A rutin nem mindig hat jól a teljesítményre Másfél évtizede naponta hallhatták hangját a székely­udvarhelyiek a Star Rádióban. Asztalos Ágnes családi okokra hivatkozva lezárta ezt az időszakot az életében és új kihívások elé néz. Amint mondta, soha nem unatkozott, és így is van bőven, mit tennie.   – Mennyire nehéz lezárni egy olyan időszakot, amely másfél évtizedig életed szerves része volt? – Valószínűleg ezután fogom megérezni, hogy mennyi minden kötődött az elmúlt évekhez. Meg kell szoknom ezt az új állapotot, újraterveznem az életemet. Bár ha meghozok egy döntést, ebben már benne van az elengedés lezárása is. Elmondhatom, hogy szép volt az elmúlt tizenöt év, a ranglétra összes lépcsőfokát végigjártam, műsorvezetőként kezdtem, lapszemlét, interjúkat készítettem, esti, reggeli, délelőtti és délutáni műsorokat vezettem... – Mondhatjuk, hogy a pályád csúcsán hagytad abba? – Talán. A műsorvezetést szerettem a legjobban a rádiózásban, reggeli műsort vezetni, amely szerintem a rádiózás legszebb, legizgalmasabb területe. Rengeteg változáson ment át a város másfél évtized alatt, és izgalmas volt ezt végigkövetni. A hírszerkesztésbe is belekóstoltam, és egyszer csak úgy alakult, hogy kineveztek főszerkesztőnek. Aztán a televízió is képbe került. Igazából addig, amíg csak műsorvezetőként dolgoztam, sokkal több emberrel voltam kapcsolatban, a főszerkesztői szerep után pedig éreztem, hogy kezdek kiesni a pörgésből. Pedig igazából emberekkel, témákkal találkozni szerettem jobban, utánajárni a történeteknek. Főszerkesztőként én fogtam össze a munkát, együtt találtuk ki a témákat a kollégákkal. Teljesen új területet villantott fel a tévénél, rádiónál eltöltött időszak, rengeteg érdekes és értékes embert megismertem, kollégákat, interjúalanyokat egyaránt, kicsit jobban beleláttam a történésekbe, amire igényem is van. Szeretem figyelemmel követni a helyi eseményeket, számos szép kezdeményezésről tudtunk hírt adni, népszerűsíteni, amelyek határozottan pozitívvá teszik a mérleget. Úgy gondolom, hogy ennyi év után a váltás talán időszerű is. Főleg a híradózás miatt, hiszen akik ebben a műfajban dolgoznak, tudják, hogy könnyen taposómalommá tud válni. A főszerkesztői teendőim mellett aktívan híradóztam is, nyaranta egy-egy tévés hírt is forgattam. Kisvárosban egyértelműen ismétlődnek a hírek, s hogy ne legyen unalmas, mindig igyekeztem valami pluszt hozzátenni, valami csavart belevinni, hogy érdekesebb legyen. De azt már tudjuk, a rutin nem mindig hat jól a teljesítményre. Mivel nagyon kis cég voltunk, mindenkire sokkal több feladat hárult, mint egy nagy szerkesztőségben. Túlságosan ágas-bogassá váltak a feladataim, adott esetben fárasztottak, több stresszt hoztak az életembe. Eldöntöttem, nem szeretném ezt tovább csinálni. Felelősnek éreztem magam olyan szegmensekért is, amihez talán nem is értek olyan jól és nem feltétlenül az én feladatom. – Az elkövetkezendőkben többet fogsz-e írni? – Remélem, igen. Ugyanakkor maradok a Marosvásárhelyi Rádió tudósítója, így nem szakadok el teljesen a rádiózástól. Marad a Nőileg is, de bármilyen feladat jön, nyitott vagyok. Iskolai tanácsadó tanárként dolgoztam eddig is, és dolgozom továbbra is, tehát adott egy hatalmas terület a pályaválasztástól az egyéni tanácsadásig, nevelésig, fejlesztésig, csapatépítésig, amit nagyon szeretek, és amihez ragaszkodom továbbra is. – A váltásban, változásban mindig benne van, hogy az ember saját magával is többet szeretne törődni... – Megpróbálok kialakítani egy új napirendet, egyik legfőbb vágyam az volt, hogy reggeliben sportolhassak. Most lesz időm erre. Szokom a helyzetet, igyekszem a kollégáknak úgy segíteni, hogy problémamentes legyen ez a változás. Sok sikert kívánok a csapatnak, mondhatjuk, hogy szép válás volt mindkét részről, mindenki megértette és elfogadta az álláspontomat. Sosem féltem az unalomtól, van mit tennem bőven. Nagyálmos Ildikó