Ingyenes kataszteri földmérés – aki részese, bizonyára jól ismeri a helyzetet: ahány dűlő, település és ember, annyiféle probléma. Következzék néhány olyan részlet, ami a „Nehéz dűlőre jutni” ankétből kimaradt.
A Kataszteri Hivatal oldalán követhető az ingyenes telekkönyvezések folyamata. A munkálatok befejezése után az adott község polgármesteri hivatala kifüggeszti a telekkönyvezett területek listáját, és a lakosságnak 60 napig lehetősége van átnézni, adott esetben fellebbezni is. Azonban javallott a folyamatot munka közben követni, mert így könnyebben lehet javítani a hibákat, mint utólag. 
Természetesen alászolgálja! Felhívás ide vagy oda, mindehhez bizonyos fokú érdektelenség is társul. Mert átlagban a falusiaknak nincs idejük, vagy nem veszik komolyan a folyamatot, hangzik a nem túl erős lábakon álló érv (kifogás?), nem mennek el a kihirdetett időpontra és megadott helyszínre, hogy megnézzék a területeket, így ez később konfliktust eredményez. Konfliktus az önkormányzat, a mérőcég és szomszédok között. 
A birtoklevél kiadásának az ideális forgatókönyve: először a parcellázási tervet készítik el, utána kiadják a birtokba helyezési jegyzőkönyvet, mellyel tulajdonjogba helyezik az igénylő személyt. Viszont nagyon sok esetben a jóváhagyások alapján kiadták a birtokleveleket és elmaradt a parcellázási terv, sőt ennél talán fontosabb lépés a tulajdonosok személyes jelenléte. Ezért ki a hibás? Valószínűleg senki és mindenki. Ezért is van alkalmanként gond az ingyenes földméréssel, és ezek miatt vannak elcsúszások a földterületeknél. Tehát a területek visszaszolgáltatása időszerű és fontos, hiszen eltelt harminckét év, és még mindig káosz uralkodik a tulajdonjog kérdése körül, dűlőn kívül és belül egyaránt. 
Természetesen, a törvények félszegségére rátesz egy lapáttal az emberi gyarlóság. Kányádi verse jut eszembe: „vannak vidékek, ahol a fölösleges kutya- s macskakölyköket vízbe ölik vagy elevenen eltemetik, de mielőtt még a szemük kinyílt volna”. Nos, e sorok nagyon is lényegre tapintóak, mert a sorokban sajnos mi, itt élők szerepelünk. Mert habár fölöslegesnek vélt állat létezik felénk, de a földekkel egész más a bánásmód. Ahogy a mondás tartja: árva gyermek van, de árva vagyon nem létezik. És minden jóhiszeműséget nélkülözve, gyakran a szomszéd az, aki földet rabol a szomszédjától, de még mielőtt a szemük kinyílhatott volna. Hogy majd évekig tartó perbe fogják egymást. Egyesek képesek ádáz küzdelembe kezdeni talpalatnyi földért. Nem tudom, mi a jobb, az egymásra való mutogatás a földért – jogosan vagy sem –, vagy az az eset, amikor később boldog tulajdonosként elkótyavetyéli ősei számára a megélhetést jelentő területeket. Válogatás nélkül drágán és azonnal hasznot hajtani, nem számít, hogy ki vásárolja meg földjét. 
Hogy mit érezhet a „költő”, a vers parafrazálása révén, nem is nehéz kitalálni. Vannak vidékek, gyönyörű tájak, ahol a keserű szájunkban édes fájdalommá ízesül.