Jézus Szent Szívének ünnepén Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban érte el csúcspontját, hogy egyszülött fiát adta a világnak. Farkaslaka község bogárfalvi lakói immár tizedik éve szerveznek búcsút az ünnepet követő szombaton, idén is felkerekedtek a zarándokok, hogy együtt ünnepeljenek a Gordon-hegyen. Volt, aki gyalogosan, volt, aki lóháton, mások autóval vágtak neki az útnak, hogy a Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolásának számító szobornál együtt imádkozzanak.

A gyalogos zarándoklat 9 órakor indult Bogárfalváról, az ünnepi szentmise 12-kor kezdődött, amelynek szónoka ezúttal Ft. Msgr. Szász János pápai káplán, tb. kanonok, nagyenyedi plébános volt. Ünnepi gondolataiban az Úr Jézus irgalmára hívta fel a jelen lévő zarándokok figyelmét. Mint mondta, az Úr irgalma minden alkalommal megteszi a csodát, amikor csak szükségünk van rá.

Minden elesésünk, megbotlásunk után próbáljunk felállni, ne pedig azt számoljuk, hogy hányszor estünk el. Forduljunk Jézus felé, és az ő irgalmát kérjük, mert ha kérjük, irgalmával felemel bennünket 

– fogalmazott ünnepi beszédében a plébános.

Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy mennyire szeretjük mi Jézust? A vele való kapcsolatot egyfajta páros tánchoz hasonlította.

– A táncban is valamelyik félnek vezetnie kell, életünknek a páros társa maga Isten, és ha rábízzuk életünket, ha elfogadjuk a mi párunknak, akkor biztosak lehetnek a lépteink, követhetjük őt, és biztosak lehetünk abban is, hogy nem visz tévedésbe – fogalmazott Ft. Msgr. Szász János. Mindezek mellett arra biztatta a jelenlévőket, hogy bízzák életüket a Fennvaló irgalmára, végtelen szeretetére.

Kérjük Jézus Szívét, az irgalomnak forrását, érintse meg a mi szívünket, hogy minden nehézségünkben legyen irgalommal velünk, jóságával töltse be a mi életünket, hogy valóban az ő akarata szerint élhessünk

– zárta gondolatait az ünnepi szónok.