borús égbolt
Hinni a nemzet erejében
Oklánd utcáin a huszárok felvonulásával, illetve az unitárius templomkertben a székely zászló ünnepélyes felvonásával kezdődött szombat délelőtt a 12. Tiszteletbeli Székely címek átadásának ünnepsége. Tiszteletbeli Székely címet adtak újabb tizenkét, Magyarországon élő személynek, akik vállalták: ezután is mindent megtesznek a magyarság és keleti része, a székelység közti barátság és együttműködés megmaradásáért.
[caption id="attachment_78371" align="aligncenter" width="1000"]
Huszárok tisztelgése Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption]
A helyi iskolások néptáncbemutatója után hosszú sorban vonultak a huszárok után a meghívottak szombat délelőtt Oklánd utcáin a felújítás alatt lévő unitárius templomba. A templomkertben a magyar és székely himnusz eléneklése alatt ünnepélyesen felvonták a székely zászlót, majd mielőtt elfoglalták volna helyeiket a templompadokban, Pászor Márk színművész dalát hallgatták meg a jelenlévők.
Kelemen Levente unitárius lelkész, a Tiszteletbeli Székely titulus megálmodója prédikációját azzal indította, két éve volt az első prédikációja, amikor beszéde alapgondolatát nem a Szentírásból választotta. Ugyanis egy amerikai lelkészekből álló delegáció látogatott egyházközségükbe, azzal a szándékkal, hogy felmérjék a testvérgyülekezet létének alakulását az eltelt húsz esztendőben, és a további együttműködés lehetőségeit.
– Lassan megértették helyzetünket, és azt hittük, azonosulni tudnak velünk, de arra kellett ráébrednem, hogy mégsem értettek meg igazán. A csoportot vezető lelkész Budapesten a következő bibliai verset választotta vasárnapi prédikációja alapjául: „mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem”. A bibliai verset magyarázva sárba tiporta a nem befogadó magyar népet. Elmondta, hálátlan nemzet vagyunk. Hogy elfelejtettük azt, hogy a világháborúk, az ’56-os forradalom után minket befogadott a Nyugat és Amerika. Prédikációjának híre hozzánk is eljutott, és kinyílt a bicska a zsebembe. Következő vasárnap megérkeztek hozzánk és elfoglalták helyüket a templomban. Mivel a Szentírásban nem találtam hasonló súlyú szöveget, mint amilyent amerikai lelkésztestvérem választott, Tamási Áron gondolataihoz folyamodtam. Kifejtettem, történelmünk azt bizonyítja, hogy befogadó nemzet voltunk, ahogy Wass Albert is megfogalmazta Szentek zendülése című írásában. Amikor a magyar bejött Európába, megtehette volna, hogy mindenkit eltipor, de nem tette. Szerződést kötött a kereszttel. Nem volt könnyű, amit magunkra vettünk, de viseltük becsülettel. Örökségül adtuk utódainknak is Nyugat védelmezését, mind a mai napig. Így hízott kövérre országunk földjén a kegyesen befogadottak hada, akik, megsokasodván, odáig vetemedtek, hogy maguknak követelték azt, ami a miénk, a Szent Korona országát. Talán ez okozta vesztünket. Ennek az elnemzettelenítésnek tudható be a 2004. december 5-e is, s amelynek hatására alakult ki a Tiszteletbeli Székely cím – fogalmazott a lelkész.
Hozzátette: azok a magyar demokraták, akik annak idején megtagadtak minket, most azt szajkózzák, Magyarország fogadjon be mindenkit ellenőrzés nélkül. Kelemen Levente megköszönte a magyarországi kitüntetetteknek, hogy hisznek magukban és a székelyben, a nemzet erejében és a közös jövendőben.
– Pál apostollal együtt vallom: „nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”. Ha ezt az erőt külön-külön és közösségileg is megérezzük magunkban és egymásban, akkor kijelenthetjük: „a víz szalad, a kő marad!” – fogalmazott.
