Újabb szakmai vitát szervezett kedden, késő délután a Harghita Business Center vállalkozói inkubátorházban az RMKT székelyudvarhelyi szervezete, amelyre a négy legnagyobb székelyföldi város vezetőit hívták meg. Az eseményre eljött Antal Árpád, Korodi Attila és Gálfi Árpád, Soós Zoltán betegsége miatt online jelentkezett be. A találkozó témáját a székelyföldi nagyobb városok 2022-es költségvetési megvalósításai, valamint az idei esztendő költségvetéseinek, fejlesztési terveinek elemzése, megvitatása képezte, érintve a 2014–2020-as EU-s finanszírozási ciklus projektjeinek a lezárási lehetőségeit is.

Megvalósításokról számokban
A kiindulópont egy összehasonlító elemzés volt, amelyet készítője, dr. Geréb László, az RMKT udvarhelyi elnöke mutatott be. Az elemzés igazából hat város, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely mellett Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely „számait” veti össze.

Kiderült többek között, hogy a megvalósított uniós projektek értéke alapján Marosvásárhely vezet, miközben Székelyudvarhely a sereghajtó 11 százalékkal, még Gyergyószentmiklóson és Kézdivásárhelyen is mintegy másfélszer több kivitelezést valósítottak meg.

A saját bevétel felhasználása szempontjából a lista élén a két Kovászna megyei város áll, ahol 83 százalékban sikerült megvalósítani az év elején betervezett beruházásokat, de Gyergyószentmiklós például az egynegyedét sem tudta elkölteni a pénznek, Székelyudvarhely mintegy felét, Csíkszereda a 28 százalékát. A saját beruházások megvalósítási fokában Sepsiszentgyörgy volt a legjobb, Székelyudvarhely a rangsor végén áll. Mivel a fejlesztésre szánt összegek nagy részét a városok infrastrukturális projektekre különítették el, az elemzés ezek megvalósulási hatásfokát is vizsgálta.

Az utak rendbetételében Kézdivásárhely a bajnok, a betervezett összeg 78 százalékát el is költötték, Csíkszereda is „jeleskedett” 68 százalékkal, a sort Székelyudvarhely zárja, ahol az év elején erre a célra szánt összegnek mindössze 20 százalékát sikerült felhasználni.

A vitaindító előadás érintette még az idei tervezett költségvetések összehasonlító elemzését, valamint az év nagy költségvetési kihívásait is.

Politikai vírus Udvarhelyen
A bemutató után a polgármesterek kaptak szót, hogy beszéljenek arról, „ami a számok mögött van”. A három vendég városvezető koherens előadásából kiderült, hogy milyen elvek mentén terveznek, milyen sajátos, városuk igényeit, lehetőségeit, adottságait figyelembe vevő koncepció alapján határozzák meg a prioritásokat, hogyan kezelik az EU-s forrásokat. Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármestertől ezt nem kaptuk meg ebben a körben. Mint mondta, Udvarhely az utolsó helyen „mutatódik be”, de a miértről senki nem beszél.

Szerinte a város elkapta a politikai vírust, elődeit vádolta, a vagyoni kérdések tisztázatlanságával, a városvezetésben zajló jelentős személyi fluktuációval magyarázta leginkább a lemaradást.

Ugyanakkor mindenik városvezető kiemelte a bürokráciát, amely mindenhol nehézséget okoz, néha blokkolja, máskor késlelteti, de mindenképp megnehezíti a pályázatok, beruházások megvalósításának menetét, leterheli a hivatali apparátust. Soós és Antal szándékos fékezésről is beszéltek a székelyföldi fejlesztések kapcsán.

Élhetők legyenek a városok
A jövő, a térség kilátásai témában érdekes eszmefuttatásokat hallhatott a közönség a vendégek részéről, természetesen a konkrét elképzelések, tervek felsorolása mellett. Mindhárom vendég úgy vélekedett, hogy bár Székelyföld számára a gazdasági fejlődés a kulcs, nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy eközben a települések „élettel teli” városok legyenek, azaz fontos a közösségi, kulturális és sportéletre is figyelni, mert „ha a városok nem élhetők, hamarosan kiürülnek” – jegyezte meg Korodi. Antal Árpád pedig enyhén bírálta az újságírókat, véleményformálókat, szerinte nem visz előre, ha negatívan mutatnak be akár még eredményeket is, mint mondta, nem mindegy, hogy a számokat honnan, milyen megközelítésből nézzük, és azt is megjegyezte, hogy nem olyan rossz a helyzet Székelyföldön, illetve hogy a következő évtized a szolgáltatások minőségéről fog szólni. Gálfi hozzászólását inkább kampánybeszédnek „becézte” a moderátor (Kozán István újságíró, a Székelyhon főszerkesztője), ugyanis ezúttal is a konkrétumok helyett hibásokat keresett az udvarhelyi elakadások ügyében, és előrebocsátotta, hogy „majd a végén húzunk vonalat”. Kollégái felé fordulva pedig megjegyezte, hogy ne akarjanak sose Udvarhelyen polgármesterek lenni, mert itt erős negatív hozzáállás mérgezi a környezetet.

Jövő és pesszimizmus
Összességében kirajzolódott, hogy a vendég városvezetők egy jól meghatározott elképzelés, filozófia mentén terveznek és költenek, mélységében igyekeznek átlátni a pályázati rendszert, városuk életét a hazai sajátosságok, a politikai, gazdasági, pénzügyi berendezkedés fényében, a demográfiai tendenciákat figyelembe véve szeretnék fejleszteni, és tágabb összefüggésbe helyezik a jövőjét, igyekeznek előre felkészülni a kihívásokra. A közönségkérdések „felvonását” Antal és Korodi uralta (Soós Zoltán már nem volt „bekapcsolva”), Gálfi Árpád inkább lózungokat ismételt a város jövőjét illetően. Geréb László pedig azzal zárt, hogy mindezt hallva, ami a bő kétórásra nyúlt találkozón elhangzott, nem is csoda, ha az udvarhelyiek pesszimistábban látják a dolgokat.