– Mit gondol, mi határozta meg leginkább a rövidesen véget érő parlamenti ciklust?

– Nagyon dinamikus volt. Olyan időszakot éltünk át, amely nemcsak Székelyföld, Románia szempontjából, hanem világviszonylatban is komoly kihívásokat jelentett, gondolok itt például a Covid-járványra és az energiakrízisre. 

– Hogy látja, mennyire tudta hatékonyan képviselni az RMDSZ a magyar közösség érdekeit, milyen mértékben tudta érvényesíteni a vállalásait?

– A 2020-as parlamenti választások után kormányzati tényezővé vált az RMDSZ, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes volt, volt három minisztériumunk – környezetvédelmi, fejlesztési és sport –, és ez komoly lehetőséget adott arra, hogy nagyon kézzelfogható és konkrétan értelmezhető ügyekben tudjunk előrelépéseket tenni. Itt főleg fejlesztésekre gondolok, de erdészeti ügyeinkkel kapcsolatban is – amiben Székelyföld kimondottan érdekelt – mind kormányzati, mind törvénykezési szinten komoly eredményeket tudtunk elérni. Összességében azt gondolom, hogy hatékonyak voltunk, mint érdekképviseleti szervezet, viszont hozzá kell tenni, hogy miután több mint másfél év elteltével kikerültünk a kormányból, ez éreztette hatását: hatékonyságunk, ami a kormányzati intézkedéseket érinti, csökkent, de így is úgy látom, hogy ebben a négy évben is voltak olyan eredményeink, amelyek az erdélyi magyarság szempontjából is jól értelmezhetők.

– Miben észlelt megtorpanást? 

– Romániában a közintézmények, állami intézmények ritmusa rég elveszítette a kapcsolatot a valósággal, egyáltalán a mindennapi valóság dinamikájához nincs már semmi közük. Erről beszélünk most az államelnöki kampányban is, hogy milyen óriási lett a szakadék az állampolgárok és a közintézmények működése között. Ezen a területen érzem a megtorpanást. A szenátori irodában is nagyon sok ember problémájával találkozom, és az ügyek nagy része épp az állami intézményeknél akad el. A szenátori státuszból adódóan ráhatásunk kellene legyen ezekre az intézményekre, de magam is nagyon sokszor akadályokba ütközöm, ilyenkor lép fel az, hogy mennyire erélyes, meddig hajlandó elmenni az ember az asztalra csapások terén. Sokszor frusztráló tud lenni, amikor látod, hogy a kormányzati intézményekben a közalkalmazottak mennyire nem veszik komolyan az állampolgárok problémáit, illetve a számunkra fontos intézmények problémáit, legyenek azok helyi önkormányzatok, kulturális intézmények, egyesületek. Persze a választópolgárt ez általában nem érdekli, hanem azt mondja: szenátor úr, kapott egy feladatot, oldja meg… Sok jó törvény született, az RMDSZ-ből is mindenki azon dolgozott, hogy az ő szakterületén jobbítson, vagy újabb jogszabály-kezdeményezésekkel rukkol­jon elő. Sokat át is tudtunk vinni. Viszont amikor ezeket életbe kell léptetni, vagy alkalmazni kell, az említett állami intézmények gyakran átnéznek fölöttük, vagy az érvénybe léptetési normák kidolgozását évekig húzzák, akár azért is, mert esetleg az új jogszabály valami olyasmit módosítana, ami azt jelentené, hogy nekik többet kellene dolgozni.

– Nézzük most a választó­kerületét, Udvarhelyszéket, Har­gita megyét. Milyen megvalósítást emelne ki, és mi maradt el az ígéretekből?