Szász Jenő, a magyar Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a múltra emlékezve elmondta, a rosszemlékű népszavazáson mégiscsak az igenek voltak többségben és ez adott erőt és hitet ahhoz, hogy megalapítsák a Tiszteletbeli Székely címet, amely kéznyújtás a magyarországi testvérek felé. Ugyanakkor hálás, hogy eszköz lehet ennek az üzenetnek a közvetítésében. Megköszönte a tiszteletes úrnak, hogy évről évre új nagyköveteket rendel a székely közösség szolgálatába, Kövér László házelnöknek, hogy Tiszteletbeli Székelyként évről évre rangot ad a rendezvénynek, majd arra kérte a követeket, tegyenek jó szolgálatot.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke szerint azért lehetünk az oklándi unitárius templomban, a magyarok a Kárpát-medencében, a székelyek Székelyföldön, mert őseink ezer éve mindig igent mondtak Istenre, hazára és családra, nemet mindezek tagadására:
– Egy nemzet vagyunk és addig maradunk, míg egymásból erőt merítve, bármilyen megpróbáltatás ér is, képesek vagyunk győzelemre vinni az Istenre, hazára és családra mondott igent – mondta.
Amint fogalmazott, világszerte mindezen értékeket nap mint nap rombolják, keleten a keresztényellenesség fizikailag nyilvánul meg, nyugaton pedig még csak szellemi és politikai síkon. Az európai országokban sok helyen el akarják távolítani a keresztény jelképeket nemcsak a közterekről, hanem a templomokból is, azzal az indokkal, hogy ne sértse az Európába törvénytelenül áramló idegeneket. Erős érdekcsoportok azon dolgoznak, hogy az európai nemzetek országai átalakuljanak olyan gazdasági telephelyekké, amelyek működési szabályait nem a nép, a demokrácia biztosítaná, hanem a pénz uralma. Ezt a sorsot szánják nekünk.
– 2010-ben igent mondtunk a nemzeti összetartozásunk megerősítésére, 2011-ben igent mondtunk a mindig szolgálni akaró magyar állam újjáépítésére, 2014-ben a nagyvilágban minden magyar – szavazati jogával is élve – igent mondott a nemzetépítő kormányzás folytatására, 2015-ben érdekeink és határaink védelmében igent mondtunk és 2018-ban a közös munka folytatására. Önmagunk cselekvő hitére és a Jóisten segedelmére számíthatunk csak, hogy ezer év múlva is megmaradjunk szülőföldünkön – mondta Kövér László.
A Tiszteletbeli Székely címet idén dr. Bajnai István, dr. Gaál Gergely, Hecker Walter, Kurucz János, Mamuzsich László, Muhari Zoltán, Pánczél Károly, dr. Polgári András, Somogyi Győző, Tatai Tamás, Tóth Zoltán és Virág Csaba kapta, akik arra esküdtek: továbbra is mindent megtesznek a székely–magyar kapcsolatok ápolásáért, nagykövetekként képviselik ügyünket az anyaországban is.
Nagyálmos Ildikó
Huszárok tisztelgése Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption]
A helyi iskolások néptáncbemutatója után hosszú sorban vonultak a huszárok után a meghívottak szombat délelőtt Oklánd utcáin a felújítás alatt lévő unitárius templomba. A templomkertben a magyar és székely himnusz eléneklése alatt ünnepélyesen felvonták a székely zászlót, majd mielőtt elfoglalták volna helyeiket a templompadokban, Pászor Márk színművész dalát hallgatták meg a jelenlévők.
Kelemen Levente unitárius lelkész, a Tiszteletbeli Székely titulus megálmodója prédikációját azzal indította, két éve volt az első prédikációja, amikor beszéde alapgondolatát nem a Szentírásból választotta. Ugyanis egy amerikai lelkészekből álló delegáció látogatott egyházközségükbe, azzal a szándékkal, hogy felmérjék a testvérgyülekezet létének alakulását az eltelt húsz esztendőben, és a további együttműködés lehetőségeit.
– Lassan megértették helyzetünket, és azt hittük, azonosulni tudnak velünk, de arra kellett ráébrednem, hogy mégsem értettek meg igazán. A csoportot vezető lelkész Budapesten a következő bibliai verset választotta vasárnapi prédikációja alapjául: „mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem”. A bibliai verset magyarázva sárba tiporta a nem befogadó magyar népet. Elmondta, hálátlan nemzet vagyunk. Hogy elfelejtettük azt, hogy a világháborúk, az ’56-os forradalom után minket befogadott a Nyugat és Amerika. Prédikációjának híre hozzánk is eljutott, és kinyílt a bicska a zsebembe. Következő vasárnap megérkeztek hozzánk és elfoglalták helyüket a templomban. Mivel a Szentírásban nem találtam hasonló súlyú szöveget, mint amilyent amerikai lelkésztestvérem választott, Tamási Áron gondolataihoz folyamodtam. Kifejtettem, történelmünk azt bizonyítja, hogy befogadó nemzet voltunk, ahogy Wass Albert is megfogalmazta Szentek zendülése című írásában. Amikor a magyar bejött Európába, megtehette volna, hogy mindenkit eltipor, de nem tette. Szerződést kötött a kereszttel. Nem volt könnyű, amit magunkra vettünk, de viseltük becsülettel. Örökségül adtuk utódainknak is Nyugat védelmezését, mind a mai napig. Így hízott kövérre országunk földjén a kegyesen befogadottak hada, akik, megsokasodván, odáig vetemedtek, hogy maguknak követelték azt, ami a miénk, a Szent Korona országát. Talán ez okozta vesztünket. Ennek az elnemzettelenítésnek tudható be a 2004. december 5-e is, s amelynek hatására alakult ki a Tiszteletbeli Székely cím – fogalmazott a lelkész.
