Egyedi intézménynek mondható a Székelyföldi Filharmónia: magas művészi színvonalú koncerteket ad, miközben egyfajta „gyakorló” zenekari szerepet is betölt, hiszen az ifjúságra alapoz, a fiatal tehetségeknek nyújt rendszeresen fellépési lehetőséget. Eközben túlzás nélkül világhírű szólisták, karmesterek játszanak a székelyudvarhelyi zenekarral, amely szűkös költségvetésből, de annál nagyobb elkötelezettséggel dolgozik. Dr. Bodurian Aram művészeti vezetővel beszélgettünk. [caption id="attachment_69974" align="aligncenter" width="1000"] Bodurian Aram Fotó: Lőrincz Csaba[/caption] – Milyen célokat fogalmaztak meg a kezdetekkor? – Szándékunk a következő volt: olyan feltételeket teremteni az itthonmaradáshoz a környező zeneiskolák volt diákjainak (akik különböző zeneakadémiák hallgatói vagy tanárai), amelyek szakmai, művészi igényeiket is kielégítenék, és az, hogy szakmai tudásukat a régió szolgálatába állítsák. – A kezdetekben valóban regionális elképzelésről volt szó, tehát nem véletlen a Székelyföldi Filharmónia elnevezés... – A 2000-es évek elején az volt a terv, hogy a már meglévő zenekarra alapozva öt önkományzat (Hargita és Kovászna megyei önkormányzata, valamint Székely­udvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy városi önkormányzata) finanszírozásával induljon el a Székelyföldi Filharmónia, amely az egész régiót kiszolgálná. Sok tárgyalás után 2003-ban még ott tartottunk, hogy valójában csak a Hargita Megye Tanácsa és Udvarhely különített el pénzt erre a célra, a többi résztvevővel nem ment a megegyezés. Nem tudták elfogadni, hogy miért Udvarhely legyen a központ, miért erre a zenekarra építkezzünk stb. Végül 2008-ban Szász Jenő polgármestersége idején egy meglévő kulturális intézmény, a Művelődési Ház kereteiben hivatalosan is létrejött a Székelyföldi Filharmónia. Ma is így, külön szekcióként működünk. – Hogyan indultak? – Egyrészt fontosnak tartottuk, hogy Székelyudvarhely ezen a téren is kimagasló művészi szintet képviseljen. Ugyanakkor tisztában voltunk azzal, hogy soha nem lesz olyan helyzetben a Filharmónia, mint egy nagyvárosban működő intézmény: sem a feltételek, szervezési keretek, sem az anyagiak terén. Nekünk az egész városhoz, a közvetlen térséghez kell szólnunk. Ezért, ha kellett dzsesszt játszottunk, fesztiválokat, operaelőadásokat, vokálszimfonikus hangversenyeket, kamaraesteket szerveztük, azóta is próbáljuk lefedni a zenei igényeket, hogy minél szélesebb közönséghez szóljunk. Eközben kerestük a megoldást, hogy hogyan lehet kevés pénzből megélni. A leggyengébb filharmónia is 20-30-szor nagyobb összegből gazdálkodik és jóval nagyobb személyzettel működik. Mi próbáltunk működő külföldi modelleket ellesni, és sikerült olyan intézményesített kapcsolatrendszert kialakítanunk, hogy más együttesek támogatnak minket szólistákkal, karmesterekkel, akik eljönnek hozzánk, miközben a tiszteletdíj, amit fizetünk, még a repülőjegyük árát sem fedi le. Nekünk nagyon fontos, hogy élvonalbeli művészek jöjjenek, akik modellként állnak a zenekar elé, miközben a zenekarnak is teljesítenie kell, hogy a világhírű művész számára érdemes legyen itt játszania. A minőséget próbáljuk összehozni a tudásvággyal, a kötelességtudattal. A karmesterek azért jönnek, mert receptív, elkötelezett csapatot találnak itt, aztán elviszik jó hírünket a nagyvilágba, és így tudunk további „nagy neveket” hívni Udvarhelyre. – Rengeteg Székelyföldről elszármazott zenész muzsikál szerte az országban. Ha jól tudom, ők is aktív részeseivé váltak a folyamatnak. – Ezek a zenészek, akik Szat­máron, Nagyváradon, Marosvá­sár­helyen, Kolozsváron, Sze­ben­ben, Brassóban