Április végéig tekinthető meg a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum alagsorában a kedden délután megnyitott Bölcsőben őrzött magyar nyelv című kiállítás, amely barangolásra hív Moldvába, és a moldvai csángók életét, nyelvét és kultúráját mutatja be. Közelebb hozták a helyi közönséget a moldvai csángókat                                                  Fotó: Nagyálmos Ildikó A magyar kultúra napja rendezvénysorozat újabb állomásán Miklós Zoltán múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, illetve a Budapestről érkezett tárlatot, amelyet azért hoztak el Székely­udvar­helyre, hogy közelebb hozzák a helyi közönséghez a moldvai magyarságot és eloszlassák a róluk kialakult tévhiteket. Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében arra tért ki, hogy egyetlen percig sem szabad elfelejtenünk mindazt, amit mi, magyarok teremtettünk, magunkban hordozunk, és amit kötelezően át kell adnunk gyermekeinknek. – A mai kiállítás arra ösztönöz, hogy fókuszba kerüljön anyanyelvünk, a magyar nyelv. Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a nyelvújítás hatásaitól mentes több száz évvel ezelőtti nyelvezetünkkel is találkozhatunk. Számunkra a kultúránk, anyanyelvünk nagyobb kincs, mint bármi egyéb, mert sokkal korábban létezett, mint bármi, amit ezen a földön birtokoltunk volna, és akkor is létezik, ha éppen idegen kézbe taszítja a történelem saját szülőföldünket. A nyelvünk az egyetlen olyan közös vagyonunk, amiből a szegényebb sorsú embernek ugyanannyi jut, mint a jómódúnak, és csak azoknak nincs belőle, akik önként dobják el – fogalmazott. Újra büszkévé vált a magyar nemzet Fodor Tamás konzul szerint a megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, s felmutassuk, továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi, szellemi értékeinket. Egyedi, nagyon különleges a mi nemzetünk felépítése és történelme, a 21. században pedig történelmi lehetőségek előtt állunk, hiszen a mostani magyar kormányzat támogatásával talán sikerül lelassítani és megfordítani a demográfiai változásokat, újra értéke lesz a gyermeknek, a családnak, a hagyományok őrzésének és továbbadásának. Újra büszkévé vált a magyar nemzet – állította a konzul. Pogár László, a Moldvai Csán­gómagyarok Szövetségének elnöke megköszönte a lehetőséget, hogy nálunk is kiállíthatták a gyűjteményt. – Az elmúlt sok száz esztendőben a csángók elnyomás alatt voltak, nem tudtunk egymásról, és a kiállítás által felfedezhetjük egymást, ismerkedhetünk. A moldvai csángóknak nem volt lehetőségük magyarul tanulni, és úgy maradt meg a csángó településeken az archaikus magyar nyelv, hogy összefogtak az emberek – osztotta meg gondolatait az elnök, miközben azt is elmondta: 2000-től a magyar kormány biztosítja a magyar oktatás fenntartását, jelenleg 1600 gyerek tanulhat magyarul. A továbbiakban köszönetet mondott azért, hogy ők is a magyar nemzethez tartozhatnak. A kiállítás kettős üzenetet hordoz Baróti Hunor, a kiállítás kurátora arról szólt, hogy a kiállítás témáját a tőlünk karnyújtásnyira élő magyar közösség életéből ragadták ki. – Élő magyar nyelv ez a kincs, amelyet a moldvai magyarság tiszta, érintetlen formában őrzött meg számunkra, ezt a kincset hordozták magukban évszázadokon át. Olyan ez, mint a drágakő. Értékének megítélésére vaskos tudásra van szükség. A kiállítás kettős üzenetet hordoz: az első, hogy ennek a közösségnek a tárgyi kultúráján túl van még a tarisznyájában, a másik üzenet, hogy a csángó kultúra megérett a kiállítóterek falaink belüli megmutatásra. Olyan értéket ragadtunk ki eredeti környezetünkből, mint a moldvai magyar nyelv, s ha nem értjük első hallásra, azért van, mert a nyelvezetük nem esett át reformon, a nyelvújítás előtti állapotot őrzi. Ritka az a nemzet, amely szóba tud állni ötszáz évvel ezelőtti önmagával. Tapasztalják meg azt az egyedülálló élményt, melyet csak a moldvai magyarság kínálhat fel számunkra – mondta. A kiállítás kurátora azt is elárulta: az anyaggyűjtés nehezen indult, hiszen nem szerettek volna néprajzi, sem történelmi kiállítást, hanem egy 21. századi moldvai helyzetképet állítottak középpontba. Többnyire multimédiás anyagokban mutatják be a nyelvi sajátosságokat, de hoztak archaikus imákat, illetve azt az egyedülálló énekeskönyvet, melyről a néprajztudomány kijelentette: ez a könyv tartotta meg őket magyarnak. A kiállításon egy 20. századi különlegességet is megtekinthetnek, Nyisztor Ilona kézzel írott, román karakterekkel másolt imádságát. Ez is egy exkluzív ajándék, ugyanakkor szembesít azzal, hogy miként akar valaki megmaradni magyarnak. A bölcsőtől a koporsóig egy átfogó képet mutatnak be, többek közt egy halottfürösztő teknőt is megtekinthetnek a látogatók. A rendezvényen Szentes Stefánia, Katona Alina és Karda Dária, a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai csángómagyar népdalokkal emelték az est színvonalát.

Nagyálmos Ildikó