Kápolnásfalut ellepték az önkéntesek
Ma egy hete délután akkora csinnadreattával rajtolt az önkéntes tábor, hogy a falu apraja-nagyja kiállt a kapuk elé, és bámulta a Kápolnásra összesereglett fiatalokat, akik mindenféle kölcsönkapott eszközzel csörömpöltek, miközben szállt az önfeledt nevetés – meséli Tatár Előd főszervező. A lányok, fiúk dolgozni jöttek, a Caritas hagyományos programja pénteken zárult.
[caption id="attachment_72383" align="aligncenter" width="1000"] Munkában ismered meg a társad. Edit Csíkszeredából Fotók: Asztalos Ágnes[/caption]
Múlt héten szerda reggel érkeztünk Kápolnásfaluba, a művelődési háznál várakoztunk a főszervezőre, mert még néhány csoport esetében zajlott az aznapi eligazítás. Aztán Előd megmutatta az apró ideiglenes irodát, ami tulajdonképpen a fő irányítópont, majd leültünk a színpadon felállított asztalok mellé beszélgetni.
Hogy kerülnek a színpadra az asztalok?
Itt ebédeltek, vacsoráztak a résztvevők (a nézőtéren pedig a délutáni foglalkozások zajlottak), a reggelit a szálláson, a homoródfürdői 6-os villában költötték el. Tízórait is kaptak, azt vagy elvitték magukkal munkába induláskor, vagy később vitték ki nekik.
Közösen egy közösségért – idén ez volt a mottója az immár másfél évtizedes múlttal rendelkező Work Camp – Caritas Önkéntes Tábornak. Előd elmesélte, hogy minden évben más település ad otthont a táborozóknak, tavaly például Tusnádfürdőn tevékenykedtek a fiatalok. Voltak évek, amikor a Caritas pályázatára jelentkezhettek azok a települések, amelyek szívesen fogadnák a tábort, idén pedig épp azért esett Kápolnásfalura a választás, mert már három ízben is kimaradt a programból, mivel nem sikerült megfelelő időpontot találni. Több mint 80 önkéntes vett részt, 80 százalékuk lány, a többség 15–25 év közötti. Voltak „örök visszatérők”, olyanok is, akik már kilencedszer vették fel a minden táborlakónak járó, színes „caritasos” pólót.
– A többség Hargita, Maros, Kovászna és Brassó megyéből érkezett, de néhányan a Hunyad megyei Petrozsényből jöttek, sőt 3 németországi és egy magyarországi önkéntes is erősíti a csapatot – sorolja Tatár Előd.
A részvételi díj 90 lej, a szállást, a munkához szükséges eszközöket, anyagokat, és – természetesen – a munkát a fogadó fél, a helyi önkormányzat adta, az étkeztetést pedig a szervező, a Gyulafehérvári Caritas és a Young Caritas állta.
– Szép gesztusként a vacsorát is átvállalta tőlünk az önkormányzat, a helyi asszonyok önkéntesek segítségével minden este bográcsétellel kedveskedtek a fáradt „munkatáborosoknak” – tudjuk meg Elődtől.
[caption id="attachment_72384" align="aligncenter" width="1000"] Vakációs foglalkozás a helyi gyerekeknek. Önkéntesek tartják ezt is[/caption]
Szebb lesz a falu
Dörzspapírt, papírtörlőt kellett vinni az egyik munkapontra. Mikrobuszba pattantunk, és elindultunk a sok kis utca egyikén, hogy megtaláljuk az összesen 9 játszótér közül azt, ahol már várták a segítséget. A 15 éves Albert Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről érkezett, épp az egyik játékelem simításával foglalkozott.
– Nekem ez szórakozás. Úgy érzem, hogy minden ilyen programban magam is fejlődöm, gyarapodik a tudásom, és szerintem sokkal könnyebben tudok majd érvényesülni később. Nagyon szeretek segíteni másokon, és élvezem, mikor így együtt lehetek valakikkel – vallja a fiatal lány, akit teljesen meghódított Kápolnás, mert szép, de főleg azért, mert – mint mondja – kedvesek, közvetlenek az emberek.
Az önkéntesek egyébként mindegyik játszóteret felújították, megszépítették, lecsiszolták, faápolóval, festékkel kenték be az elemeket, utcai kutakat tettek rendbe. Egy csapat „otthon” maradt, azaz a 6-os villa környékét, illetve a villa közelében lévő Borvíz-utat tette rendbe. Voltak, akik a Homoródlokán, a helyiek kedvelt piknikezőhelyén varázsolták újjá a szabadtéri színpadot és amit még lehetett. Lányok dolgoztak a katolikus templomnál, illetve a plébániánál, a csiszoláson már túl voltak, épp a kerítést festették. Itt két helyi fiatallal álltunk szóba. A 17 éves Zsuzsa első alkalommal vett részt ilyen programban, akárcsak a 14 éves Orsolya. Mindketten lelkesen mázoltak, és jó szórakozásnak tartották az egészet, főleg azt, hogy munkájuk révén szebb lesz a falu.
Vakációs program
A közeli Szelterszfürdőn zajlott a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány tábora, oda is kiment segédkezni néhány önkéntes mindennap, de itt, Kápolnáson is tartottak vakációs gyermekfoglalkozásokat, és hiába, hogy az volt a vakáció első hete, mégis több mint félszáz gyerek rohanta le az iskolát a játék, a vidámság, az együttlét kedvéért.
