Búcsús ünnep volt tegnap Székelyvarságon. Megáldották és újjászentelték a község felújított templomát. A felújítást Magyarország kormánya 4,5 millió forinttal támogatta, ennek apropóján vett részt az ünnepségen Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. [caption id="attachment_31573" align="aligncenter" width="620"] Székelyvarság temploma. Áldozatkészség Fotó: Magyari Tekla[/caption] Zsindelyország – így is nevezik a Székelyudvarhelytől 35 kilométerre fekvő Székelyvarságot. A Nagy-Küküllő for­rásánál, hatalmas területen, mintegy 77 négyzetkilométeren fekvő község Hargita megye legnagyobb szórványtelepülése, magába öleli a Varságtisztása, Bolygóbükke, For­rás­kö­ze, Sólyom­kő­pataka, Nagy­kút­pa­ta­ka, Bagzos és Küküllőtelep ta­nyákat. Centruma a Központ, amelynek éke a község önállósulásának jelképeként is tisztelt római katolikus plébániatemplom. A kőből épült havasi templom története a múlt század elejéig, 1902-ig nyúlik vissza, amikor 1 hold területet kapott Varság plébánia építésére az oroszhegyi közbirtokosságtól, és a tanyák lakói összefogtak, hogy saját templomuk legyen, ne kelljen többet a távol levő anyaközségbe szekerezni, gyalogolni, ha valaki keresztelni, házasodni akar. Elkezdődött az építkezés. A templomot ifj. Galter János tervei alapján Fekete Benjámin vállalkozó építette, a költségek oroszlánrészét pedig Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök állta, de a falubeliek is hozzájárultak adományaikkal a hajlék elkészítéséhez. A krónikák szerint volt olyan család is, aki a tehenét adta el, hogy hozzájáruljon az építkezés költségeihez. Nem volt székelyvarsági, aki ne adományozott volna tehetsége szerint, és ne vette volna ki részét a templomépítő kalákából. Az építkezés két évet tartott, az igazi és önzetlen közösségi összefogás szép példájának eredménye, a plébániatemplom 1904-re készült el. Első plébánosa a budapesti Németh Gellért volt. A befejezés dátumának érdekessége, hogy Székelyvarságnak hamarabb volt temploma, mint önállósága, akkor még ugyanis Oroszhegy községhez tartozott a tanyavilág, amely csupán három év múlva, 1907-ben „vívta ki”, nem könnyen, az elszakadást és az önálló község státuszt. Székelyvarság egyetlen templomában megépülése óta van szentmise, vasárnaponként, de egyéb világi és egyházi ünnepekkor is összegyűlnek a katolikus hívek – a templom valóban a település lelke. Jánosi Gellért plébános 16 éve szolgál Székelyvarságon. – Egyszerre kezdtük itt a pályafutásunkat, egy hónap eltéréssel, s talán együtt is folytatjuk még egy darabig – mondta lapunknak Tamás Ernő polgármester, akit az elkövetkező négy évre is érdemesnek tartottak a községvezetői tisztségre a varságiak. A polgármester elmondása szerint a templomot évek óta tatarozzák, javítgatják megpályázott pénzekből, a hívek adományaiból és saját kasszából is. A templom eredeti tornyát 1949-ben vihar tépázta meg, helyére egy kisebb sisakot ácsoltak, de az épülethez méltatlan, „csámpás” tető helyére a régi mását akarták visszaállítani. 2010-ben kaptak ugyan pénzt a kormánytól, de későn, ahogy a polgármester mondta: decemberben nem lehetett a tornyot építeni, visszautalták a summát. Másodszor az egyház pályázott, sikeresen, 350 ezer lejt kapott a kormány kasszájából a toronyújításra. A magyar kormány az Emberi Erőforrások Minisztériumán (EMMI) keresztül szintén jelentős összeggel, 4 és fél millió forinttal járult hozzá a felújításhoz, így sikerült ebben az évben az eredeti fotók alapján a tornyot visszaállítani. – Nem zsindellyel fedtük, mert az nagyon drága és a garanciája is jóval kevesebb, mint a cserépé – vázolta Tamás Ernő az okát, hogy miért nem a híres és értékes varsági zsindellyel födték be az eredeti mintájára elkészült új toronysisak. A 112 éves, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt, és a felújításoknak köszönhetően régi méltóságában álló plébániatemplom megáldását tegnap, a búcsús ünnepén tartották. Az ünnep hívószava a déli harangszó volt, a szentmisét T. Jánosi Gellért székelyvarsági plébános celebrálta. Ünnepi beszédet mondott a magyar kormány képviselője, Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, aki megnyitotta a Márton Áron püspök emlékkiállítást is. Az államtitkár a Bosznia-Hercegovinában tett múlt heti látogatásának élményét is megosztotta. – Örömmel vagyok itt, most már sokadszor. Közös és csodálatos ünnep ez a mai – üdvözölte az egyházfőket, a templomban összegyűlt ünneplő közösséget az államtitkár. Beszédében megosztotta a Szé­kely­var­ság­hoz fűződő élményeit és kifejtette: a nemzet megmaradásának egyik kulcsa a keresztény hit megtartása. Ezért tartja fontosnak a magyar kormány, hogy segítséget nyújtson a szé­kely­föl­di egyházközségeknek és közösségeknek abban, hogy templomokat építsenek, a meglévőket felújítsák. – Azért is döntöttünk, nemcsak a székelyvarságiak templomának segítése érdekében, hanem akár Zeteváralja, Zetelaka vagy Székelyföld sok-sok templomának építése érdekében, mert tudjuk azt, hogy az itt élő magyaroknak megmaradása a katolikus hitük, akik reformátusok, a református hitük, az evangélikusoknak az evangélikus hitük, a kereszténységük megőrzésében fog múlni. Aki kereszténységét megőrzi, meg fogja őrizni ezt a földet gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak – fogalmazott Soltész Miklós államtitkár, aki úgy értékelte, hogy a székelyvarsági római katolikus templom újjászentelésének ünnepe is a keresztényi hitben való megerősödést szolgálta. Lázár Emese