Történelem, helytörténet, családi krónika – mindez együtt lesz jelen abban a rendhagyó, zenés, táncos, filmes előadásban, amelyre több hónapja készül Gál Barna, a Három Hegy Ifjúsági Egyesület vezetője és lelkes kiscsapata Bétában, Dobóban és Vágásban. Újragondolták és újragombolták az évszázados múltat, hogy üzenjenek a jelennek. Miként, milyen szándékkal születik az időutazás élményével kecsegtető produkció? Elmesélte az ötletgazda. [caption id="attachment_77073" align="aligncenter" width="1000"] Iluska és Gyuri története . Újrajátszva Fotó: MiklósCsongor[/caption] A helyszín: Szentföld, azaz a három udvarhelyszéki falucska, Béta, Székelydobó és Vágás. Játszódik 1918-ban, a székelyföldi kis faluban és 2018-ban, a világ legnagyobb falujában, a Facebook-on. A főszereplők: Simény Ilona, Iluska és szerelmetes párja, Makó György, Gyuri. Régi kérdések, mai válaszok Milyen volt az élet falun száz évvel ezelőtt? Hogyan estek szerelembe, élték meg a mindennapokat, az ünnepeket, fordított-e sorsukon, s ha igen, miként a két világháború, a román betörés, a kivándorlás, szerelem és halál? Iluska és Gyuri életútját követi, az ő szemszögükből láttatja az eseményeket, egyetlen esztendőbe sűrítve az 1918–2018 között eltelt száz esztendőt az az izgalmas előadás, amelynek ötletgazdája, forgatókönyvírója Gál Barna, a három falu ifjúságát összetartó Három Hegy Ifjúsági Egyesület vezetője. – Mindig érdekelt a történelem, s úgy véltem, ha már a centenárium esztendejében vagyunk, akkor a mi száz évünkről is kellene szóljon a krónika – ez volt az alapgondolat. Első körben egyszerű, zenés, táncos eladásra gondoltam, aztán rájöttem: izgalmasabb lesz az „emberjáték”, hogyha nem szokványos, ha nem csupán felidézzük általa a múltat, hanem az 1918-as évet újragomboljuk, pontosabban rágomboljuk a jelenre. Így született meg a #1918. Érdekes és fantáziát megmozgató elképzelni: mi lett volna, ha akkoriban már van internet, létezik a közösségi portál? Mit posztolt volna Iluska, mit Gyuri? Hatalmas értékváltozás zajlott le a világban és ez nem kerülte el a mi kis falunkat, közösségünket sem. Sok minden elveszett mára abból, ami akkor a mindennapok része volt, más volt a ritmus, a rend. Akkoriban a kapálás volt a testedzés, s nem a romantika, hanem a villanyáram hiánya miatt költötték el gyertyafénynél a vacsorát a szerelmesek. Békeidőben bizonyára a #szénabuglya, #kapálás, #világégés idején pedig a #front, #lövészárok, #szeretszemegbabam, #muszkák lett volna a módi. Ezt a két, egymástól 100 évnyi, de nem fényévnyi távolságban levő kort akarjuk bemutatni úgy, hogy ne ragadjunk le a múltidézésnél, nosztalgiázásnál, hanem emberközelbe hozzuk, ugyanakkor emlékeztessük a ma élőket arra, ami már történelem, de arra is, hogy elődeink, az Ilusok és Gyurik, bár sorsuk nehéz volt, teljes életet éltek. Történetükbe beleszőttem a saját családommal megtörténteket, ugyanakkor egy csipetnyi helytörténetet is – foglalta össze a #1918 – A kitartás története című produkció előzményeit Barna. Archív hangfelvételek is felcsendülnek Az időutazás élményét is kínáló előadás értékét növeli, hogy felcsendül benne az az archív hangfelvétel, amelyet Székelylengyelfalván, 1902-ben rögzített Vikár Béla, és amelyen két dobó-vágási asszony hangját őrizte meg, és megszólalnak Székelydobó, Vágás és Béta legidősebb lakosai, akik nemcsak mesélnek, de egy, az egykori 18 éves önmaguknak és a mai 18 éveseknek szóló üzenetet is megfogalmaznak. [caption id="attachment_77074" align="aligncenter" width="1000"] Katonáskodás, szerelem, vágyakozás Fotó: Veres Izolda[/caption] Fekete-fehér fotográfiák a múltról A másik érdekessége a színpadra vitt embermesének, hogy a két főszereplő életét nemcsak szóban, énekben, táncban meséli el, hanem tíz, a két fiktív főszereplő életének egy-egy pillanatát megörökítő, megelevenedő fekete-fehér fotográfia révén is. Barna elmesélte, hogy nyáron összesen 200 fotót készített a két önkéntes fényíró, Veres Izolda és Miklós Csongor. Mint mondta, ez is nagy kaland volt, hiszen a katonaruhába, székely ruhába öltözött szereplők nem maradtak nézetlenül a faluban. A megfelelő helyszín kiválasztása sem ment egyszerűen, mert, ahogy Barna mondta „volt hely, ahol jobban lehetett meghalni, volt, ahol jobban lehetett szerelembe esni.” Fél éve zajlanak az előkészületek Gál Barna szerint a március óta tartó, sokszor fárasztó, de jó hangulatú előkészületek már meghozták a sikerélményt: még jobban összekovácsolták a 20-30 fős stábot, azokat az önkéntes fiatalokat, akik együtt dogoztak azért, hogy létrejöjjön az előadás, amelyre a Communitas Alapítványtól nyertek jelképesnek mondható anyagi támogatást, és amiben, reményei szerint, mind a három falu közössége örömét leli majd. A #1918 – A kitartás története című produkció még sok-sok meglepetést tartogat, de megálmodója és létrehívója az október 20-ra tervezett székelydobói bemutató előtt nem akarta lelőni az összes poént. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy a híresztelését nem bízták a véletlenre: a közösségi portálon, az előadás címével megegyező oldalon fotókkal és a két fiktív főszereplő bejegyzéseivel hangolják a publikumot a kicsi falu nagy eseményére. A rendhagyó, de az alapkoncepcióval egybevágó, fotókkal illusztrált beharangozó is jó ötletnek bizonyult: alig pár nap alatt már közel 300 követője van Ilus és Gyuri „100 évvel ezelőtti” posztjainak. Kattintsanak rá, teljék kedvük benne, hiszen van ott bú és vidámság, patakban mocskos gúnyát mosó, mezőn kapáló asszonyokat, a harcmezőn szelfiző bajtársakat, de még Ilus és Gyuri fába vésött szerelmi vallomását is meglátni az ízes helyi nyelvjárásban megfogalmazott bejegyzésekkel körített fotográfiákon. Lázár Emese