Székelyudvarhelyen a városháza előtti térre költözött a halottak napi virágvásár. Egész hétvégén kínálták, és még ma is meg lehet vásárolni a november elsejei temetőlátogatások kellékeit: a színes, cserepes vagy szálas krizantémokat, boglárkákat. Eközben sokan szeretnék és egyre többen remélik, hogy a környezettudatosság az emlékezés ünnepén is érvényesüljön. A polgármesteri hivatal már pénteken arra kérte a lakosságot, hogy aki teheti, hétvégén bonyolítsa le a „világítást”, ne hagyja mára, hogy ne alakuljanak ki nagy tömegek a sírkertekben. Az egyházak pedig arra kérnek, hogy a maszkviselést és a távolságtartást ne feledjék el a temetőkben sem. A székelyudvarhelyi sírkertek ma, mindenszentek ünnepén és holnap, halottak napján egész nap nyitva tartanak. Jó tudni, hogy a Szent Miklós-hegyi temetőkert gépjárművel is megközelíthető az idén, ezzel az idős vagy mozgáskorlátozott személyeknek kedveznek. A szabadtéri virágvásárt pedig nem a szokásos helyszínen, a Márton Áron téren rendezték meg, hanem a városháza előtt. A hagyományos temetőlátogatást megelőzően az RDE hulladékgazdálkodási vállalat környezettudatosságra intette a lakosságot. Facebook-oldalukon rövid kis bejegyzésben hívták fel a figyelmet, hogy míg a síroknál meggyújtott gyertyák maradéktalanul elégnek, a pár percig használt mécsesekből november elseje után hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik. Bardócz Csaba, a székely­ud­varhely melletti Bikafalva református lelkipásztora ugyanerre hívta fel egy hosszabb írásban az emlékezők figyelmét. Általános érvényű és mindenhol alkalmazható gondolatainak lényege az, hogy mindenki gondolja át, hogy mit visz ki a temetőbe. „Tegyen meg mindent azért, hogy kicsi, közepes, nagy, óriási mécses helyett, egyszerű gyertyát vigyen. Akkorát vigyen mindenki, aminek az égési idejét meg is tudja várni. Az, hogy óriásmécsest viszünk, és az autóval megyünk is tovább, épp az ellenkezőjét üzeni annak, amit szeretnénk, hogy üzenjen. Inkább otthon égesse el a gyertyát és szeretettel idézzen fel egy emléket az elhunyttal kapcsolatosan, idézze fel, hogy mit tanult tőle, és az többet ér a halottak napi maratonban elégetett kétzacskónyi mécsesnél is” – írja a lelkész. Utal a mifelénk ilyenkor (is) tapasztalható versengésre, hogy ki díszíti fel dúsabban szerettei sírját, a külsőségek hiábavalóságára, illetve azt is kimondja, hogyha valaki mégis ragaszkodik ezekhez a szokásokhoz, akkor gondoskodjon arról, hogy a „tevékenysége” miatt keletkezett szemét olyan helyre kerüljön, ahonnan a szemétszállító vállalat a megfelelő helyre szállíthatja azt. „Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bármennyire is szeretnénk azzal, hogy mit veszünk, mit viszünk, már semmit nem tehetünk az eltávozott szeretteinkért! Nem az elhunytakra kell nagy összeget költeni, hanem az élőkre. Nem betonra, márványra, mécsesre kell áldozni, hanem amíg él, addig kell a szeretetet kifejezni! Ha már eltávozott, egy szál krizantém ugyanúgy kifejezi a ragaszkodásunkat, szeretetünket, mint egy nagy bokréta, tíz mécsessel körberakva” – fogalmazott a bikafalvi lelkipásztor.

Asztalos Ágnes