Petőfi Sándor és Arany János barátságát hivatott bemutatni az a nem mindennapi irodalmi est, amelyen az udvarhelyi közönség szerdán vehetett részt. A Művelődési Házban tartott műsor hozzátartozik a kunszentmiklósi Pro Cultura Hungarica díjas versvándornak a környéken tartott előadás-sorozatához. Öt napja van Székelyföldön, az udvarhelyi fellépés előtt Székelykeresztúron adta elő produkcióját. Az eredetileg testnevelést oktató Tóth Péter Lóránt elmondta, hogy a fizikai egészség mellett egyre inkább érdekelni kezdte a lelki egészség megőrzése is.

– Egy versmondó tornatanár elsőre elképesztő párosításnak tűnhet. Az irodalomnak köszönhetem, hogy bejárhattam, illetve megismerhettem a Kárpát-medencét. Mindent a verseknek köszönhetek – tette hozzá.

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által szervezett esemény lehetőséget adott az előadónak első ízben találkozni az udvarhelyi felnőtt közönséggel. Történelmi előadásaival korábban már végigjárta a helyi középiskolákat, de az iskolai pódiumon kívül még nem lépett színpadra a városban. Szokásának adózva, a Toldi írójához elküldöm lelkemet… című előadást ezúttal is elvitte az iskolákba, egy-egy rendhagyó irodalomóra keretében. Az ismert költők segítségével népszerűsítette a diákok körében a magyar irodalmat. A felnőtt vendégek egy jól átgondolt, egyben szórakoztató történetet hallhattak a magyar irodalom egyik legszebb barátságáról.

– A történet időrendi sorrendben halad előre. Azzal kezdem, hogy elmesélem, hogyan ismerkedett meg Petőfi és Arany, miként találkoztak először személyesen Nagyszalontán. Az egyórás produkció során lassan kirajzolódik a Toldi előhangja, hiszen ez a mű hozta őket össze – részletezte az előadó. Mint mondta, bárhová megy a Kárpát-medencében, mindenhol találkozik Petőfi legendájával. A köztudatban ma is élő költő szövegei szellemi és lelki táplálékot nyújtanak.

A poéta, valamint annak legjobb barátja iránti tiszteletből állította össze előadását, mely jórészt a költők levelezésére és az egymáshoz írt verssorokra építkezett.

Arany Jánosról, visszafogott, csendes természete miatt, kevesebb anekdota él a köztudatban. Találkozásukat úgy ábrázolta, akár a tűz és a víz egyesülését – azzal a különbséggel, hogy a poéták nem kioltották egymásban a művészet szikráját, hanem táplálták, sőt bátorították egymást az alkotásra. A két költő életéből érdekes párhuzamként kiemelte, hogy valaha mindketten annyira közel kerültek a színházhoz, hogy kipróbálták a színészi pályát.

Csapnivaló színészek voltak, egyáltalán nem volt tehetségük

– mondta az versvándor.

– Aranynak egyetlen komoly szerepe volt, amikor fát alakított. Legtöbb annyit mondhatott a színpadon, hogy igen és nem. Petőfi tizenhat-tizenhét éves korában találkozott a német vándorszínészekkel. Egyetlen váltás ruháján kívül a többit eladta, hogy a pénzből jegyet vásároljon az előadásukra. Otthon Rómeó szerepére készült, de a valóságban csak szolga- és bolondszerepeket kapott, gyarapította a műsor alatt elhangzott érdekességeket.

Az előadás befejezéseként Tóth Péter Lóránt elmondta, hogy a két költő barátságának a szabadságharc vetett véget. Arany sosem tudta kiheverni Petőfi elvesztését. Végezetül a közönség hallhatta Petőfi Búcsú Kunszentmiklóstól és Arany Az örökség című versét.