Háború, földrengés, népességfogyás, miniszterelnöki évértékelő beszéd és a farsang – ez az öt téma uralta a hétvégén a magyar nyelvű portálok címlapjait a kies Kárpát-medencében. Miről szóljon a jegyzet?
A háború lassan már egy éve tart, a szomszéd országban zajló mindennapos, a szavakkal le nem írható borzalmakkal nem lehet mit kezdeni. A törökországi földrengésről kegyeleti okokból legfeljebb a részvét, együttérzés kifejezését tartom helyénvalónak. A magyar miniszterelnöki beszéd elemzését pedig inkább meghagyom a politológusoknak. A farsang legalább vidám téma, de nehéz róla újat mondani. Maradunk tehát a demográfiánál. 
Megszokhattuk, hogy nálunk a népességfogyás miatt már régóta kongatják a vészharangokat, Magyarországon is csökkent a népesség. Egyre fogy a magyar. Érdemes azonban nemzetközi összevetésben is megnézni az adatokat. Európa legtöbb országában szintén fogy a népesség, egyre idősebb a társadalom. 
Ám ez önmagában nem érdekes. Amire felkaptam a fejem, az az, hogy a népességcsökkenés nem egyenletes. Sem országonként, sem országon belül régiónként. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek szembetűnő, hogy a szegényebb régiók gyorsabb ütemben néptelenednek el, míg a gazdagabb országokban, vidékeken, ha nincs is népszaporulat, de a csökkenés mértéke minimum jóval enyhébb. Szintén jellemző, hogy a nagyváro­sok népessége csökken ugyan, de a környező településeké nő. Az emberek részint kiköltöznek a betonrengetegből a nyugodtabb életvitel reményében a kertvárosokba, de ezekre a vidékekre költöznek azok is, akik a szegényebb régiókat maguk mögött hagyva, könnyebben szeretnének boldogulni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) becslése szerint 2050-ig Luxemburg népessége több mint 24 százalékkal nő, ahogy a skandináv országok is 10 százalékosnál nagyobb mértékű népességnövekedésre számíthatnak. Jelentősebb népességfogyás pedig Dél-Európában, Közép-Európában és Kelet-Európában várható. Magyarországon 9,5, Romániában 10,2 százalékkal csökkenhet tovább a népesség. A legdrámaibb az ENSZ Bulgáriáról szóló előrejelzése: 25,7 százalékos népességcsökkenésre számítanak. Azaz eltűnik az ország lakosságának negyede 2050-ig. 
Nem kell demográfusnak lenni ahhoz, hogy lássuk: ott élnek majd többen, ahol jobbak az életkörülmények, könnyebb megszerezni az élelem bérét, és azok az országok veszítenek lakosságukból, amelyekben keményebben meg kell dolgozni a napi betevőért. Ilyen egyszerű ez.
Ha pedig ennyire egyszerű, akkor jogosan tesszük fel a kérdést, hogy a döntéshozatali pozícióban lévő országos és uniós vezetők ezzel vajon tisztában vannak-e? Ha igen, mit hajlandók tenni ellene?
No meg jogos kérdés az is, hogy mihez kezdünk itthon, a kies Székelyföldön? Képesek leszünk-e olyan gazdasági környezetet teremteni, amelyben tisztességes jövedelemhez lehet jutni? És vajon tudunk-e hozzá olyan társadalmi-kulturális közeget biztosítani, ahol nem a kicsinyesség, az öncélú kivagyiság diktálja a tempót? Ha nem, akkor hiába siránkozunk, hogy fiataljaink itthagynak bennünket. Talán még nem késő észbe kapni.