Az elmúlt hetekben egyre-másra jöttek szembe a közösségi oldalon a beszámolók, fényképek arról, hogyan rajzottak ki a diákok azokból az intézményekből, amelyekben hétköznaponként hosszú tanórákat töltenek, és látogattak meg érdekesebbnél érdekesebb helyszíneket. Volt csoport, amely a polgármesteri hivatal működésével, a városvezetéssel ismerkedett, mások könyvtárat, múzeumot látogattak, ásvány-, régészeti vagy a népviselet-kiállítást tekintettek meg, vagy épp műemlék épületeket, várakat, templomokat kerestek fel. Osztálykirándulást és sportvetélkedőket szerveztek, vagy olyan előadókat hívtak és hallgattak meg, akik jó példával járhatnak előttük – legyen szó meteorológusról, íróról, költőről vagy más „érdekes” szakmát űző felnőttről. De a kézműves-tevékenységek sora is szinte végtelen, az agyagozástól a kosárfonáson és újrahasznosított anyagokból való barkácsoláson át a tojásírásig (tekintettel arra, hogy ez az időszak nagyhétre esett). Máshol a környezetvédelemre helyezték a hangsúlyt: megismerték a víztisztító állomás működését vagy épp a hulladékválogató központot. Bábszínházat, gyerekeknek szóló színházi darabokat, filmeket néztek, szavaló- vagy mesemondó versenyt szerveztek. Lehetőség volt harcművészetek kipróbálására, akadálypályán való megmérettetésre. Volt, ahová a rendőrség munkatársai látogattak el, és a biztonságos közlekedés szabályait mutatták be, és volt, ahol szó esett a digitális önvédelemről, az elsősegélynyújtásról vagy az egészséges táplálkozásról is. Vagy épp állatkertbe, állatsimogatóba kirándult az osztály.
A fenti – aligha teljes – felsorolásból is kitűnik, hogy az iskola másként és az épp most zajló zöld hét alatt kipróbálható, megtapasztalható, kézzel fogható változatos és izgalmas tevékenységek kicsit felpezsdítették, életszagúvá tették az oktatást. A szervezett tevékenységeknek jóformán csak a pedagógusok kreativitása, illetve a szülők anyagi hozzájárulása szabhatott határt, és azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy ilyen élmény akár meghatározó is lehetett egyes diákok pályaválasztása vagy épp a tanuláshoz való hozzáállása tekintetében. Azonban nincsenek illúzióim, azzal is tisztában vagyok, hogy az általam a közösségi médiában látott bejegyzéseken túl lehettek olyan intézmények, ahol kicsit laposabbra sikeredett a kínálat, és azzal is, hogy nehéz minden évben újat kitalálni, különösen úgy, ha épp sztrájkra készül a szakma, de bízom abban, hogy a jó példa ebben az esetben is ragadós. És ha a kötelező tananyag, a vizsgákra való felkészülés tekintetében elvesztegetettnek is tűnhet ez a pár nap, a diákok nagybetűs életre való felkészülése szempontjából aligha. És valahol ez is az oktatás feladata, hogy majd az évzárón, ballagáson ne csak üres szavak legyenek azok az alapok és gyökerek, amelyekre oly gyakran hivatkoznak a pulpituson állók, hanem valós közösség és hasznos ismeretek halmaza, amelyekkel felvértezve bátran léphetnek ki a diákok az iskola kapuján.