– Most cseréljen helyet az, aki volt már szerelmes! – épp erre nyitottunk be az egyik terembe, s a körben ülő kisiskolások felbolydultak, majdnem mindenki felugrott, és valaki elkiáltotta magát: én most is az vagyok!
A fiatalok reggel 9-től délután fél 3-ig dolgoztak, akkor összegyűltek ebédelni. Ha már jóllaktak, elfuvarozták őket a szálláshelyre egy kis pihenésre, felfrissülésre. Délután 6 körül kezdődtek a közösségi programok: hallgathattak már helytörténeti előadást, volt népdaltanulás, kézműves-foglalkozás, esténként pedig táncház a kultúrházban. Előd kiemeli, hogy nagyon fontos szempont a helyi közösség bevonása az eseményekbe, ezért idősek és családok napját is tartottak, érdekes foglalkozásokkal, előadásokkal, közös sütéssel és játékkal.
[caption id="attachment_72386" align="aligncenter" width="1000"] Szervez, dolgozik és nagyon lelkes. Molnár Zsuzsánna önkéntes koordinátor[/caption]
Palacsinta és sok kedves szó
A helyi vezetők ezúttal is elmondták, hogy nem lesz könnyű megmozdítani a közösséget. Bár az önkéntesség iránt tömeges érdeklődés nincs, de mégis napról napra nőtt a helyi csatlakozók száma.
– Tegnap jött négy általános iskolás diák, s ma még két legény megjelent. Nem kell elfeledni azt sem, hogy hétköznap van és a gazdaságban „dologidő” – mondja Előd.
Bevallja azt is, hogy általában aggódnak a helyiek az elején, hogy milyen munkát fognak végezni a tizenévesek, de mindig bebizonyosodik, hogy a minőségben nincsen hiba.
– Számukra ez egy vállalás. Ugyanakkor hatalmas sikerélmény is – jegyzi meg a főszervező.
Az általunk megkérdezett résztvevők nagyban dicsérték a helyiek kedvességét. László Katalin, az önkéntes program vezetője meséli el, hogy első nap egy idős néni elsírta magát, annyira meghatódott, látva a sok fiatalt, akik segíteni jöttek. Kedden egy másik idős asszony palacsintát sütött, máshol pedig üdítőt vittek a dolgozóknak.
– Ma reggel is jöttek a nénik, hoztak nekünk textildarabokat, kávét főztek, mindenki olyan lelkes és kedves – ezt már a sepsiszentgyörgyi Molnár Zsuzsánna önkéntes koordinátor mondja az egyik szépülő játszótér mellett.
A polgármester a sofőr
A majdnem kétezres lélekszámú falu rendezett főterére több utca fut össze, itt parkolnak az autók, körben a művelődési ház, a helyi tűzoltók szertára, községháza, kicsit tovább a Kriza János Általános Iskola. Itt futottunk össze az önkéntesek pólóját viselő polgármesterrel, akitől egy helyi munkavezető újabb adag festéket kért. Hamar megoldották a problémát. Benedek László elsősorban az önkéntesség, a kaláka nevelő jellegéért tartotta fontosnak, hogy most náluk zajlik a tábor.
– A lakosok is tanulhatnak abból, amit látnak – jelenti ki, majd elmondja, hogy a faluban van, aki szkeptikus, de a többség pozitívan áll a dologhoz, és megjegyzi azt is, hogy jó lett volna, ha a helyiek közül még többen csatlakoztak volna a programhoz.
A községháza több munkatársa dolgozott egész héten a programban, akárcsak az önkéntes tűzoltók és a helyi ifjúsági szervezet tagjai.
– Ma délután én leszek az egyik pilóta, aki kirándulókat visz ki a Madarasi-Hargitára – közli Benedek László polgármester.
Jó példák
Katalin, a programvezető azt ecsetelte, mennyire fontos a fiataloknak annak a megtapasztalása, hogy milyen segíteni önkéntes módon, miközben egyre inkább olyan világban élünk, hogy szinte senki sem tesz ellenszolgáltatás nélkül semmit. Másrészt pedig szórakoznak, ismerkednek, és a tábor nagyon jó alkalom arra, hogy megosszák a helyi programokban szerzett tapasztalataikat.
A csíkszeredai Erőss Edittel is a templomnál találkoztunk. A 18 éves lány másodszor vesz részt a Caritas önkéntes táborában, de otthon is aktív. Elmesélte, hogy amikor a barátnője utolsó pillanatban visszalépett, kissé megijedt, hogy milyen lesz egyedül jönni a sok idegen ember közé.
– Annyira jó, hogy együtt vagyunk, sok embert megismerhettem Brassóból, Udvarhelyről, Vásárhelyről. Szerintem ez a lényege, a varázsa a tábornak, hogy a közös munka által jobban megismerjük egymást – összegezte tapasztalatait Edit.
Már elmenőben, de még a templom előtt két kápolnási asszonnyal, Ráduly Annamáriával és Lőrincz Margittal elegyedtünk szóba. Nézegették a szorgoskodó fiatalokat, mint mondták, nagyon hálásak jelenlétükért. Három kisgyerekkel vágott át a téren Szőcs Gizella. Azt mondta, hogy a falusiak jónak tartják, örülnek a tábornak.
– Nekem nagyon tetszik, s ha majd a gyerekek akkorák lesznek, szeretném, ha ők is önkénteskednének – tette hozzá a fiatalasszony.
Asztalos Ágnes