Újabb keserédes döntést hoztak az uniós elöljárók Brüsszelben, ami ismét csak szigorításokat és határérték-módosulásokat fogalmaz meg. Hogy kinek keserű, és kinek édes elég egyértelmű, ahogy az is nyilvánvaló, hogy a kiskeresetű családokat, magánvállalkozásokat is sutba vághatja egy-egy ilyen eszetlen rendelet, módosítás vagy javaslat. Bárcsak azt tudnánk mondani, hogy ezek az innovatív, környezetkímélő, klímaharcos döntések tényleg segítenek mind a természeten, mind az emberek többségén, csakhogy ez látszatra sem így van. Ha pedig részleteiben nézzük a módosításokat, nagy sajnálatunkra rá kell jönnünk, hogy tulajdonképpen a hasonló határozatok alanyain kívül – ami a kistermelők, kiskeresetesek, gyermekek, és az anyatermészet javát szolgálnák – mindenki jól jár, csak azok nem. 
A folyamatos ilyen-olyan termelői adónövelések mellett egyre több és nagyobb figyelem fordul a közúti forgalom szén-monoxid- és szén-dioxid-csökkentésére, az elektromos személygépjárművek lobbijára, a nemzetközi autópiac úgymond reformálására. A környezettudatosság nevében az unió kidolgozta az Euro 7-es szabályozást, melytől már most berezeltek az autógyártók: csökkenteni kell a CO2-, CO-, NO-kibocsátást a belső égésű motoros járműveknél. Legalábbis azoknál, amelyek a gyártósorról kigördülnek. Itt nem is az autógyárakat kell sajnálni, és nem is azokat, akiknek telik lízingelt járgányra, hibrid szupercsodára és fullkaszkóra. Akik eddig meg tudták engedni maguknak, hogy az autójuk helyettük nyissa ki az ajtót beszálláskor, valószínűleg ezután sem fogják a kezüket használni. De mit kezd a szegény parasztember (nagy környezetszennyező), a józan eszével, aki soha egy PET-palackot se dobott el, mert tejet és pálinkát lehet tartani benne, nem a kukába dobja a gallyakat, hanem tavasszal, azokkal tüzel, és örül, hogy a kicsi szolenzáját vagy korszáját átengedték idén is a műszaki vizsgán? Nyilván pályázna – roncsprogramba beadhatja az autóját, amiért kap 3000 lejt, vagy marad a RABLA-program, ami igaz, hogy nagyobb összeget jelent, közel sem annyira kecsegtető, mint látszik. Utóbbi esetében tízezer euró is lehet az árrés, amit az önrész tesz ki. Ezt visszaosztva hónapokra, az, aki részletfizetéssel szeretne járművet kapni, több éven át törleszthet, és ha az átlagfizetést, a rezsit, élelmiszerárak satöbbi emelkedését vesszük – nem érdemes még számológépet sem kézbe venni. 
Édesapám mesélte, mekkora procedúra és milyen hosszú időbe telt az a szocializmus idején, hogy feliratkozás után valaki kézhez kapja új dácsiáját. A legtöbbeknek ez volt-jutott, de persze volt, aki vadiúj Ladát, Volgát, sőt Mercit vezetett. A mostani látszatideológia sokkal kedvezőbbnek tűnik, de itt is azok járnak jobban, akiknek vastagabb a zsebe, a többit meg statisztikában mérve tojják le magasról. Akikért tulajdonképpen meghozták a döntést, a többség gyermekei, a tündöklő anyatermészet jövője és a szennyezés ellen indított harc nem haszonélvező, egyértelmű ki húzza a rövidebbet. Ez ellen pedig a használt palackokba tejet és borvizet töltő ember mit is tehetne.