Tamási Áron hagyatéka, annak haszna a szülőfalut, Farkaslakát illeti meg – hangzott el a marosvécsi Helikon írói közösség tagjai leszármazottjainak hétvégi találkozóján. A marosvécsi kastély parkjában, illetve a vár kispipázójában zajlott eseménysor központi témája Kuncz Aladár írásművészete és Tamási Áron emlékének ápolása volt. [caption id="attachment_33334" align="aligncenter" width="1000"] Helikoni leszármazottak találkozója. Fókuszban Tamási[/caption] Idén a szokásos augusztus végi időpontnál egy hónappal korábban találkoztak Marosvécsen a Kemény János által létrehívott erdélyi helikoni írói közösség tagjainak leszármazottjai. Az eseményt idén a Helikon – Kemény János Alapítvány szervezte. A résztvevők péntek délután gyülekeztek a Kemény család által nemrégiben birtokba vett kastély udvarán, majd részt vettek a hajdani könyvtárteremben berendezett Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola emlékezete című kiállítás megnyitóján. A magyar Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum kiállítását Szebeni Zsuzsa kurátor nyitotta meg, méltatva a vécsi helikoni találkozók megszervezésében jelentős szerepet játszó erdélyi arisztokrata nő személyiségét. Délután Tamási-emlékkonferencia szerepelt a programban. Az események szombaton csúcsosodtak ki a várkastély parkjában, a Kós Károly által készített Kuncz-emlékasztal, no meg Kemény János és családtagjai sírkertje, illetve Wass Albert síremléke által behatárolt területen. Köszöntőbeszédet mondott H. Szabó Gyula, a szervező alapítvány vezetője, Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere, illetve Benkő Mihály helyi református tiszteletes. Kántor Lajos irodalomtörténész Tamási Áron írásművészetét, annak jelentőségét méltatta, majd a résztvevők – a helikoni leszármazottak, helybéliek és távolról jött vendégek – megkoszorúzták Kemény János és elhunyt családtagjai sírját. Meglepetésként Ács Ferenc gordonkaművész egy Bach-szvitet játszott a Kuncz-asztal mellett, utalva arra, hogy Kuncz Aladár is szeretett gordonkán játszani. A vár udvarán a marosvécsi iskolások mutattak be rövid ünnepi műsort, majd a kastély kispipázójában a résztvevőknek levetítették a Kolos-Vártól a fekete kolostorig. Kuncz Aladár emlékezete című dokumentumfilmet, illetve H. Szabó Gyula és Jeney Éva kiadóként, illetve a kiadás gondozójaként beszélt a Fekete kolostor című regény kritikai kiadása megjelenésének körülményeiről. Végül a helikoni írók leszármazottjainak találkozója következett. Idén, sajnos a szokásosnál kevesebb leszármazott jelent meg, de tartalmas beszélgetés alakult ki Tamási Áron emlékezetének ápolása, illetve írói hagyatékának kérdése kapcsán. A találkozó meghívott vendégei farkaslaki értelmiségiek voltak, akik beszámoltak a nagy székely írói emlékének ápolása terén kifejtett tevékenységükről, arról, hogy megőrizték és gondozzák az író szülőházát, hogy tatarozták és élő kulturális hellyé tették az író testvére, Ágnes néni házát – ahol a nyaranta hazatérő író alkotott –, no meg arról, hogy a porta tönkrement csűrje helyén kultúrcsűrt emeltek és működtetnek. Beszámoltak ugyanakkor az író születése és halála évfordulója alkalmából szervezett ünnepségekről is. H. Szabó Gyula fontosnak tartotta azt, hogy a szülőfalu, no meg a felelős erdélyi értelmiségiek mindent tegyenek meg Tamási Áron végrendelete érvényesítésének érdekében, ugyanis az író hagyatékát Farkaslakára hagyta, ennek ellenére a szerzői jogokkal egy alapítvány rendelkezik, a magas jogdíjak azonban nem teszik lehetővé Tamási műveinek széles körű megjelentetését, illetve a befolyt jogdíjakból nem fordul vissza semmi a szülőfalunak. Sarány István