A zsűri különdíjban részesítette azt a két székelyudvarhelyi séfet, akik bejutottak a legjobb tizenkét versenyző közé, és végül elhozták a különdíjat a nívós és szakmai körökben elismert, Felcsúton szervezett Magyarország étele szakácsversenyről. Balázs Hunor és Bándi Domokos udvarhelyi séfek az elmúlt szombaton mérettették meg magukat a Magyarország étele szakácsverseny döntőjében, a középdöntőben sikerült a legjobb tizenkét csapat közé bekerülniük. – Már akkor tudtuk, hogy aki idáig eljutott, mindenki nyertes. Igaz, hogy az első három kapott díjat, plusz két különdíjat ítéltek oda, de minden versenyző győzött ezen a versenyen. Régiónk ízeit vittük el, abból adtunk egy kis ízelítőt, ami nálunk a Hargita lábánál megterem. Kíméletesen készített szarvashát került a tányérra vörösboros barna mártással, fenyőmandulás kürtőskalácsba töltött vargányás, vaníliás paszternákkrémmel fermentált medvehagymaterméssel, balzsamos vadmálnás reteksalátával, langyos sült céklába göngyölt, vajas kakukkfüves balmospuliszkával, vörösáfonyás roppanccsal. Most az új farkaslaki vendéglő, a Kotyogó nyitására koncentrálunk, nagyon kemény három hónap vár ránk, és teljes gőzzel indulunk, hogy képviselni tudjuk a helyi gasztronómia világát – osztották meg velünk hazaérkezésük után a séfek. – Úgy érezzük, hogy tökéletes munkát végeztünk: letisztult, szép és összetett tányérral rukkoltunk elő, és örülünk, hogy ezt külön díjazták. A nagyon erős mezőnyben rendkívül elismert szakemberekkel mérettettük meg magunkat, és kisvárosiakként hatalmas eredmény ez számunkra. Minden a helyére került, időre teljesítettünk, az utolsó másodperceket is kihasználva, hogy tökéletes tányért tudjunk a zsűri elé tenni. Majd ezt követően még húsz darab finger foodot (apró falatkákat) kellett elkészítenünk – számoltak be a fiúk a verseny részleteiről. Az étel elkészítésére négy órát kaptak a versenyzők, plusz még 15-20 percet a falatkák elkészítéséhez. Szeretnék, hogy a versenytányér több alapeleme felkerüljön az új vendéglő táblás ajánlata közé. Idén a vadhúsé volt a főszerep, három elemet kellett kötelezően belevinni az ételbe: a vadat, az írót (a rég elfeledett tejsavót) és egy védjegyes terméket (magyar oltalom alatt álló terméket). A farkaslaki Kotyogó étterem teljes támogatása mellett a minőségi vadhúst az ivói Berke biztosította, támogatóik között van a Deliz fűszer, a Spicegarden, a Jamy pálinka, Bancsi-Rigó István homoródszentmártoni zöldségtermelő, a felkészülésben pedig Vass Róbert, a székelyudvarhelyi Schwarz Bistro séfje segített, a kürtőskalácssütőt a budapesti Vitéz Kürtős biztosította, hogy a helyszínen készíthessék el a tálaláshoz szükséges minikürtőst. Erős volt a mezőny, négy ország harminchárom csapatából a legjobb tizenkettő jutott a döntőbe. A verseny lényege, hogy összefogja az egész Kárpát-medencét, és rávilágítson arra, hogy ha megtagadjuk gyökereinket, akkor a gasztronómiánk is eltűnhet. – Egy ilyen versenyen nemcsak magunkat, hanem a városunkat, szülőföldünket, a helyi gasztronómiát, illetve az éttermünket is képviseltük. Rengeteget dolgoztunk, amíg összeállt ez az ételkompozíció. Oda kellett figyelnünk a precizitásra, az elemek kidolgozására, hogy minden tökéletes legyen a tányéron, amelyre idén egy szarvasmotívum került, a csonka tányér pedig a szétdarabolt Magyarországot jelképezi – mondják a fiúk, akik a Kakóca csapatnevet választották, az ételük fantázianeve pedig: Kárpátok, zengjetek! A verseny – anyagi vonzata mellett – a séfeknek presztízst, elismerést, sikerélményt ad. Köszönik támogatóiknak, és azoknak is, akik lélekben velük voltak és bíztak bennük. A Székely konyha és Kert gasztrolapunkban bővebben olvashatnak a séfekről.

Nagyálmos Ildikó