Május a nárcisz virágzásának ideje, más években ebben az időszakban tartották meg a virág köré épített fesztiválokat Oroszhegyen és Szentegyházán. Idén – mint minden más – ez is elmaradt, a nárcisz viszont, mit sem sejtve a vírusról, teljes pompájában virágzik.

A polgármester szerint nincs két egyforma virág                                                                Fotó: Nagyálmos Ildikó

Környékünk legszebb és legillatosabb vadon élő virága kétségkívül a fehér nárcisz, népies nevén kankósdi vagy kápolnavirág, amely májusban ellepi a környező fennsíkokat és nagyszámban csalogatja a természet- és virágkedvelőket. A legnagyobb lelőhelyek az Oroszhegy községhez tartozó területeken találhatók, a Lázon, Nyúlád és Szencsed térségében, a Kalonda- és Cekend-tetőn, de Szentegyháza, Lövéte és Oklánd környékén is szép számmal fellelhető. A többhektárnyi területen vadon növő védett növényt az itt elő emberek kötelessége és felelőssége megőrizni. Oroszhegy polgármestere, Bálint Elemér Imre kalauzolt el bennünket az Oroszhegy fölött emelkedő fennsíkra, ahol hatalmas, végeláthatatlan területeket borít be a nárcisz. Üknyéd felé vesszük az irányt, meredek aszfaltúton kapaszkodunk fel az erdő között, Aklos aljáig. Az erdő alatt lévő vályúnál csak vékonyan csordogál a víz. Gomba sem igen volt még, a csapadék hiánya miatt még a nárciszok sem nőttek úgy meg, mint más években. Aklos tetejére jól karbantartott, személyautóval is járható erdei úton jutunk fel. A nárcisz legnagyobb ellensége az intenzív legeltetés – mondja útközben a polgármester. Mivel a nárcisz a vizenyősebb, láposabb he­lyeket kedveli, az állatok patái belesüllyednek és megsérthetik a virág hagymáját. Ugyanakkor a felelőtlen emberek is veszélyeztetik a védett növényeket. Nem feltétlenül azzal a pár szállal van gond, amit hazavisznek a vázába, hanem a tömeges virágtépéssel, taposással. – A legelőket villanypásztorral lehetne szakaszosítani, ami azt jelentené, hogy szerre legeltetni a pászmákon. A virágzás időszakában ki kellene kerülni ezeket a területeket, így lehetne megvédeni a virág hagymáit. Ezek a földek nagyjából közbirtokossági legelők, ezért érdemes lenne leülni a tulajdonosokkal és megbeszélni a legeltetés szabályait – véli a polgármester, aki a jövőben kezdeményezni fogja a párbeszédet. A polgármester azt vallja, nem külső szakembereknek kell törvényt hozniuk a nárcisz védelmére, hanem itt, helyben kell megoldást találniuk. Egyelőre jó állapotban vannak a nárciszmezők, de a jövőben is fokozottan odafigyelnek ezekre a területekre, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy mekkora természeti kincs birtokában vannak. Az Aklos tetején lévő plató, amely átnyúlik egészen a Gordon-hegyig, nagyjából ezer hektár, a Görgényi-fennsík legdélibb csücske. Olyan csend van idefent, hogy ha értenénk a virágok nyelvén, tán őket is meghallanánk. A szárazság miatt idén nem nőttek nagyra a nárciszok, de olyan év is volt, hogy egyáltalán nem nyíltak ki. Bár egyformának és szimmetrikusnak tűnik minden virág, a polgármester szerint nincs két egyforma szirom. Ambrus László természetvédő, az Agora Munkacsoport vezetője is meglátogatta a múlt hét végén a nárciszmezőt, és elmondása szerint hatalmas tömeget talált, ám nem tapasztalta, hogy nagyobb csokrokat gyűjtetnének a látogatók. Az utóbbi években a természetvédő egyesületek, civil szervezetek, hatóságok munkájának, illetve a médiának köszönhetően egyre kevesebben garázdálkodnak a nárciszmezőkön, ugyanakkor az árusok sem gyűjtenek be annyi virágot, mint régen, hiszen nem tudják eladni. Ambrus László is az intenzív legeltetést és a lecsapolást, a terület felszántását tartja leginkább veszélyforrásnak, ezzel sokkal nagyobb kárt tehetnek az állományban. A hagyományos tájgazdálkodás, a kaszálás nem jelent gondot, sőt szükséges, hisz ha elbokrosodik a terület, kiszoríthatja a növényeket. Területileg csak a lövétei nárciszmező védett hivatalosan, ahol egy tízhektáros természetvédelmi terület található, mondta a szakember. Mindenkiben tudatosult: nem kell halomszámra letépdesni a virágokat, gyönyörködni is lehet benne. Egy-két szál nem a világ, a lényeg, hogy ne tapossuk össze a terepet, és ne cibáljuk ki ölszámra hagymástól a virágokat. A nárcisz – a görög mitológia szerint – nevét Narcissusról kapta, aki kivételesen vonzó és jóképű fiatalember volt, de visszautasította az érte epekedők szerelmét, Echót is, aki belepusztult a bánatba. A nimfa halála felbőszítette az isteneket, akik megbüntették Narcissust. Beleszeretett saját képmásába, amit az erdei forrás víztükre fölé hajolva pillantott meg. Önimádatában megpróbálta saját magát megölelni és vízbe fulladt, de a mítosz egy másik változata szerint az önmaga utáni sóvárgásba halt bele. Szenvedéseinek helyszínén a forrás mellett virágok nőttek, melyeket a nimfák nárcisznak neveztek el. Így lett ez az illatos virág az önzés és a hiúság szimbóluma. Mi emberek szeretjük a szépet, ezért szakítjuk le a virágokat, hogy otthonainkat díszítsük vele. Ne legyünk önzők, hagyjuk meg élőhelyükön, ahol hetekig gyönyörködhet benne bárki, aki arra jár. És bízzunk abban, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.

Nagyálmos Ildikó