Az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítvánnyal (EMLA) partnerségben közkívánatra a második alkalommal rendezi meg a Láthatatlan kiállítást Székelyudvarhelyen. A részletekről a szervezők és tárlatvezetők számoltak be tegnap délelőtt a rendezvény helyszínén, a Siculus Ifjúsági Házban.
Tavaly a kiállítás első ki­adása nagyon népszerűnek bizonyult, közel két és fél ezren vettek részt rajta, akkora volt a túljelentkezés, hogy meg is kellett hosszabbítani a nyitvatartást – mondta Kovács Rebeka, az UFF munkatársa. Nemcsak Udvarhely és környékéről volt érdeklődés, Csíkszeredából, Székelykeresztúrról is érkeztek látogatók. 

Október a látás hónapja, idén erre az időszakra időzítették az eseményt, amely négy héten át, október 1–25. között kereshető fel naponta 8–12, illetve 13–16 óra között. Az előzetes tapasztalatok alapján főleg a középiskolásokat célozzák meg, kisebbeket, azaz általános iskolákat csak akkor tudnak fogadni, ha a gyermekek azelőtt alapos felkészítésen esnek át a másság, a látássérültek kihívásai, az elfogadó viszonyulás kapcsán. Legtöbb harminc-, legkevesebb tízfős csoportokat várnak, a különleges élményt családoknak, munkaközösségeknek is ajánlják a szervezők.

A teljesen besötétített helyiségekben egy berendezett élettérben kell eligazodni, van játékterem is különböző társasjátékokkal és izgalmas feladványok megoldásával lehet próbálkozni úgy, hogy csak a látáson kívüli érzékeikre (szaglás, hallás, tapintás) támaszkodhatnak a látogatók. Avatott tárlatvezetők, Lakatos Zoltán (aki teljesen vak) és felesége, Erzsébet (aki részleges látássérült) segítenek az eligazodásban. A sötéten kívüli térben akadálypályán, de bekötött szemmel lehetőség lesz megtapasztalni, hogy milyen a fehér bottal való közlekedés, továbbá Braille-írásos ábécés-, valamint matematikakönyvet is meg lehet tekinteni, néhány nemlátó művészek által készített alkotás mellett. 
A sajtótájékoztatón még elhangzott, hogy bő egy órát érdemes a tárlat felfedezésére fordítani. A cél pedig az, hogy a saját élmény, tapasztalat hatására növekedjen a közösség elfogadása az akadályozottsággal élő embertársaik iránt.