Fáklyás felvonulással emlékeztek az ’56‑os forradalom áldozataira Székelyudvarhelyen
Több százan gyűltek össze a székelyudvarhelyi Márton Áron téren az 1956‑os forradalom és szabadságharc emléknapján tiszteletüket téve a pesti srácok emléke előtt. Az ünnepi műsort fáklyás felvonulás követte, ami után az Üldözöttek és Áldozatok emlékművét koszorúzták meg.
Kora este 18 órakor a helyi Mini‑ és Üvegfigurák előadásával kezdődött az ünnepi megemlékezés, melynek során saját gondolataiknak, érzéseiknek és a jelenkor atrocitásaira való reakcióiknak adtak hangot a székelyudvarhelyi diákok. A szuggesztív előadást az Alla Breve Vegyes Kar előadása követte, majd Gálfi Árpád polgármester is felszólalt.
Az elöljáró szerint fiataljaink azoknak a pesti srácoknak a magatartását és erejét idézik meg, akik a szabadságharc lendületét is megadták.
– Mindenütt a fiatalok voltak az első sorban. Ezt bizonyítja az a szomorú tény is, hogy a későbbi megtorlások áldozatai is túlnyomórészt a fiatalok voltak – hangsúlyozta a polgármester megjegyezve, hogy a forradalmár fiatalok megmozdulásukkal egész Európa tiszteletét kivívták. Gálfi a fiatalokat megszólítva elmondta, hogy ők viszik tovább a forradalmárok örökségét, mikor a fáklyákkal felvonulnak, hiszen ők adják meg az idősebb korosztálynak a lendületet, és ők építik tovább a jövőt is.
Both Hajnal, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről, beszédében arra mutatott rá, hogy az erdélyi magyarság körében mennyire másként értelmezhető az a gondolat, hogy „a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”. Mindezt annak tekintetében, hogy hogyan változott az erdélyi magyarok helyzete a magyarországi társaikhoz mérten a forradalom után.
– Az erdélyi magyarok talán még nagyobb félelemben éltek a magyarországi testvéreikhez képest, hiszen tudták, hogy a népek testvériségének jelszavát szajkózó kommunista hatalom csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsapjon rájuk és megfossza őket a maradék jogaiktól – fejtette ki Both. A konzul szerint, bár a harcot gyakorlatilag elvesztette a magyarság, nem a veszteségekre emlékezünk az ünnepnapon, hanem arra, hogy a legsötétebb órákban is fellobbant a láng, össze tudott fogni a nemzet, és fellépett az elnyomás ellen, ami máig példaértékűnek számít.
A beszédek sorát követően a megemlékező tömeg fáklyát ragadva vonult fel az Üldözöttek és Áldozatok emlékművéhez, ahol koszorúzással rótták le kegyeletüket a megtorlások és a forradalom áldozatai előtt.