Megkongatta a vészharangot az olvasás kapcsán a Romániai Kiadók Egyesülete: online petíciót indítottak, amelyben összehangolt stratégiát sürgetnek főként minisztériumoknál, de javaslatokat is megfogalmaznak a helyzet javítására. Talán semmi újat nem mond, mégis megdöbbentő a legutóbbi PISA-felmérés eredménye, miszerint a tizenöt éves fiatalok körében negyvenszázalékos a funkcionális analfabetizmus, ekkora arányban nem értik a fiatalok, amit olvasnak. Szokás ilyenkor a hibást keresni a megoldás helyett, s a legkézenfekvőbb az online teret okolni a kialakult helyzetért. Amikor átalakuló olvasási szokásokról, az analóg olvasás haláláról beszélünk, mindig elfelejtjük, hogy diákként mi sem rajongtunk az unalmas házi olvasmányok listájáért, és minden lehetőséget megragadtunk, hogy kibújjunk e felelősség alól. Alternatívaként nem tudtunk az online világba menekülni, mert nem volt ilyen, de azt sem mondanám, hogy mindenki keresett magának egy kedvenc írót, és falta a könyveit.
A huszonegyedik század diákjai ma is ugyanazokkal a kötelezőkkel kínlódnak, mint több évtizeddel ezelőtti sorstársaik, így valóban nem lenne butaság megfontolni a kiadók aggodalmait és alaposan megreformálni a tantervet. Semmiképp sem a klasszikusok kivonását sürgetem, de abban talán mindannyian egyetértünk, hogy a tizenöt évesek fantáziavilága, érdeklődése, kíváncsisága – mert a felmérés ezen életkorúakkal foglalkozik – nem feltétlenül a többoldalas, természetet vagy csatajelenetet leíró olvasmányokat áhítja. Amikor a Harry Potter, A gyűrűk ura történetekhez vagy akár folytatásos szerelmi regényekhez nyúlnak, egyértelműen a fikcióban, a mesében rejlő fantáziavilágot, a fordulatos, pörgős cselekményt keresik. De bizonyára rövid, tömör írásoknak is örülnének, ezek által talán rászoknának az olvasásra, az írott szövegre s a mögötte rejlő tartalomra. De a rászokást tudná segíteni az otthoni meg az iskolai környezet is: tudom, vizsgaközpontú rendszer van, állandó rohanás és időzavar, nagy fokú teljesítménykényszer, mégsem tudom elfogadni, hogy nincsen időnk meghallgatni őket, segíteni a véleményük megfogalmazásában, abban, hogy gondolataiknak hangot adjanak. A felmérés funkcionális analfabétáknak nevezi e korosztály jelentős részét, s a kifejezést tanártól is hallottam már, a tanítványaihoz szólva. Mégsem tudom felfogni, hogy nincsen idő, tér és lehetőség gondolatébresztő beszélgetésekre, vélemények ütköztetésére, válaszadásra: miért olvassak? Miért éri meg nekem? Mit válasszak a hatalmas kínálatból? Értő olvasáshoz értő figyelem kell, ami tantervtől és mindenféle mondvacsinált okoktól függetlenül létrejöhet két ember között, ha valóban akarjuk. S még mielőtt funkcionális analfabétának nevezzük az általunk nevelt generációt, nézzünk szét alaposan saját könyvtárunkban. Lehet, hogy ráférne egy alapos újítás…