Haberstumpf Károly és Haáz Rezső kortársak voltak. Nem szé­kelyudvarhelyiként, de mégis a városban, a városért alkottak: építettek, kőből és hagyományból, helyi értékekből, épületet és közösséget. A város egykori főépítésze és a Haáz Rezső Múzeum gyűjteményének megalapozója most ismét találkoztak: az előbbi patinás villája lett az utóbbi nevét viselő múzeum új otthona. A szerencsés „találkozásból” könnyen lehet sikertörténet. [caption id="attachment_29860" align="aligncenter" width="960"] Gyülekeznek az ünnepségre. Otthonra lelt a múzeum Fotó: Barcsa István[/caption] Tömbházak, vasút, bevásárlóközpontok és közöttük egy, ismét régi fényében ragyogó ékkő: ez lenne a Haberstumpf villa, amely mostantól a Haáz Rezső Múzeum székhelye. Pénteken délután rengetegen voltak kíváncsiak az avatóünnepségre és az ízlésesen felújított épületre, illetve az abban berendezett első kiállításra. A rendezvényt az udvaron tartották. Az álom valóra vált Miklós Zoltán múzeumigazgató felidézte, hogy tevékenységüket, mindennapjaikat két évtizede alaposan beárnyékolta az épületgond, a korszerű infrastruktúra hiánya (a Kossuth Lajos utcai visszaszolgáltatott ingatlanért, amelyben évtizedek óta székelt a múzeum, bérleti díjat kellett fizetni, egy pár éve ráadásul az épület egy részéről le is kellett mondaniuk), de 2012 óta jövőképük derűsebbé vált. Akkor hangzott el ugyanis a városvezetés részéről, hogy megvásárolták a város egyik legszebb épületét, és abba költözhet át majd a múzeum. – Az álom valóra vált – jelentette ki a múzeumigazgató, és köszönetet mondott a városnak, az önkormányzatnak a bölcs döntésért. Székelyudvarhely ezzel többszörösen is nyert: gyarapodott egy szép épülettel, és mentesült az eddig évente kifizetett bérköltségtől. – Miklós Zoltánban és csapatában megvan a potenciál, hogy megtöltsék élettel a szép környezetet, és a művelődés fellegvárává tegyék az „új múzeumot” – hangzott el az avatóünnepségen. Miklós egy jelképes megbízólevelet is átvehetett, majd stílszerűen a Haáz Rezső leszármazottja, az id. Haáz Sándor által vezetett szentegyházi Gyermekfilharmónia fellépése tette felejthetetlenné az eseményt. Végül Miklós Zoltán köszönetet mondott mindenkinek, aki tett azért, hogy újjászülessen az épület és megvalósuljon a költözés. A kivitelező helyi cég tulajdonosának, Bálint Antalnak például múzeumbarát oklevelet nyújtott át, kiemelte sokak munkáját, köztük Feleki Attila és csapata tevékenységét, akik a restaurálásáért feleltek. Az épület egy részét már be is járhatták az érdeklődők: az avatóünnepség alkalmából EMŰK 2013–2016 címmel az Erdélyi Művészeti Központ gyűjteményes képzőművészeti kiállítását rendezték be az új kiállítóterekben. Vécsi Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi székhelyű művészeti központ vezetője elmondta, hogy 60 művész 84 műalkotását hozták el Udvarhelyre, egyfajta keresztmetszeteként a kortárs erdélyi képzőművészetnek. Az EMŰK célja egyébként az 1920 utáni erdélyi magyar képzőművészet és iparművészet tárgyi emlékeinek és dokumentációjának összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása. A tárlatot egész hétvégén ingyenesen lehetett megtekinteni. Az épület múltja és jövője A Bethlenfalvi út 2-6. szám alatt található Haberstumpf villa 1900-ban épült, a Haberstumpf család nyári lakként használta. Stílusa eltér a többi korabeli városi épülettől, a német eklekticizmus ízlésvilágát tükrözi. Tervezője, építtetője és lakója Haberstumpf Károly nevéhez több székelyudvarhelyi és környékbeli épület fűződik, a város főépítésze is volt. Mindkét fia elesett az első világháborúban a lengyelországi fronton, az utód nélkül maradt családtól 1948-ban vették el az ingatlant. Az államosított épületben kapott helyet a megyei tüdőszanatórium, akkor még hatalmas park terült el mögötte, fákkal, sétányokkal, gazdasági épületekkel, ezek helyére jóval később tömbházakat emeltek. 