Kis létszámú csapat alkotja az Udvarhely Néptáncműhelyt, de a Kaszaj Egyesülettel összefonódva mégis hetente százakat, az elmúlt évben pedig tízezreket szólítottak meg. Tavaly volt 20 éves Székelyudvarhely hivatásos, a város által fenntartott néptánccsoportja, vezetőjének, Orendi Istvánnak a munkásságát pedig októberben Vasszékely-díjjal ismerték el. [caption id="attachment_83549" align="aligncenter" width="1664"] Fotó: udvarhely.ro[/caption] – Hogyan értékeli intézménye szempontjából a 2018-as évet? Megfelelt az elvárásoknak, sikerült megvalósítani a célokat? – Pozitívan értékelem az elmúlt esztendőt. A kitűzött céljainkat kevés kivétellel megvalósítottuk. Három új előadást sikerült színpadra vinni (Betekintés a magyar néptánc világába interaktív gyermekelőadás, Szép Domokos Anna és a Kiáltó szó felnőttelőadások – szerk. megj.), az egyéb programjaink is mind megvalósultak, a legtöbbnél az érdeklődők, a résztvevők száma jelentősen megnőtt. Az előadásaink száma maradt el kis mértékben a tervezettől. Az összes tevékenységünk összes látogatója közel 30 ezer volt a tavaly, ebben a számban nincsenek benne a különböző szabadtéri előadásaink, de a vendégelőadások igen, és a kimondottan saját előadások nézőszáma pedig elérte a 13 ezret. Egyébként a Néptáncműhely tevékenysége annyira összefonódott a Kaszaj Egyesülettel, hogy elég nehéz külön értékelni. Gyakorlatilag az alacsony létszám, amivel a kulturális intézmény működik – összesen 16 fő, ebből 12-en táncosok – nem tenne lehetővé sokrétű tevékenységet, hiszen az előadásokon túl még ott van a közönségszervezés, az utánpótlás nevelése, táncházak, zenészekkel való foglalkozás. Így az egyesület további személyeket alkalmazott, akik száz százalékban a Néptáncműhelynek dolgoznak. – Mi okozott nehézséget, esetleg csalódást a múlt évben? – Mint említettem már, alacsony a létszámkeret. Ez a tény több ízben okozott nehézséget. Sajnos egy táncos kiesése nagymértékben befolyásolja az előadásaink számát. Több olyan esetünk volt 2018 folyamán, hogy például sérülés, betegség miatt nem tudtunk előadást vállalni, sőt a visszamondásra is – sajnos – volt példa. Ez utóbbi okozott több csalódást, bár a nehézségeket gyakran inkább kihívásként éljük meg. – Mire a legbüszkébb, ha visszatekint az elmúlt évre? – Képtelen vagyok egy valamit kiemelni, de ha mégis, akkor a legbüszkébb a velem dolgozó csapatra vagyok. Nemcsak az előadáson nyújtott tevékenységükért, hiszen egy ilyen kis létszámú csapatnál mindenki majdnem mindent is csinál, kezdve a díszletektől, a turnéra induló autó megpakolásáig. Nem igaz, hogy néha nincsenek apró problémák, de összességében olajozottan működik a rendszerünk. És igen, büszke vagyok a Könczei Árpád koreográfus-zeneszerző által rendezett Kiáltó szó előadásunkra, illetve a másodjára megszervezett Erdélyi Táncháztalálkozóra. Az elsőn, 2017-ben még elég görcsös volt a hozzáállásom, féltem, hogy vajon mi lesz egy ekkora rendezvénnyel, de a tavaly már magam is szórakoztam, boroztam a találkozón, és egyértelművé vált: ezt nem szabad nem csinálni. – Mit vár el a fenntartótól? – Hogy lehetőségeihez képest maximálisan álljon intézményünk mellé. Én azt látom, hogy a városvezetés törekszik, de a helyi önkormányzatok költségvetési lehetőségeit figyelembe véve azt is látom, hogy kevés olyan, Udvarhely kaliberű város van Erdélyben, amely ennyi kulturális intézményt tartana el. – Hogyan tovább? – Az intézményt most megerősíteni kell, ezért az elmúlt másfél éves ritmust nem szabad tovább fokozni. A bemutatók számát kettőre csökkentjük, az előadások számát azonban megpróbáljuk megnövelni. A Kaszaj Egyesülettel közösen szervezett programokat is folytatjuk, mint a néptáncoktatás gyermekeknek és felnőtteknek, gyermek- és felnőtt táncházak, népzeneoktatás, jeles napos foglalkozások. Egyébként ha a résztvevők számát összeadjuk, akkor hetente átlagosan 600-700-an jönnek el a felsorolt foglalkozásokba. Továbbá az idén még nagyobb hangsúlyt fektetünk az oktatási programjainkra és az Erdélyi Táncháztalálkozóra. – Magánemberként milyennek találja a város kulturális életét? – A rengeteg elfoglaltságom miatt, a lehetőségekhez képest kevés kulturális rendezvényen veszek részt, így nem tudok véleményt formálni a város kulturális életéről. Asztalos Ágnes