dolgoznak, távolságot, időt nem sajnálva jönnek, és részt vesznek a zenekar munkájában. Éjszaka utaznak, reggel már próbálunk, majd amikor lejár a koncert, mennek haza. Nem a pénzért jönnek, mert az minimális, hanem az előbb felvázolt folyamatért. Tíz év alatt ejutottunk oda, hogy az országban a legjobb zenekarok között tartanak számon. – Konkrétan hogyan valósul meg egy Filharmónia-koncert? – Előre kiküldjük a kottákat a szanaszét élő zenészeknek, akik felkészülnek, majd az adott hétvégére, péntek reggelre ideérnek, és nekiállunk próbálni. Reggeltől estig dolgozunk, és vasárnap délután lezajlik a koncert. Intenzív, nehéz, de szép ez a munkafolyamat. – A Székelyföldi Filharmónia mennyire biztosít teret a fiataloknak? – Ez volt a harmadik célkitűzés, amit az alapításkor megfogalmaztunk. Büszkén mondom, hogy talán mi vagyunk az egyetlenek az országban, ahol a hazai tantárgyversenyeken díjazott tanulók beülhetnek a zenekarba. Képzeljük el: mire elvégzik a középiskolát, már zenekari tapasztalattal rendelkeznek, óriási repertoár van a kezükben, és ha elmennek egyetemre, egyből bevehetik őket az egyetemi zenekarba szólamvezetőnek. Sőt a nagyon tehetséges diákok szólista szerepet is kapnak nálunk. Adott esetben olyan társakkal, olyan karmesterekkel játszhatnak, hogy azok tovább is viszik őket. Szóval a filharmónia a diákok érvényesülését is egyengeti. Másik érdekessége az egésznek, hogy gyakran játszik együtt a tanár és a diák, hiszen zeneiskolai pedagógusok is játszanak nálunk. Ez megint olyan tényező, amely minden résztvevőt még jobb teljesítményre sarkall. Egyébként kimondottan az ifjúságra támaszkodik a filharmónia, jó kapcsolatot ápolunk az egyetemekkel, onnan is érkeznek zenészek. – Milyen a zenekar összetétele? – 15 félnormás alkalmazottunk van, a többiek bedolgozók. Nemcsak udvarhelyi tagjai vannak a filharmóniának, sőt elmondhatom, hogy több csíkszeredai játszik a zenekarban, mint helyi. De minden résztvevőnek van valamilyen székelyföldi kapcsolódása. A feltétel az, hogy nagyon jó hangszeres legyen, emellett csapatjátékos, mert intenzíven együtt kell dolgozni. – Sokáig többnyire a Művelődési Házban voltak a koncertek, aztán elkészült az egykori Stúdió mozi helyén a filharmóniaterem. Ez mennyire felel meg önöknek? – A Művelődési Házban folyamatos gondot jelentett a színpad használata, hiszen több intézmény is működik ott (Tomcsa Sándor Színház, Udvarhely Nép­tánc­műhely és maga a „gazdaintézmény”). A legkevésbé helyigényes társulatként pár éve mi költöztünk át a felújított moziépületbe. Igazából viszont nincsenek itt meg a szükséges feltételek: hiányzik a megfelelő öltöző, fürdő, várakozóhelyiség a zenészeknek. Bár a koncertjeink nagy része itt zajlik, egyértelmű, hogy a terem még fejlesztésre vár. Eközben a kisebb, intimebb előadásainkat a városháza Szent István termében tartjuk, amely az ország egyik legjobb kamaraterme. Csodálatos akusztikája van! – Hogyan alakult az évek során az évadterv? – Folyamatosan nőtt az előadások száma, és bővültek a színhelyek is. Az utóbbi években stabilan 40-45 koncertet adunk egy évadban. Általában két-három évre előre programálunk, és az évek során tényleg nagyon változatos programot kínáltunk, és a legnagyobbak közül is sok művészt sikerült elhívni (a fellépők listáját a filharmónia honlapján lehet böngészni – szerk. megj.). – Hogyan áll össze a repertoár? – Gyakran valami tematika köré szerveződik, és általában két irányba próbálunk haladni. Egyik az, hogy lefedni minden ízlést, aztán az, hogy minden periódust, stilisztikai korszakot is