– A 2020-as kampányban három dolgot domborítottam ki, amit konkrét ügynek is mondhatunk: a gáz- és villamos hálózatok fejlesztése, azok bővítése, a terelőutak kérdése. Az első kettő esetében sikerült előrelépni. Udvarhelyszék számára 72 millió lejt hívtunk le az Anghel Saligny programban a földgázhálózatok fejlesztésére, 9 településen indul el a munka. Én azért rugózom sokat ezen a témán, mert abból az alaptézisből indulok ki, hogy gazdasági fejlődés energetikai infrastruktúra nélkül nincs. Itt jegyzem meg, hogy 2019-ig Romániában az önkormányzatok nem költhettek közpénzt a gázhálózatok fejlesztésére, és az egyik legnagyobb eredménye az RMDSZ-nek az, hogy megteremtette a lehetőséget erre. Így ezt sikerként élem meg, akárcsak a villamos hálózatok fejlesztését. Tudni kell, hogy az elmúlt jó pár évtizedben nem történt jelentősebb lépés ebben a térségben ezen a téren, most sikerült rálépni a gázpedálra, de türelmet is kérek, mert amit mások húsz év alatt nem tudtak megoldani helyi, vállalati szinten, azt mi sem tudjuk megtenni egyik napról a másikra. A lényeg, hogy kézzelfogható eredmények vannak, az energiaügyi minisztérium által kezelt fejlesztési alapból komoly összegeket tudtunk a hálózatok fejlesztésére elkülöníteni, van, ahol még a tervezés zajlik, de van, ahol már dolgoznak. Többek között Parajd, Korond, Farkaslaka, Oroszhegy, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr érintett. Ha korrektek akarunk lenni, azért itt még jó öt évre szükség lesz, hogy a fejlődés érzékelhető legyen. Számos probléma van ezen a területen, a villamossági vállalatnak a fogyasztókhoz való viszonyulásán jócskán van, amit alakítani… Ezt közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, mert nem vagyunk részvényesei a cégnek, de törvényeken keresztül igyekszünk hatni rájuk. A harmadik téma a terelőutak kérdése, ebben a témában azonban az RMDSZ kormányzati jelenléte elengedhetetlen. 
 – Nemrég azt nyilatkozta, az idei parlamenti választások a következő tíz évről szólnak. Kifejtené? 

– Ha megnézzük Romániát 34 évvel a forradalom után, látható, hogy jól behatárolható időszakokra lehet felosztani az eltelt éveket, és mindeniknek megvolt a maga prioritása. A mostani világgazdasági berendezkedésben, geopolitikai helyzetben, amiben Románia van, a választásnak az ország szempontjából olyan döntéshozatali képességet kell mutatnia, amely az elkövetkező tíz évnek a történéseit határozza meg. Ha csak az én szakbizottságom területét nézem (Antal a szenátus energetikai és altalajkincsek kitermelésével foglalkozó bizottságának elnöke – szerk. megj.), hogy mi történt és melyek a perspektívák, akkor világosan behatárolható ez a tíz év. Ha Románia földgázkitermeléséről beszélünk, ha az ország energetikai pozícióját, stratégiai fontosságát nézzük, akkor világosan látszik, hogy a következő időszakban történnek meg olyan nagy lépések, amelyek gazdaságilag még erősebbé tudják tenni. És amúgy is, egy egészséges társadalomban a kiszámíthatóság és a időben jól behatárolható ügyintézési képesség kell legyen az alap. Van már annyi tapasztalata a román politikának, hogy jól lássa: az összevisszaság senkinek nem jó. Semmi jót nem hozott az, hogy számtalanszor cseréltünk miniszterelnököt, vagy hogy hétfőn a szaktárcától jött X államtitkár, szerdára már leváltották, jött a következő, és a másik héten a harmadik. Azt érzem, most van hajlandóság arra, hogy az elkövetkező tíz évet kiszámíthatóvá és beláthatóvá tegyék.

– Mennyire foglalkozik a po­litikai döntéshozás a demográfiai problémákkal?

– Amikor kormányon volt az RMDSZ, az egyik kézzelfogható, a demográfiai problémához jól csatolható lépése volt, hogy gyakorlatilag kierőszakoltuk a családügyi minisztériumot – bár az végül nem foglalkozott érdemben semmivel. Most pedig azt látjuk, hogy ebben a kampányban Kelemen Hunoron kívül tényleg senkinek sem jut eszébe, nem is tematizálja ezt a kérdést, miközben ez egy valós probléma. A szövetségi elnök talán egy műsorban mondta: nagyon jó, hogy van fejlődés Romániában, lesz gyorsvasút és lesznek autópályák, de tíz év múlva kiüresedhet az ország. Visszautalok az előbb említett kiszámíthatóságra, amely ebből a szempontból is nagyon szükséges, és ha elindul egy kormányzás, amely nem bizalmatlansági indítványok közepette bukdácsol, akkor az egyik legfontosabb közpolitikai kérdés mindenképpen a demográfiai mutatók befolyásolása kell legyen.

