Levendula-fesztiválon jártunk a gagymenti Csekefalván. Családias, illatos, élménydús rendezvényt hoztak tető alá a levendulás gazdák két másik családdal összefogva. A zord tél késleltette a lila csoda virágzását, de így is sokan fényképezkedtek a Csodakertnek is nevezett levendulamezőn. [caption id="attachment_52049" align="aligncenter" width="754"] Szépség, illat, tanácsadás. Levendularajongók Csekefalván Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Ahogy szombat délelőtt beértünk a Székelykeresztúr melletti kis faluba, egyből szembetűnő volt az egyébként nem jellemző nagy nyüzsgés: parkoló autók, sétálgató emberek, nyitott kapuk fogadtak. A fesztivál szíve a főút melletti házsor mögött, a labdarúgópálya szélén volt, rálátással a domboldalnak nekifutó 80 áras levendulásra. Amely épp csak kezd halványlila színt ölteni. – Tavaly ilyenkor már szinte elvirágzóban volt, javában zajlott a szüret, idén csupán most kezdenek kibomlani a szirmok, szüretelni csak jövő héten kezdünk – mondta a rendezvény háziasszonya, Moldován-Szeredai Noémi unitárius lelkész, a Lavanda Montana Transylvania kitalálója, lelke. Levendulás süti, lila szörp A vendégeket ez láthatóan nem zavarta: zajlott az élet a zöld fűben felállított sátrak alatt, volt, aki levendulaszörpöt kortyolgatott vagy a kézművestermékek között válogatott, az apróságok festegettek, ragasztottak, a kis kezek alól az illatos lila virággal díszített képek, fülbevalók kerültek ki, volt, aki levendulatündérnek készült, kreatív önkéntesek pingálták a gyerekek arcát. Igazi nemzetközi hangulat uralkodott, hiszen a rendezvényen besegítő fiatalok között volt spanyol, lett, török, ők az Erdélyi Ifjúsági Egyesülethez érkeztek. Az anyukák, apukák beszélgettek, miközben a levendulamezőre induló túrára várakoztak. Épp ez a nyugodt, családias, tömegtől, műzajtól mentes hangulat tetszett nagyon Buti Zsuzsának, aki párjával és két gyerekükkel Szé­kelyudvarhelyről érkezett a levendula-fesztiválra. Jó családi program – mondta a fiatal édesanya. Várakozás közben az édességes­pult ragadta meg figyelmünket. – A levendulának a virágja és annak kivonata is használható a sütemények készítésénél. A száraz virágból levendulacukrot készítek. A kivonatot lepárlással nyerjük, a vaníliaesszenciához tudnám hasonlítani, csak valamivel sűrűbb. Ezeket használom ízesítéshez, de ha egyszerűen belekeverjük a tésztába a virágot, már az is elegendő – sorolta Gábor Renáta hobbicukrász a kívánatos és látványos édességek készítője. Beszélgetésünk alatt kacérkodtunk a levendulás sütikkel, de végül egy cseresznyés szelet mellett döntöttünk. A levendulaszörpöt azért kipróbáltuk, és bizton kijelenthetjük: nagyon finom! Renátáék egyébként egyik pil­lérét alkották az idei fesztiválnak, hiszen a levendulatermesztő Moldovánék mellé a Gábor család is felsorakozott a mangalicatenyésztéssel foglalkozó Kolumbán családdal együtt, és a három família közösen vett részt szervezésben, lebonyolításban. – A falu értékeit szeretnénk együtt megmutatni – hangoztatta az együttműködésről a kezdeményező unitárius lelkésznő. Séta a levendulásban Mielőtt Kolumbánékhoz is ellátogattunk volna, a levendulamezőt kerestük fel. Moldován-Szeredai Noémi mesélt a kezdetekről, a jelenről (a lila vállalkozásról tavaly júniusban, épp az első fesztivál előtt írtunk). A vendégek tanácsot kértek és kaptak a levendulatermesztéshez, a szárításhoz, a lila gyógynövény metszéséhez. Kiderült, hogy minél változatosabb árnyalatokban van jelen a növény, annál jobb lesz a leszüretelt csokrokból készülő illóolaj. A szüret egy hónapig tart, és a 80 árról begyűjtött levendula mindössze 3-4 liternyi illóolajat ad. Ez valóban a virág lelke – ahogy Noémi fogalmazott. Azt is megtudhattuk, hogy a lepárláskor (a folyamatot délután, a lelkészlak udvarán be is mutatta Noémi férje, Moldován Gergely) az olaj mellett levendulavíz is keletkezik, ami permetként használva nagyon jó például rovarcsípésre, párnára fújva álmatlanság ellen. – Nagyon érdekel engem a levendula, választ is kaptam néhány kérdésemre – nyugtázta elégedetten a Marosvásárhelyről érkezett Nyulas Erzsébet, majd hozzátette, több ilyen rendezvényre lenne szükség. Hasonlóan fogalmazott Bíró Barna Botond, akivel a levendulaültetvény szélén találkoztunk. – Nagyon tetszik ez a fesztivál, a szívemhez talán épp az ilyen rendezvények állnak a legközelebb. Ami nem miccs- és sörízű tömegrendezvény, hanem a helyben teremtett értékek köré épül, és azt üzeni, hogy itt is meg lehet élni, és dicséri a székely ember életrevalóságát. A szervező családok magukat is reklámozzák ezzel, hiszen, nyilván értékesíteni szeretnék termékeiket, viszont arra is utalnak, hogy az ilyen kis településeken is lehet nagyot álmodni. Az ilyen kezdeményezések támogatásra érdemesek – mondta a megyei tanács alelnöke. A falu nagykövete Felkerestük a kertek alatt a Kolumbán Dávid és családja által működtetett, rögtönzött szabadtéri éttermet, ahol ínycsiklandó illatban – szabadtűzön készült a tokány és a flekken, szigorúan mangalicahúsból –, fák alatt megterített asztaloknál csillapíthatta éhét a vendég. Megtettük volna mi is, de korábban már elszegődtünk székelykáposztára a lelkészlak udvarán. Balázs Attila székelyudvarhelyi fotós családjával, barátaival készült épp kipróbálni a mangalicás finomságokat, várakozás közben beszélgettünk. – Rengeteg falu életét felpezsdítené, ha lenne ilyesmi. Mindenki a saját portáján süt-főz, helyi finomságokat kínál. Ideális hétvégi kikapcsolódás ez a fesztivál. A Magyarországon, a Művészetek Völgyében látottakat juttatja eszembe. Egyfajta nagykövete is lehet a falunak egy ilyen rendezvény – vélekedett a sokat utazó fotós. A fesztivál részeként 7 alkotó levendulás fotóiból kiállítás is nyílt, ahol egy 1579-es gyógynövényes könyv rajzairól készült reprodukciókat is meg lehetett nézni, aki pedig kicsit még hűsölni kívánt volna a falusi kultúrotthonban, Szabó Károly és Pakot Mónika Ha nem használ, nem is árt… című, népi gyógyászatról készült dokumentumfilmjét tekinthette meg. A lelkészlak felé sétálva egyre több vendég érkezését láthattuk. Tavaly, a fesztivál egy napja alatt 700-an fordultak meg Csekefalván, az idei kétnapos esemény bizonyára még több látogatót vonz a kis településre. Annál is inkább, hiszen a levendulaszeretetéről is jól ismert dr. Kádár Annamária pszichológus meséről, életmesékről, kisgyermekek személyiségfejlődéséről szóló előadása is szerepelt a vasárnapi programban. Asztalos Ágnes