Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékeztek Farkaslakán kedd délelőtt a Trianon-emlékműnél. A helyi lakosság magyarországi vendégeivel közösen emlékezett meg.

Az ünnepség résztvevőit Kovács Lehel, Farkaslaka község polgármestere köszöntötte. Az elöljáró úgy fogalmazott: „a magyar kormány politikájának köszönhetően magyarságtudatunk az utóbbi évtizedekben még jobban megerősödött, mert komoly megerősítést kaphattunk afelől, hogy Magyarország határain kívül is jó magyarnak lenni”. 

– Trianon fáj – ezt minden június 4-én ki kell mondanunk, hogy fogyjon a bennünk lévő fájdalom, és azért is, hogy tudjanak róla fiataljaink, de csak azért is életet és jövőt hirdetünk felette! Ezt szolgálja az összetartozás napja – emelte ki beszédében Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke. Kifejtette: Trianonra válasz a bölcső, a születés, a kultúránk, az összetartozásunk, a nemzettudatunk és a keresztény hitünk.

Az eseményen jelen volt Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, aki az összefogás fontosságát emelte ki. Úgy vélte, a veszélyérzetünk ugyan csökkent az elmúlt több mint száz évben, de a közösséget fenyegető veszélyekkel szembe kell néznünk a 21. század elején is.

– Trianon fájdalma erőt adott nekünk az elmúlt száz évben, és erőt ad arra, hogy összefogjunk, hogy egységesek legyünk és megerősítsük azokat a szálakat, amelyek a magyar nemzethez kötnek – fogalmazott.

Az ünnepségen részt vett Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is, akit erdélyi körútjára elkísértek a magyarországi nemzetiségi fiatalok is. Beszédében hangsúlyozta, már nemcsak összetartozásra, hanem a nemzetek közötti összefogásra is szükség van. 

– Bizonyítanunk kell szerte a Kárpát-medencében és szerte a világban, hogy nem vagyunk hajlandók fiainkat feláldozni, mert nem akarunk részt venni egy olyan háborúban, ami nem a mienk. Az elmúlt száz év tragédiája bizonyítja, hogy most is igazunk van – fejtette ki az államtitkár.

A megemlékezés Oláh Dénes plébános áldásával és az emlékezés koszorúinak elhelyezésével ért véget.