bemutassunk. Egy adott koncerten belül is érvényesül ez a kettősség: próbálunk adni valami ismertet és valami újdonságot. A közönségnevelés is fontos számunkra. – Koncertjeik zöme telt házas... – Igazából nekünk az a nagy problémánk, hogy sokkal több bérletet kell eladnunk, mint ahány férőhelyes a koncertterem. Csak a felnőttbérletesek száma meghaladja a székekét, ami 300, ugyanakkor 150 diákbérletesünk is van! Székelykeresztúrról, a környékbeli falvakból is sokan feljárnak. Mindig telt házzal játszottunk, játszunk, az ideutazó vendégeink ámulnak is ezen. – Jelenleg miből „él” a Szé­kely­födi Filharmónia? – Költségvetésünket Székely­udvarhely város biztosítja, ezért nekünk a város és környéke a célterületünk. Kimegyünk vidékre is – Zetelakára, Homoródalmásra például mindig visszavárnak. Volt, amikor részt vettünk a megyei tanács támogatási programjában is, de a bonyolult procedúra miatt ez nem működik rendszeresen. Sokat köszönhetünk a támogatóinknak, van néhány helyi vállalkozó, aki mecénásként áll a Székelyföldi Filharmónia mellett. Ugyanakkor pályázunk is, ahol csak lehet. – Milyennek látja a filharmónia jövőjét? – Bár nagy probléma a pénzhiány, de úgy gondolom, hogy amit ezen a szinten és színvonalon mi végzünk, azt nem szabad veszendőbe hagyni. – Ki tudna emelni egy különleges élményt? – Nem igazán, mert számomra minden egyes alkalom fontos. Mert minden alkalom hihetetlen intenzív munkának az eredménye: amikor például azt látom, hogy Haáz Bence – aki tulajdonképpen Románia legjobb fiatal oboistája – a koncert előtt, a próbák között ahelyett, hogy szünetre menne, nekiáll gyakorolni, mert még neki is kihívás a hangverseny... Ezek a pillanatok bizonyítják, hogy érdemes dolgozni. Amikor ilyen mércét tudunk felállítani a zenekar minden tagja elé... Több ez, mint filharmónia, mint zenekar. Ez csapatépítés, család, műhelymunka, fejlődés, művészi élmény, alkotás és zene.   A hivatalos alapítás előzményei a 90-es évek elejére-közepére nyúlnak vissza. Már 1992-ben, a székelyudvarhelyi zeneművészeti szakközépiskola megalakulásától kezdve a Bodurian János által vezetett intézmény és a tantestület fő célja az volt, hogy a klasszikus zenei műveltséget ne csak az iskolán belül, hanem azon kívül is elérhetővé tegye, népszerűsítse. Egyre gyakoribbá váltak a hangversenyek. A plakátokon kezdetben a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Szimfonikus Zenekara, majd a Palló Imre Kamarazenekar elnevezés szerepelt. 1998-tól nyaranta zenekari tábort szervezett az iskola és a mellette működő alapítványok, azzal a céllal, hogy összehozza, csapattá érlelje az együtt játszani vágyó fiatal muzsikusokat. Ruha István érdemes művész – a kamarazenekarral való koncertezés során szerzett pozitív tapasztalatai alapján – haláláig hű mentora, állandó résztvevője (tanárként és szólistaként) volt a rendezvénynek: ekkor Kelet-Európai, később (2001-től) Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar néven szerepelt az együttes. A szimfonikus zenekar az évek során – a hazai és külföldi fesztiválokon és versenyeken való részvétel, a neves művészekkel való koncertezés eredményeként – olyan művészi szintre jutott, hogy lehetővé vált egy komolyzenei koncertsorozat elindítása a régióban. 2002 óta a plakátokra már a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar név került, az együttes összetétele jogossá tette az elnevezést. Végül 2008. április 15-én alakult meg a Székelyföldi Filharmónia. Az intézmény nevéhez fűződik az évente jelentkező ClassJazzFest és az Őszi Zenei Kavalkád szervezése is. (forrás: filharmonia.ro) Asztalos Ágnes