Hozzátette: azok a magyar demokraták, akik annak idején megtagadtak minket, most azt szajkózzák, Magyarország fogadjon be mindenkit ellenőrzés nélkül. Kelemen Levente megköszönte a magyarországi kitüntetetteknek, hogy hisznek magukban és a székelyben, a nemzet erejében és a közös jövendőben.
– Pál apostollal együtt vallom: „nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”. Ha ezt az erőt külön-külön és közösségileg is megérezzük magunkban és egymásban, akkor kijelenthetjük: „a víz szalad, a kő marad!” – fogalmazott.
Szász Jenő, a magyar Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a múltra emlékezve elmondta, a rosszemlékű népszavazáson mégiscsak az igenek voltak többségben és ez adott erőt és hitet ahhoz, hogy megalapítsák a Tiszteletbeli Székely címet, amely kéznyújtás a magyarországi testvérek felé. Ugyanakkor hálás, hogy eszköz lehet ennek az üzenetnek a közvetítésében. Megköszönte a tiszteletes úrnak, hogy évről évre új nagyköveteket rendel a székely közösség szolgálatába, Kövér László házelnöknek, hogy Tiszteletbeli Székelyként évről évre rangot ad a rendezvénynek, majd arra kérte a követeket, tegyenek jó szolgálatot.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke szerint azért lehetünk az oklándi unitárius templomban, a magyarok a Kárpát-medencében, a székelyek Székelyföldön, mert őseink ezer éve mindig igent mondtak Istenre, hazára és családra, nemet mindezek tagadására:
– Egy nemzet vagyunk és addig maradunk, míg egymásból erőt merítve, bármilyen megpróbáltatás ér is, képesek vagyunk győzelemre vinni az Istenre, hazára és családra mondott igent – mondta.
Amint fogalmazott, világszerte mindezen értékeket nap mint nap rombolják, keleten a keresztényellenesség fizikailag nyilvánul meg, nyugaton pedig még csak szellemi és politikai síkon. Az európai országokban sok helyen el akarják távolítani a keresztény jelképeket nemcsak a közterekről, hanem a templomokból is, azzal az indokkal, hogy ne sértse az Európába törvénytelenül áramló idegeneket. Erős érdekcsoportok azon dolgoznak, hogy az európai nemzetek országai átalakuljanak olyan gazdasági telephelyekké, amelyek működési szabályait nem a nép, a demokrácia biztosítaná, hanem a pénz uralma. Ezt a sorsot szánják nekünk.
– 2010-ben igent mondtunk a nemzeti összetartozásunk megerősítésére, 2011-ben igent mondtunk a mindig szolgálni akaró magyar állam újjáépítésére, 2014-ben a nagyvilágban minden magyar – szavazati jogával is élve – igent mondott a nemzetépítő kormányzás folytatására, 2015-ben érdekeink és határaink védelmében igent mondtunk és 2018-ban a közös munka folytatására. Önmagunk cselekvő hitére és a Jóisten segedelmére számíthatunk csak, hogy ezer év múlva is megmaradjunk szülőföldünkön – mondta Kövér László.
A Tiszteletbeli Székely címet idén dr. Bajnai István, dr. Gaál Gergely, Hecker Walter, Kurucz János, Mamuzsich László, Muhari Zoltán, Pánczél Károly, dr. Polgári András, Somogyi Győző, Tatai Tamás, Tóth Zoltán és Virág Csaba kapta, akik arra esküdtek: továbbra is mindent megtesznek a székely–magyar kapcsolatok ápolásáért, nagykövetekként képviselik ügyünket az anyaországban is.
Nagyálmos Ildikó
