Székelyudvarhelyen, a Tompa László utca alsó részén állt egykor a zsidó imaház, a kis épületet 1999–2000 környékén bontották le. A telek tulajdonosánál, érdekes körülmények között került elő az imaház egyik emléktáblája, amelyet eddig csak Ari Toth Miller 1978-as fényképeiről ismertek a múlt iránt érdeklődők. Minderről Fecső Zoltán történész, rendező számolt be, aki egy csere eredményeként el is hozhatta a márványlapot, majd a múzeumnak adományozta a ritka tárgyi emléket. A zsidó imaházat 1906-ban építették, ezt a tábla is jelzi, amely nemcsak ezen tett, hanem építtetője előtt is tiszteleg.
– Tégláit úgyszólván maga hordta össze – ez a lakonikus, mégis sokatmondó méltatás Dózsa Jakab állami főreáliskolai tanárnak, a hitközség akkori elnökének szól. Dózsa 1886-ban kezdte pedagógusi pályáját, 1894-ben Budapestről érkezett az udvarhelyi Állami Főreáliskolába, ahol mennyiségtant és ábrázoló geometriát tanított. Kihívásként tekintett a pedagógiai pályára, mértani szemléltető eszközeivel udvarhelyi tanárként temesvári tanszerkiállításon szerzett érdemeket. Nemcsak a számok világa érdekelte, tevékenyen részt vállalt a város kulturális életében is. Az 1902-ben alakult Udvarhely Vármegyei Múzeum Egyesület pénztárnokának választották, és benne volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet Udvarhely megyei választmányában. 1910-től a szegedi állami főreáliskolában tanított, a dél-alföldi városban halt meg 1933-ban – közölte Fecső. 
A zsidó múlt kutatása 2019-ben, a holokauszt székelyudvarhelyi áldozatainak 75. évfordulójára szervezett Elhurcolva címet viselő megemlékezés kapcsán kapott lendületet. A téma továbbgondolására ösztönzött többeket, Fecső Zoltán is akkor kezdett el foglalkozni azzal a filmes projekttel, amely a székelyudvarhelyi és környékbeli zsidóság szomorú történetét hozza közelképbe. A Székelyföldi Stúdió égisze alatt készülő, Szembenézés munkacímet viselő filmről, amelynek munkálatait a koronavírus-járvány alaposan megakasztotta, idén nyáron írtunk. Az emlékek után kutatva bukkant rá a márványlapra Fecső Zoltán. A történész-rendező akkor elmondta, hogy a deportáltak közül alig néhányan tértek vissza Székelyudvarhelyre, és az 50-es évektől kezdve majdnem mindenki elköltözött Izraelbe. Eddig közgyűjteményben egyetlen olyan tárgyi emlék sem volt, amely a város életében részt vállaló zsidósághoz lett volna köthető. 
Az írásunk elején említett Ari Toth Miller fotóján jól látszik az imaterem belülről, ahol a falon két márványtábla áll.
– Az egyik az, amelyet most már a múzeum őriz, de a másikat is igyekeznek megszerezni – tudtuk meg Miklós Zoltán múzeumigazgatótól. – A zsidóság mint a helyi közösség tagjai értéket képviseltek a város életében. Ragaszkodunk, hogy emlékük tárgyi lenyomata bekerüljön a múzeum tulajdonába. Sajnos, e két táblán kívül egyéb tárgyról jelenleg nincs tudomásunk – közölte a múzeum igazgatója.