Sötétzöld ruhás, kalapos férfiak állják körül a szejkefürdői szabadtéri színpadot, ahol éppen Erdélyi Tamás, a szarvasbőgés magyarországi bajnoka élethűen idézi meg a teheneit terelő szarvasbika hangját. Közben vadételek illata kering a levegőben. Vadásztalálkozón jártunk. [caption id="attachment_13627" align="aligncenter" width="620"] Trófeák kiállítása. Szövetségbe tömörültek a vadászok[/caption] A tavalyi árkosi találkozó után idén a Szejkefürdőn jöttek össze a vadászok, a Nagyküküllő Vadász és Horgász Sportegyesület rendezte meg az V. Székelyföldi Vadásznapokat. Ennek nyitányaként, péntek este tizenegy Hargita, Kovászna és Maros megyei vadásztársaság részvételével megalapították a Székelyföldi Vadászegyesületek Föderációját. A szövetség célja a székelyföldi vadászközösségek érdekeinek képviselete itthon és külföldön is. – Úgy éreztük, hogy az Országos Vadászegyesület nem figyel kellőképpen a sajátos székelyföldi problémákra, mint például a medvekérdésre. Vagy alapos tanulmányozás nélkül döntenek európai uniós nyomásra arról, hogy a hiúz, farkas, fajdkakas lekerüljön a kilőhető fajok listájáról, holott a térségben az állatok állománya megengedhetné a vadászatot. Most kezünkbe vesszük a bajainkat – mondta a házigazda egyesület elnöke, Jakab Attila. Szombaton mintegy félezren látogattak ki Szejkefürdőre. Java részük vadász volt, vagy valamilyen kapcsolatban állt az erdészettel, vadászattal. Jakab Attila elmondása szerint ennek a vándorrendezvénynek éppen az a célja, hogy a vadászemberek találkozhassanak egymással, de úgymond az érdeklődő „civileket” is szívesen látják, mert szeretnék megismertetni tevékenységüket, életformájukat. Hubertus-misével kezdték a napot. Régi hagyomány, hogy a vadászati idény kezdetekor a vadászat védőszentjének tiszteletére egy frissen elejtett szarvas teteme fölött misét mondanak. Ezt a színpadnál tartották, majd átadták a Venator Terrae Siculorum vadászati érdemrendeket. Ezt 11 olyan személy kapta, aki a szokásos feladatokon túl is tevékenykedett a vadászatért. Tizennégy résztvevővel kezdődött el a főzőverseny, természetesen mindenütt vadból készült ételek rotyogtak az üstökben, többnyire vaddisznó-, őz-, szarvaspörkölt készült. Mint az egyik résztvevő megjegyezte: itt csirkéből nem főz senki. Vásár is része volt a programnak: vadászruházatot, távcsöveket, tőröket, bicskákat, csontfaragásokat, bőrdíszműves munkákat lehetett nézegetni, vásárolni. Egy kisebb trófeakiállítást is berendeztek a színpad mellett. Hatalmas sikert aratott a magyarországi Erdélyi Tamásnak, több szarvasbőgő verseny győztesének a produkciója. Szifon, azaz PVC cső, nagyobb méretű tengeri kagyló és szarvból készült tülök segítségével teljesen élethűen utánozta a szarvasbika hangját. Élvezetes magyarázatait hallgatva még a kívülálló is megtanulhatta, hogy az erdőben nem kell sokat bőgni, az állathang imitálásának mindössze az a célja, hogy kimozdítsa a komfortzónájából a szarvast, és ezáltal megközelíthetőbbé váljon a vadász számára. Nagy sikere volt a vadászkutya-bemutatónak, és igen érdekes volt az íjász- és solymászbemutató is. A színpadon eközben kulturális programok zajlottak, a napot a Transylmania zenekar koncertje zárta. A rendezvény további része már zártkörű volt, tegnapelőtt este vadászbált tartottak, tegnap pedig a vadőrök szakmai vetélkedőjére került sor. Asztalos Ágnes