Mint a nővér életőről írt összefoglalóban olvasható, rövid, türelemmel viselt betegség után 2024. január 26-án, Szent Timóteus és Szent Titusz ünnepén a Mennyei Atya magához szólította Ladó Margit M. Armella nővért, aki 1930. január 20-án Lövétén született Ladó Imre és Márton Anna gyermekeként. A négy elemi osztály elvégzése után a családi háztartás vezetésébe segített be édesanyjának. 1946-ban, életének 16. évében lépett be a kolostor falai közé Marosvásárhelyen, ahol 1948-ig a konyhában dolgozott, és ezen év júliusában Kolozsvárra került. Itt kerti, mezei munkában segített a közösségnek. 1948. október 31-én öltötte magára a szerzetesi ruhát, amelyet nem sokáig viselhetett. 1949. február 24. és augusztus 15. között egy rövid időre visszaköltözött Marosvásárhelyre. A szerzetesrendek feloszlatása után visszatért Lövétére, és szüleinek segített a ház körüli és mezei munkában.

1950 novemberében a vulkáni, már civilben élő nővérközösséghez csatlakozott, és itt segédkezett 1956-ig. Fogadalmait titokban tette le. Első fogadalmát 1951. június 20-án Gyulafehérváron helyezte a jó Isten elé, majd egész életét 1974. augusztus 4-én Borbándon adta át Teremtője kezébe, az örökfogadalom által. Ezt követően a gyulafehérvári római katolikus papnevelő intézetbe hívták a konyhai munkában segíteni, ahol 1985-ig élt és szolgált. Nyugdíjazását követően 1991-től a székelyudvarhelyi közösség tagjává vált, és folytatta a konyhai szolgálatot. 1996 és 1999 között elöljárói Dévára helyezték, és rábízták a kis közösség vezetését. 2002  és 2008  között a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi öregotthonban segítette a nővérek munkáját az idős papok szolgálata által.

Tehát tekinthetjük úgy, hogy M. Armella nővérünk életét jellemezte a papság tisztelete és szolgálata, mind fiatal-, mind időskorban. 2008 után erejéhez képest besegített továbbra is a konyhai tevékenységben, bár fokozatosabban egyre kevesebbet. Élete utolsó éveiben imáival, a kápolnában töltött szentségimádásokkal szolgálta a közösséget. Legjobb könyvnek a Breviáriumot tartotta, amit gyakran olvasott és imádkozott.

Temetése január 29-én, hétfőn volt Székelyudvarhelyen a Szent Miklós-hegyi ravatalozóból.