Kovács Nemes László a magyarországi Kőszegen született és ott nőtt fel, tizenöt éve él Szé­kely­pálfalván. Néhány éve megálmodta az Udvarhelyszéki Vágtát mint az egykori székely „virtuskodó” lovasok mai utódainak vetélkedőjét, mustráját. Két kiadásán van túl a verseny, és a szervező most már úgy érzi: működő valóság lett az álomból. Sőt másfél évtizedes ittlét után a közösség is mintha már „tiszteletbeli székelyként” tekintene rá. [caption id="attachment_10827" align="aligncenter" width="620"] Kovács Nemes László. Hosszú távra tervezi a vágtát Fotó Z. Nagy István[/caption] [dropcap]„M[/dropcap]it akar egy tápos itt? Lovasversenyt szervezni?!” – ettől a kijelentéstől Kovács Nemes László mára eljutott oda, hogy azt mondják neki: „Szégyen nekünk, hogy te, az idegenből jött kellett ezt életre hívjad”. Eközben eltelt két év, a hétvégén Homoródalmáson megtartották az idei Vágta döntőjét, és a házigazdák győzelmével ért véget a verseny. Kovács Nemes László szerint az utolsó futam tökéletesen zárta a sort, jó volt a pálya, a szervezés, legalább kétezren szurkoltak a lovasoknak, a több mint félszáz lovas – mind falusi fiatalok – szenzációs teljesítményt mutatott. – Sok a visszatérő lovas? – A versenyzők 80 százaléka már tavaly is részt vett az Ud­var­helyszéki Vágtán, azóta hatalmas fejlődésen mentek át. Látszik, hogy gyakorolnak, egész évben készülnek, úgy tűnik, adtunk nekik valamit, ami fontos lett az életükben. A lófő székely örökség elemei köszönnek vissza a vágtán, olyan mutatványokat produkálnak ezek a fiatalok – és idősebbek –, hogy csoda látni. És ami a legfontosabb: Oroszhegytől Oklándig, Farkaslakától Nyikómalomfalváig sikerült megmozgatni a közösségeket. – Két Vágtán vannak túl. Hogyan foglalná össze a tapasztalatait? – Egy ilyen rendezvény esetében – ezt tudtuk az elején is – az első néhány év bevezetési időszak. Tanulás. Most, a második lejártával máris úgy érzem: sínre tettük az Udvarhelyszéki Vágtát, az idei év tapasztalatai után most már teljesen egyértelmű az irányvonal. Tehát alapvető változtatásra már nem lesz szükség, technikailag, látványban vannak apró javítanivalók. Azt is tudjuk, hogy csak ott rendezünk vágtát, ahol vannak lovasok, és van nézőközönség. Másik nagy tanulság az, hogy öt fordulót nem bírunk el, hiszen nyáron, miközben javában zajlanak a mezőgazdasági munkák, a résztvevőknek, de az önkéntes szervezőknek is sok az öt hétvége. Valószínűleg a döntővel együtt négy futam lesz jövőre. A négy versenyből már most biztosnak tűnik Homoródalmás és Farkaslaka, és talán Zeteváralja is mint helyszín. – Mi történt az idén Ká­polnásfaluban? – Nézze, az Udvarhelyszéki Vágtánál alapvetően fontos a helyi közösség, az önkormányzat és a lakosok hozzáállása. A kápolnási vezetés is pozitívan állt a dologhoz, többször tárgyaltunk, sőt a tavalyi, első vágtán ők rendezték az egyik legsikeresebb futamot. Induláskor idén is úgy tűnt, hogy minden rendben van, aztán nem jöttek a kápolnási lovasok az első futamra. Nem tudom, miért… Már nem is keresem az okát, nekem az a dolgom, hogy a többi 8-9 község számára élmény legyen az Udvarhelyszéki Vágta. – Hányan foglalkoznak a szervezéssel? – Javarészt mi ketten a feleségemmel. Persze a versenyek idején mindig vannak helyi segítők. Egyébként épp egy tárgyalásról jövök, ami arról szólt, hogy még most az ősz folyamán fel kell állítsunk egy legalább 5-6 fős stábot, amely az előkészítéstől kezdve a jelentkezésekkor, versenyekkor is koordinálja a munkát. Éppen azért, hogy a meglévő apró szervezési hibák is eltűnjenek. – Mikor kezdik a következő Vágta szervezését? – Most. Ahogy lejár a verseny, már a következőt készítjük elő. Amikor belevágtunk, tudtam, hogy nem lesz egy könnyű munka, de valójában sokkal nehezebb, mint gondoltam, több utánajárást igényel és több kudarcot is hozott. Most már úgy állok a következő elé, hogy két év után megtaláltam a megoldást a szervezés, finanszírozás szempontjából is, hogy a Vágta egy stabil, évente jelentkező rendezvény legyen. – Milyen pénzből rendezik a Vágtát? – 70-80 százalékban saját tőkéből finanszírozzuk, az ud­varhelyszéki önkormányzatok egy része támogatja a versenycsapatokat üzemanyagköltséggel, nevezési díjjal. A reklámfelületek értékesítése, vállalkozók által nyújtott támogatás elenyésző mértékben játszik szerepet, de köszönöm azért mindenkinek, aki segített. – Megéri önöknek ennyi munkát és pénzt belefektetni? – Az idén már nem volt nullszaldós a verseny, jövőben akár hangsúlyosan pozitívabb is lehet a mérleg. A vágtának nem az üzleti haszonszerzés a célja. Nyilvánvaló, hogy a befektetett pénznek meg kell térülnie, és haszonnak is lennie kell. De főleg azért, hogy ez egy hosszú távon életképes rendezvénnyé nője ki magát. Külső forrásokat, alapítványi, egyesületi, pályázati pénzeket nem használunk. Miért? Mert ezek bizonytalanok. Egy ilyen értékeket hordozó rendezvény esetében azt az utat láttuk járhatónak, ha üzleti alapon rentábilis, nem függ a pályázati pénzektől, szponzoroktól. Kőkemény üzleti alapon csináljuk tehát, de csak azért, hogy ezeknek a gyerekeknek öt év múlva is legyen lehetőségük megmutatni magukat, képességeiket. – Mi a legfontosabb üzenete az Udvarhelyszéki Vágtának? – A Vágta nem sorolható a hagyományos, klasszikus lóversenyek közé. Túl azon, hogy élményt nyújtanak a versenyek, megmutatkozási lehetőséget a falusi lovasoknak is, a Vágta egy eszköz lehet arra, hogy a szétzilált falusi társadalomban – és Udvarhelyszék jelentős része az – olyan hatékony közösségépítés induljon el, amely a két verseny között is él. Hogy legyenek egyre többen, akik a lovon túl, a hétköznapokon is emberként állnak egymás mellett. Ha ezt elértem, jó úton járok, és amikor majd a Teremtő magához szólít, azt tudom mondani: tettem én is valami értékeset. Asztalos Ágnes