– Az RMDSZ-nek mindenképp kormányoznia kellene?

– Mindenképp. Ez evidens. A politikában, aki azt üzeni, hogy ellenzékbe kívánkozik, az startból átveri a választóit, mert nem logikus. A politika egy eszköz arra, hogy az ügyeidet előbbre vidd. Ezeket rendezni a végrehajtó hatalomban lehet. A törvénykezés, tehát a parlamenti jelenlét nagyon fontos, viszont a végrehajtás a miniszterelnök és a kormány kezében van. Ha kormányon vagy, sokkal inkább fel tudod gyorsítani a megvalósításokat. Egyértelműen célunk, akár a választási mozgósítás által is, hogy az RMDSZ kormányzati tényezővé váljon. 
– Ön szerint milyen a sikeres politikus? 

– A siker relatív dolog. A szót inkább a hatékonyságra cserélném le, és akkor azt mondom, hogy az a hatékony politikus, akiről a választópolgárok is azt gondolják, hogy a rábízott ügyeket hatékonyan képes végigvinni. A hatékonyság mérhető. 

– Önmagát hatékonynak tartja?

– Igen. És mindig arra törekedtem, hogy az legyek. Mert az idő rövid, akár egy ciklus is hamar eltelik, nincs idő sokat merengeni, az ügyeket előre kell vinni. Ismerem már a bukaresti intézmények működését, és tudom, minek mennyi a kifutási ideje. És az is igaz, hogy minél később vágsz bele egy feladatba, annál hosszabb lesz a megvalósítási ideje.

– Több mint hat éve tagja a román parlamentnek. Mit változtatott Önön ez az időszak?

– Amikor bekerültem a törvényhozásba, bár apám (Antal István, aki több cikluson át volt a képviselőház tagja – szerk. megj.) révén magát az épületet és az intézményt ismertem, de munka szempontjából nem. Nagyon sokat tanultam, megtanultam még jobban kapcsolatokat építeni és megérteni az intézmények működését, és azokat az úgymond „érzékenységeket”, amelyeket ha nem tud az ember jól kezelni, akkor akár évtizedekre sarokba szoríthatják az ügyeit. Persze változtam is, hiszen a legfiatalabb szenátor voltam, amikor bejutottam, és ma már nem vagyok a legfiatalabb szenátor (nevet). A hatékonyságomat is folyamatosan próbálom növelni.

– Van egy titkos receptje az időgazdálkodásra? A neve mellett számos törvénykezdeményezés, törvények kidolgozásában való részvétel szerepel, ott vannak az előadások nemzetközi konferenciákon, médiaszereplések, munka a választókerületben, fogadóórák…

– Ráadásul egy érzékeny szakbizottságot vezetek, oda is számtalan megkeresés érkezik vállalatok, intézmények irányából. Az időt be kell osztani, ez egy örökös kihívás. Amit nem sokan tudnak, az az, hogy ha későn fekszem is, általában fél hatkor kelek, hatkor már az uszodában vagyok, és most már elég jó eredményeim vannak, 2200 métert szoktam leúszni reggelente. Van még egy titkom: mindennap egy hazai cég által gyártott homoktövis-sűrítményt fogyasztok, és érzem is az agytekervényeim működésén (nevet). Az időmenedzsmentet illetően fontos, hogy van egy jó csapatom, akik már hozzám szoktak, mert mellettem nem könnyű bírni a tempót. Már jól bejáratott, ahogy a naptáramat kezeljük, de azért hozzáteszem, hogy mindenben nagyon sokat segített a magánvállalkozói előéletem. És még van egy segítség: a szenátori iroda szintjén – szerintem egyedüli politikusként – működtetek egy ún. ERP-rendszert, amely dokumentummenedzsmentet, levelezést kezel, ügyeket rendszerez, digitalizálva van minden, ami nagyban segíti az ügyvitelt, bárhonnan elérhető a saját rendszerünk, archívumunk, és mindez az emberi hibák lehetőségét nagyban csökkenti.

– És ha pihen, akkor azt hogyan teszi?

–Én a családdal pihenek, az nyújtja a legtöbbet, ha a gyermekeimmel vagyok. Két kisebb gyermekünk van, Sára tízéves, Kende négy, és velük aktívan pihenünk. Tehát nem pálmafa alatti koktélozásra kell gondolni.