Maréknyi emlékező gyűlt össze szombaton délben Székelyudvarhelyen, a Barátok temploma melletti Üldözöttek és áldozatok emlékművénél, hogy a kommunizmus áldozatai előtt róják le tiszteletüket. A Castellum Egyesület, a Történelmi Családok Társaságának székelyudvarhelyi tagsága, valamint a Volt Politikai Foglyok Szövetsége ezúttal is közösen emlékezett. Pál László, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének székelyudvarhelyi elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, ugyanakkor sajnálatának adott hangot, hogy az ifjabb generációk elfelejtették, és nem is akarnak tudomást venni arról, ami 1949. március 2-án történt. 

Hiába él ma is az a kommunista szemlélet, hogy a múltat el kell felejteni, amíg mi élünk, addig mindenképp emlékezni fogunk rá. Tartozunk ennyivel azoknak, akik már elmentek, szüleinknek, felmenőinknek, akik szenvedtek abban az időben

– fogalmazott a POFOSZ elnöke.

Hegyi Sándor nyugalmazott református lelkész ünnepi gondolataiban kiemelte, a hamis ideológia és a hatalomra kerülők megannyi emberéletet romboltak szét, pusztították az értékeket és lealacsonyították a társadalmat. Mint mondta, a lelketlenség embertelenné és istentelenné változtatta a világot 75 évvel ezelőtt is, és napjainkban is, amikor háborúk pusztítanak.

Komoróczy György, a Castellum Egyesület székelyudvarhelyi tagja a kitelepítés részleteit idézte fel. 

A kitelepítettek sorsa rettenetes volt, szomorú, amelyet én is átéltem. Ránk törtek az éjszaka közepén, mindenünket elvették, elszállítottak, lakást nem adtak, pincékben, hodályokban kellett élni, és a diplomások is csak fizikai munkát végezhettek

– idézte fel az elszenvedett borzalmakat. Mindezek mellett csalódottságának is hangot adott, hiszen megítélése szerint már rég a tankönyvekben kellene szerepeljenek a történtek, de erre idáig nem került sor, ahogyan a politikai foglyokat sem rehabilitálták, mind a mai napig büntetett előéletűként vannak nyilvántartva. A kitelepítések idején 40 család volt érintett Székelyudvarhelyen, mára azonban nagyon kevesen maradtak, a megemlékezésen pedig hárman vettek részt, akik közvetlenül részesei voltak a kitelepítésnek.  Az esemény végén egy perc néma csenddel adóztak az elhunytak emléke előtt, majd közös imával, a Magyar Himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget a megemlékezés. A rendezvényen csíkszeredai és Kovászna megyei résztvevők is jelen voltak.