1969-től a város szülészeti osztálya működött itt egészen1982 augusztusáig, majd az épületet iskolává alakították, s a kilencvenes évek végéig használták, aztán kiürült, elnéptelenedett. Haberstumpf Károly feleségének utódai közötti hosszas pereskedés miatt, a rendeltetés nélkül maradt épület egyre romlott, hajléktalanok használták, és évekig kilátástalannak tűnt a város egyik legérdekesebb ingatlanának sorsa. A polgármesteri hivatal 2012-ben vásárolta meg a villát 255 000 euróért, majd tavaly megkezdődhetett célirányos felújítása, restaurálása, mindez gondos szakmai odafigyeléssel zajlott, és közel másfél millió lejbe került. Mára gyönyörű lett, kívül-belül hordozza a múlt század eleji hangulatot – korszerű megjelenésében is. A tereprendezés is elkezdődött, hiszen az 1500 négyzetméternyi hasznos felülettel rendelkező épülethez 50 árnyi telek is tartozik. A kilátást akadályozó fákat nemrég kivágták, új kerítést emeltek. Az épület háta mögötti nagyobb felület rendezése a következő feladat, a tervek készen vannak, az anyagi források biztosításáról már az új városvezetésnek kell döntenie. Nagyobb részét kockakővel fednék le (akárcsak az épület előtti járdákat), ez a felület parkolásra, de nagyobb szabadtéri rendezvények tartására is lehetőséget ad majd. A másik fele zöldövezet lesz, és néhány külső kiállítófelületet alakítanak itt ki. Herendi a következő nagy dobás Bár a Kossuth Lajos utca 29. szám alatti épület, a múzeum korábbi székhelye bezárt, a költözés valójában most kezdődik el, a csapatra még több hónapos munka vár. Ez több szálon is fut, hiszen az egykori székhellyel szemben található a múzeum képtára, itt is átalakítások várhatók. A mostani, átmeneti időszakot követően ez lesz a képzőművészettel kapcsolatos események otthona, miután az év második felében felköltöztetik innen az új épületbe a régészeti és a történelmi raktárt, illetve a restaurátorműhelyt. Legkevesebb 3 teremmel bővül itt a kiállítófelület. Közben felköltöztetik az irodákat, az adminisztrációt, a gyűjteményeket, és minden egyebet, ami a régi székhelyen van. Miklós Zoltán elmondása szerint június 25-ére, a múzeumok éjszakájára kisebb időszakos tárlatokkal készülnek, akkor az új székhelyen már nagyobb felületet tudnak megmutatni a közönségnek. A rendelkezésre álló 1500 négyzetméter közel fele lesz kiállítófelület, az állandó kiállításokat valószínűleg a szép, boltíves pincehelyiségekben rendezik majd be. Korszerű modern jegyiroda kialakítása is szerepel a tervek között. – Az infrastruktúra és tér hiánya többé nem lehet akadálya egyetlen nagyobb volumenű kiállításnak sem – fogalmazott elégedetten a múzeumigazgató. – Nem kívánunk versenyezni más székelyföldi múzeumokkal, a saját utunkat követjük: akár a régészeti, akár az Anna-kiállításhoz hasonló vonalon – tette hozzá. Népszerű, interaktív gyer­mek­cen­trikus tárlatok várhatók az év második felében, de a világos, szép termekbe első nagyobb tárgyi kiállításként herendi porcelánok „vonulnak” majd be augusztus 20-án. Asztalos Ágnes