Azt hitték, eltemethetnek, de nem tudták, hogy MAG‑ok vagyunk
Több százan gyűltek össze az 1848‑as agyagfalvi székely nemzeti gyűlés 175. évfordulóján szervezett eseményen, ahol a kulturális műsorok és ékesszóló beszédek a nemzeti összetartozás fontosságát és a székelység erejének kitartását, valamint szükségességét hangsúlyozták.
Népviseletet öltve magukra szép számban gyűltek össze fiatalok és idősek egyaránt az agyagfalvi réten fejet hajtani a székely nemzeti gyűlésen kihirdetett elvek előtt. Az esemény a huszárok felvonulásával és koszorúzással kezdődött a gyűlés emlékművénél, ahol 1848 őszén hatvanezer székely emelte lelkét az Istenhez, közös teherviselést, egyenjogot és területi rendelkezést kiáltva ki. Mint az egyházi elöljárók rámutattak az eseményen, a nemzetnek kárpótlásul szolgál, mikor megtartó helyeire látogat el, csak az merül fel kérdésként, hogy vagyunk-e elegen, hogy őseink örökségét átörökítsük, továbbvigyük.
– Azt hitték, eltemethetnek, de nem tudták, hogy MAG-ok vagyunk. Ha megszűnik mindaz, ami összekovácsol minket, dohos szaga kezd lenni az anyanyelvnek, és csak a temető lesz igazán magyar – hangzott el az eseményen tartott istentiszteleten, ahol az egyházi elöljáróink azt is kiemelték, hogy a Nyugaton kínált boldogságnak nem lehet örvendeni, ha az „elrepült madár” nem találja a hazavezető utat.
Ülkei Zoltán, Bögöz község polgármestere szerint az egyre veszélyesebb világ béketűrésre és megtartásra int. Mint elmondta, a gyűlést már akkor is hagyományként jegyezték be, az eseményen a székelyek meghatározták helyüket mind a magyarsághoz, mind a monarchiához mérten, és eldöntötték, hogy részesei lesznek a szabadságharcnak.
– Mikor a világban háborúk fenyegetik a nemzeteket, a közös teherviselést törvények mondják ki, bár ez nem teljesül sok esetben, mi megfogadjuk az őseink által kimondott törvényeket. Szorgalmazzuk a békességet családok, nemzetek országok közt, hogy legyen béke a honban, gondolatban, világban – szögezte le a polgármester.
– Akárhányszor idejövök, a szülőföldhöz ragaszkodást érzem, a gyökerekhez való szoros kötődést, cselekvőkészséget, ami ha üt a történelem órája, képes lesz kivirágzani. Itt Agyagfalván, a Nagy-Küküllő völgyében megérezhetjük a történelem folytonosságát, a szabadság vágyát, jogát és az egységes magyar nemzethez való ragaszkodás erejét – vallotta Latorcai János, a Magyar Országgyűlés alelnöke. Az elöljáró szerint, ahogy az agyagfalvi esemény is mutatja, Székelyföldön semmi sem véletlen, sokkal inkább az isteni gondviselés rendelése. – Ennek mentén állíthatom, hogy a székelység önrendelkezésének megszüntetésére és beolvasztására irányuló kísérletek soha nem lehetnek eredményesek – állította kiemelve, hogy bár mára egyaránt porlik a székely és a magyar, mint a szikla, Isten most is erőt táplál belénk.
Az esemény következő felszólalója, Bíró Barna Botond, az Udvarhelyszéki RMDSZ területi elnöke, mint kifejtette, az emlékezés nem egy poros bakelitlemez lejátszása vagy egy besárgult lapú könyv elővétele. Az alelnök szerint mindig elődeinkre emlékezünk, mikor táncolunk, felvesszük a viseletet és dalaikat énekeljük.
– Magunkban hordozzuk elődeink szabadságszeretetét és békevágyát. Szabadságharcosok leszármazottjai vagyunk, az Úristen úgy adta nekünk, hogy más nemzetekkel kell együtt élnünk. Nekünk mindig az volt az érdekünk, hogy békében és szabadságban éljünk velük. Éljenek ők is így velünk, mert Erdély mindig akkor fejlődött a legjobban, mikor egyenlő volt a béke és a szabadság – fogalmazott a területi alelnök.
Bíró Barna arra is kitért, hogy amint eleinknek kellett Budapest–Bécs vonalon, most úgy kell nekünk Bukarest–Brüsszel vonalon eleget tennünk a törvényeknek, egyúttal a saját magunk igazát is érvényesítve. – Az összefogásunknak nincs alternatívája, el kell távolítanunk a közénk szoruló ékeket, azokat a helyzeteket, melyek a cselekvéstől vennék el a kedvünk. Cselekednünk kell – nyomatékosította Bíró Barna.
Az eseményen Antal Lóránt szenátor és Antal István, az Agyagfalva 1848 Alapítvány elnöke is felszólalt. Köszönetüket fejezték ki az összegyűlteknek és az emlékház létrejöttének támogatóinak. A megemlékezés során Molnár Levente híres operaénekes a Partiumi Keresztény Egyetemen tanuló tanítványaival tette színesebbé a programkínálatot, amit az udvarhelyszéki néptáncegyüttesek össztánc-produkciója egészített ki.