Néhány hónapja udvarhelyszéki vidéki iskolákban családtörténeti kalandozásokba vonja be a gyermekeket Gál Barna. A Bétában élő fiatal vállalkozó nevéhez kötődik már számos civil kezdeményezés, ezek közös nevezője talán a múlt, a régi értékek, a helyi hagyományok, az öregek tapasztalatai, történetei iránti tisztelet, az emlékmentés. A teljesség igénye nélkül szervezett már hadifogoly-találkozókat, a Három Hegy Egyesület vezetőjeként kutatta Bögöz község rejtett kincseit, működteti a Családi krónikák című honlapot, ahol például több, általa gyűjtött udvarhelyszéki életutat is talál az olvasó, tavasszal pedig jóvátétel gyanánt kezdett el gyermekekkel is foglalkozni.

– Valakit megbántottam, és a bocsánatkérés után – mivel pedagógus – megígértem, hogy tartok a tanítványainak valami tevékenységet. Egy útkeresésnek is az eredménye a foglalkozás ötlete, ugyanis sokszor éreztem, hogy nem azt csinálom, amit kellene, és azt hiszem, ezzel most jó helyen vagyok

– mondta Gál Barna.

Mi kerül elő a családi kincsesládából?

Mint kiderült, Gál Barna szerint még inkább hobbi a Családi krónikák, egyébként is nehéz „beárazni” a honlapon is elérhető emlékmentő szolgáltatásokat.

– Az öregek történeteit hallva mindig úgy éreztem, hogy azok egy kicsit rólam is szólnak. Ugyanakkor válaszokat is adhatnak arra, hogyan kellene éljük az életünket úgy, hogy jó legyen. Ezért arra gondoltam, hogy másoknak is hasznos lehet saját őseinek a történeteit megismerni. Ez volt az alapötlet, és adódott a kérdés: hogyan lehet a sztorikat megmenteni, átmenteni és népszerűsíteni ennek az örökségnek a fontosságát. Először portréfilmek készítését terveztem, aztán a gyerekfoglalkozások lettek nagyon népszerűek, ezekre van igény

– tette hozzá.
Az első alkalom után pár hónapot gondolkozott azon, miként is kellene jól felépíteni a foglalkozást, amelynek a fő célja, hogy a gyermekek jobban megismerjék a családjukat, saját magukat, egymást, megtapasztalják az elfogadást. Kutakodott a világhálón is, aztán kialakult a tematika, a játékok, feladatok menete és eszköztára, majd saját gyermekein tesztelte először a gyakorlatsort. Négy-öt órás foglalkozásokról van szó, amelyek kitöltenek akár egy iskolai napot is. Olyasmiket tartalmaz, mint például a név eredete, mindenki egyediségének felismerése ujjlenyomat gyakorlaton, családi címer alkotása történetekből, erősségekből, gyengeségekből, kü­lönlegességekből, helytörténeti adalékokból, ősfa lerajzolása a szülőktől kapott információk alapján, érzelmek társítása az elődökhöz, kisgyerekkori emlékek gyűjtése, családi kincsesláda összeállítása tárgyakból, emlékekből, illetve családi posta, ami képeslap a jövőbe, amit a résztvevők saját maguknak írnak terveikről, vágyaikról.

Minták, amelyek erőt adnak

Falvanként, közösségenként is változó, hogy a gyermekek hogyan viszonyulnak saját családjuk történeteihez.

– Van, ahol magam is meglepődtem, hogy mennyire ismerik az elődök nevét, mert nem ez a jellemző. Néha még a nagyszülők neve is probléma, mert ugye mamának, tatának szólítják őket. A családi kincsesládába csak olyasmit hozhatnak, aminek van története, és vannak olyan családok, ahol kiderül, hogy milyen sok sérülés volt a múltban. Én ennek nem vagyok a szakembere, de azt látom, hogy volna mit kezdeni ezen a téren. Sok helyen tapasztaltam, hogy milyen a szülők hiánya, és azt is, amikor vannak ugyan szülők, de nincsenek jelen. Van, ami már nem feltétlenül családtörténeti dolog, de előjön, és fontosnak tartom ezzel is foglalkozni, amennyire én tudok. Ebben partnereim a pedagógusok, akik mindig jelen vannak a tevékenységeken

– részletezte Gál Barna. 
Elmondása szerint a szülők részéről is jók a visszajelzések, a gyermekek, pedagógusok sok újdonságot megtudnak egymásról, sok esetben erősíti az egyént és a közösséget is.

– Lehet, hogy a család történetében vannak olyan jó dolgok, amiket nem kell újra kitalálni. Olyan minták kerülhetnek elő, amelyek erőt adnak. Általában azok a legjobb történetek – akárcsak a mesékben –, ahol van valami nagy kihívás, és kiderül, hogy például a nagyapa hogyan oldotta meg: hogyan élte túl a fogságot, az éhséget, hogyan dolgozta fel a helyzetet, hogyan gyógyult meg. Fontos látni, hogy előttünk jártak már az úton, és vannak válaszok. Vannak pozitív üzenetű történetek. Volt foglalkozás, amely megerősített abban, hogy többet kell tanulnunk a minket körülvevő világról is: meg kell ismertetni az ősök történetei mellett a szomszédos falvakat, mezőket, erdőket, értékeket a gyermekekkel, hogy értelmezni tudják az elődök emlékeit

– fejtette ki Gál Barna.

Könyvbe és albumba gyűjtött emlékek

„A Családi Kincsesláda ma is gazdag volt: kétszáz éves biblia, tata kaszaverő üllője, apa első telefonja is előkerült többek közt.” „Nagyon sok emlék került ki a családi kincsesládákból: szőttesek, használati tárgyak, fotók által emlékeztünk nagyszüleinkre, akik már nincsenek velünk a földi életben. A Szentábrahám községi gyermekek nagyon élvezték a családtörténeti kalandozásokat, három osztállyal töltöttünk egy szép délelőttöt” – olvasható a Családi krónikák Facebook-oldalán megjelent beszámolókban.
A családtörténeti kalandozások ötlete szárba szökkent, és egyre több helyre hívják foglalkozást tartani. Hobbi szintről lassan szolgáltatássá érik, de ennél is több terve van az ötletgazdának.

– Ezeken a foglalkozásokon gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy hogyan lehetne elkészíteni egy Családi krónikám elnevezésű könyvecskét, amit a gyermekek a szüleikkel közösen töltenének ki előre megírt sablon alapján

– osztotta meg lapunkkal az egyik új elképzelést.
Van másik is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy amikor meghalnak az öregek, a dokumentumaik szanaszét kerülnek, elkallódnak, elégetik azokat. Gál Barna könyvkötést kezdett tanulni, és tervei között szerepel régi albumok elkészítése, felújítása is, a régi emlékek megőrzésére.

– Gatyába rázhatnánk így a családi emlékeket. A fotók mellé bakancslistákat lehetne írni, hogy az utódok látogassanak el azokra a helyekre, ahol jártak az őseik, keressék fel a rokonokat, főzzék meg a régi családi recepteket. Újítani is lehet, ha a még élőkkel elmeséltetjük a családi történeteket, örömöket, tragédiákat. Ilyesmivel szeretnék még foglalkozni

– jegyezte meg.