Ugyanannyi az evészavarral küszködő személy Erdélyben is, mint más európai országokban. Viszont miközben máshol komoly hálózatok foglalkoznak a megelőzéssel, a kezeléssel, addig nálunk sem szakemberek, sem megfelelő ismeretek nem állnak az érintettek rendelkezésére. Pedig az anorexia nervosa akár halálos is lehet! Ezért fontos erről a témáról beszélni – hangzott el a Pszinkron3 befejező előadásán. [caption id="attachment_15692" align="aligncenter" width="640"] Krizbai Tímea és Dósa Zoltán. A táplálkozási zavarokról beszélgettek[/caption] Telt házas előadással zárult az idei Pszinkron, éppen a Magyar Tudomány Napján, november 3-án. A Művelődési Házban harmadszorra megrendezett tudománynépszerűsítő előadássorozat az aktuális magyar tudományos kutatások, eredmények „fogyasztható” formában történő ismertetését tűzte ki célul. Életre hívója, dr. Dósa Zoltán, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, pszichológus tegnapelőtt dr. Krizbai Tímea klinikai pszichológussal, táplálkozási szakértővel beszélgetett. A brassói szakember 2000 és 2007 között erdélyi középiskolá­sok körében végzett epidemiológiai vizsgálatot a táplálkozási zavarok előfordulásáról. Ebből a szempontból összehasonlította a román, szász és magyar populációt. Kiderült, hogy legmagasabb arányban a román közösségekben jelentkezik a táplálkozási zavar valamelyik típusa. 2007-ben egy nagyobb mintán végzett kérdőíves felmérést Krizbai Tímea, ez pedig azt mutatta, hogy Erdélyben is ugyanolyan arányban fordul elő ez a betegség, mint Európában bárhol, azaz a népesség mintegy 2 százalékát érinti. A nagy probléma viszont az, hogy itthon nincs, akihez fordulni, maga az előadó talán az egyetlen, aki ennek a területnek a szakértője. Az előadáson elhangzott, hogy onnantól lehet táplálkozási zavarról beszélni, amikor már az evés „eluralkodik” az életen, azaz túlzott fontossággal kezd bírni a táplálkozás, vagy éppen a nem táplálkozás megszervezése, annyira, hogy az élet egyéb dolgaira nem vagy csak alig jut idő. Leggyakrabban előforduló betegségek a kóros soványságnak is nevezett anorexia nervosa és a bulimia nervosa, de egyre gyakoribb az orthorexia nervosa is. Az anorexiában szinte csak nők, főleg fiatal lányok szenvednek, de Krizbai Tímea találkozott 9 éves beteggel is. Ők majdnem teljesen elutasítják a táplálkozást, a táplálási kísérletek ellen tiltakoznak, drasztikusan lefogynak, súlyos testképzavaruk van, azaz akkor is kövérnek látják magukat, amikor már a csontjaik majdnem kiszúrják a bőrüket. Megszűnik a menstruáció is. A betegek általában nagyon intelligensek, és manipulálják a környezetüket, nincs betegségtudatuk, nem is akarnak meggyógyulni. Az anorexia kialakulásának hátterében többnyire a családi rendszer zavara áll, gyakori például egy túlzottan kontrollálni akaró anya jelenléte. Éppen ezért legjobban családterápiával kezelhető. És nagyon fontos a minél korábbi felismerése, mert az anorexiába bele lehet halni! A bulimia nervosa is főleg a nőknél jelentkezik (Krizbai Tímea felvetette, hogy ebben szerepet játszhat az, hogy a nőkkel szemben folyamatosan jelen vannak erős társadalmi elvárások), ők azok, akiknek testsúlya is viszonylag normális, esznek is, de utána kihányják a táplálékot, így küzdenek a túlzott jelentőséggel felruházott hízás ellen. Nagyon gyakran a fogorvosok veszik észre a bulimiát, hiszen a gyakori hányás miatt megromlik a fogzománc. Valamivel könnyebben kezelhető, mint az anorexia, a családterápia mellett a különböző művészetterápiák is hatékonyan alkalmazhatók. Újabb keletű „zavar” az ortho­rexia nervosa, ami beteges ragaszkodást jelent az egészséges táplálkozás iránt. Egy másik érdekes táplálkozási zavar, ami viszont főként férfiaknál jelentkezik, az inverz anorexia. Főleg a testépítő szalonokban lehet találkozni olyan férfiakkal, akik különböző szerekkel támogatva hatalmas izomzatot növesztenek, és mégis túl vékonynak látják magukat. Hallgatói kérdésre szóba került a kóros obezitás, azaz az elhízás témája is. A klinikai pszichológus elmondta: mindig érzelmi zavarok, hiányállapotok állnak az elhízás hátterében. Ennek ellenére nagyon jól kezelhető az állapot kognitív viselkedésterápiával. Elhangzott az is, hogy a nők majdnem fele elégedetlen az alakjával, próbálkozik akár fogyókúrával is, de ez még nem testképzavar. A szakember azt ajánlotta: higgyük el, hogy többek vagyunk a „csomagolásnál”, azaz nemcsak a testünk határozza meg értékünket. Fontos tehát önmagunk elfogadása, a megfelelő önértékelés, önbizalom kialakítása. Hangsúlyozta a család szerepét is az evészavarok felé vezető úton: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen visszajelzéseket kap saját magára a gyerek, és a környezete hogyan viszonyul a táplálkozáshoz: örömteli közösségi élmény-e az evés vagy inkább stresszforrás? Végül kiemelte a megelőzés fontosságát, ebben a szülőknek, pedagógusoknak lehetne jelentős szerepük. Minél hamarabb fel kell ismerni a felsorolt betegségeknek a tüneteit, és megpróbálkozni a kezeléssel. Asztalos Ágnes