Felújítja 25 évvel ezelőtt megkomponált táncszínházi előadását a neves koreográfus, Könczei Árpád. Az értékmentés, megmaradás táncaként is értelmezhető produkciót az Udvarhely Néptáncműhely és a Kedves Zenekar előadásában csütörtökön 19 órától mutatják be Székelyudvarhelyen. Az Udvarhely Nép­tánc­mű­hely igaz­gatójának, Orendi István felkérését elfogadva, első alkalommal dolgozik Székely­udvar­helyen Könczei Árpád. A neves zeneszerző, koreográfus az erdélyi néptáncelőadások krónikájában vízválasztóként jegyzett Apám tánca című, negyed századdal ezelőtt bemutatott előadásának újra­gondolt változatát állítja színpadra. Ismét színpadra viszik Az előkészületek, egyeztetések másfél éve kezdődtek, a próbák tavaly ősz óta zajlanak, ugyanis akkorra lett teljes a Néptáncműhely csapata. A hat párból álló tánckar az erdélyi hivatásos magyar nép­táncegyüttesek táborában ezzel a létszámmal csak „kamaraegyüttesnek” számít, ezért is megtisztelő, hogy Könczei rábólintott a közös munkára – vezette fel az előzményeket sajtótájékoztatón az igazgató. Elmondta: a rendező-koreográfus két darabot javasolt, a választás az Apám táncára esett, azért is, mert egyetemistaként látta a Háromszék Táncegyüttes előadásában, és nagy hatással volt rá. – Ma is mérföldkőnek tartom, új, a táncszínházi előadások irányába mutató utat jelentett – indokolta döntését Orendi. Az Apám tánca valóban emblematikus előadás volt 1992-ben, újdonságnak számított, hogy a dramaturgiájában az üzenetet erősítő versek is szerepeltek – fűzte tovább a gondolatot Könczei Árpád. Véleménye szerint „egy lépcsőfok volt a táncszínházi előadások felé, olyan fajta dramatikus, tematikus előadás, ami népzenéből és néptáncból építkezett, szimbolikus mondanivalója, az apáról fiúra való átörökítés pedig nemcsak magára a táncra vonatkozott, hanem arra, hogy a hagyomány a családon belül szokott átadódni, és ez Erdélyben 25 évvel ezelőtt még egy kicsit erősebb volt, mint ma”. A régi-új előadás alapgondolata is ez, és ahogy az „ősváltozat”, a felújított variáns is több erdélyi tájegység népzenéjéből, néptáncából és a kortárs erdélyi költők, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor ma is aktuális üzenetű lírájából építkezik. Letisztult változat Könczei kijavította a dramaturgiai hibákat, letisztultabbá tette az apa- és a fiúszerepet és módosította, dinamikusabbá tette a régi, véleménye szerint „túlszerkesztett, túl beállított” koreográfiát. A 65 percesre szabott, rondóformát követő előadás fő motívuma az atyai örökséget szimbolizáló közép-erdélyi férfitánc, a pontozó maradt, a színpadkép és az autentikus népzenei összeállítás nem változott. – Vissza a néptánchoz, ezt Orendi István mondta, de akár mottó is lehet. Én nagyon hiszek a népzene és néptánc erejében, nem hiszem azt, hogy kimegy a divatból – fogalmazta meg alkotói hitvallását Könczei. Önmagát „megszállott” alkotóként jellemezte, nem tagadva, hogy feszes tempót diktált a csapatnak. Az Udvarhely Néptáncműhely tánckaráról úgy vélekedett: csak maroknyi, de tehetséges, lelkes, szorgalmas, fejlődőképes – sajnálatos, hogy kevés figyelmet és anyagi támogatást kap a fenntartó önkormányzattól. – Sokkal jobb lesz, mint a 25 évvel ezelőtti előadás. Jöjjenek el, nézzék meg, hozzanak tojást meg paradicsomot, és ha nem tetszik, dobálják fel a színpadra – invitálta végszóként a publikumot Könczei. Nagy érdeklődés – látatlanban Orendi István hozzáfűzte: a nézőtér biztos nem lesz üres, az előadásnak látatlanban is jó híre kelt: a február 16-i, csütörtök esti bemutatóra, a február 17-i előadásra félháznyi jegy elkelt már, a szabad helyekre 15, 10 lejért még lehet belépőt vásárolni. – Turnét tervezünk, Nyárád­szereda, Csík­szereda, Gyer­gyó­szentmiklós, Kolozsvár, Maros­vásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szé­kely­keresztúr, Barót már jelezte, hogy várnak, és remélem, hogy az idei Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján, Nagyváradon is kedvező szakmai fogadtatásban, kritikában lesz részünk – summázott bizakodva Orendi István igazgató. Lázár Emese