Sosem gondoltam volna, hogy egy kiskorú, 18 év alatti személy cigarettára gyújthat közterületen, s ez a cselekedete nem ütközik törvénybe. Pedig mostanáig nem volt erre vonatkozó jogszabály: a tervezetet csupán most fogadta el a képviselőház, de a gyakorlatba ültetéséig még nem érkeztünk el. A kilátásba helyezett pénzbírság és a közterületek pontos meghatározása, felsorolása nem hiszem, hogy eltántorítja a fiatalokat a dohányzástól, de bárcsak ne lenne igazam!
A törvénytervezet azért is furcsa, logikátlan, mivel egy másik rendelet tiltja a kereskedelmi egységeknek azt, hogy dohányárut és szeszes italt árusítsanak kiskorúaknak, ám mindeddig a káros szer használatát, ezek szerint, nem tartotta fontosnak megtiltani. A cigaretta és szeszes ital vásárlását tiltó jogszabály be nem tartását többször tapasztaltam: többnyire esténként, a kisboltot megrohamozó fiatalok gond nélkül vették meg ezeket a termékeket, anélkül, hogy személyi igazolványt kértek volna tőlük. Bizonyára van olyan üzlet is, ahol igazoltatják a kiskorúnak tűnő egyéneket cigivásárlás előtt, de én még ilyennel nem találkoztam. Sőt – ugyanúgy, mint az alkohol – tájainkon egy bizonyos kor felett (ami még távol van a tizennyolctól) legitimnek számít a dohányzás is, társadalmi szinten. Valahogy szemet hunyunk felette mi, felnőttek. Persze elmondjuk a káros hatásait, aztán elégedetten rágyújtunk, s valójában nem is csodálkozunk, amikor a gyermek is ugyanezt teszi. Hiába, a jó és a rossz példa egyaránt ragadós…
A dohányzás zárt helyiségekben való tiltását tartalmazó jogszabály 2016-tól van érvényben nálunk, több európai országban már sokkal korábban bevezették, Finnországban különösen szigorú szabályozások vannak érvényben, például személyautóban is tilos dohányozni, hogyha 15 évnél fiatalabb gyermekek is vannak a járműben.
Nem tudom, hol kellene elkezdeni a prevenciót, de bizonyára sokkal zsengébb életkorban, mint gondolnánk. Nem tudom, milyen eszközökkel lehetne tenni azért, hogy semmilyen életkorban és helyzetben ne legyen menő a cigizés. Nem tudom, hogyan lehetne a leghatékonyabban szemléltetni gyermekeinknek, hogy minél fiatalabban gyújtanak rá, annál komolyabb következményei lesznek a dohányzásnak. De abban biztos vagyok, hogy a változás nem elsősorban a büntetések kiszabásától fog elindulni, s nem is a tiltások szintjén szünteti meg a függőség kialakulásának folyamatát. Valahol mélyebben kellene keresnünk a problémák valódi okait, a kérdéseket, félelmeket, szorongásokat, amelyek feloldására ilyen és hasonló eszközöket keresünk. Számonkérés és tiltás helyett bizalommal és együttérzéssel kell közelítenünk minden olyan kérdéshez, amely a felnövekvő generációt érinti.