Sokan látogattak el megtekinteni a székelyudvarhelyi Márton Áron téren előadott Forradalom.ma zenés happeninget, amely a Tomcsa Sándor Színház, az Udvarhely Néptáncműhely és a Vox Gimiensis diákkórus közös produkciójaként jött létre. Az esemény előtt egy órával a városközpont és a környező utcák már hangosak voltak az előadóktól, akik korabeli öltözetben buzdították a népet a Patkóban történő esemény megtekintésére, követelésként hangot adva a tizenkét pont egy-egy paragrafusának.

Az előadás kezdetén a néptáncosok koreográfiája és a kortárs zenei elemek innovatív módon kovácsolódtak össze, ami az egész produkció folyamán megtöltötte dinamikával és kísérettel a színpadot. A narrációkat – amik objektíven mutatták be a forradalom történéseit – slam poetry szerű szövegek törték meg. Ezek sorban felszólaltak a forradalmi törekvések mellett, rámutatva, hogy nem vonultak chatszobákba, nem bújtak emojik és laptopok mögé a kor forradalmárai ahhoz, hogy változást tudjanak hozni, nem féltek hangot adni gondolataiknak.

A narrációkat Szűcs Olcsváry-Gellért és Fincziski Andrea színészek olvasták fel, háttérzeneként a Talpra magyar visszatérő gondolatait, refrénét énekelte a Vox Gimiensis diákkórus. Az előadás alatt a forradalom mozzanataira, azokat időrendi sorrendben bemutatva reagáltak dalban és szóban a helyi Tomcsa Sándor Színház színészei.

Apám megmondta, jól gondold meg, fiam, hogy mit mondasz, mert a szavaknak súlya van, de én felvállalom a véleményemet (…) ez lenne a nagy szabadság?

– hangzott el az előadáson határozott véleményt vállalva a tizenkét pontban megfogalmazott követelések és a szólásszabadság mellett. 

Az előadáson a Dicsőséges nagyurak és a Talpra magyar mellett

több Petőfi Sándor-vers is elhangzott, szokatlan – nu metal szerű – stílusban, miközben az Udvarhely Néptáncműhely koreográfiái töltötték meg a színpadot.

Az előadást több nyílt színi taps is megtörte, a rockzenei és az audiovizuális elemek erős hatást gyakoroltak az egybegyűltekre, egy-egy dal a nézőket is megmozgatta.