Humoros felütéssel kezdte a székelykapuk mintáiról szóló előadását Kozma Mihály, mint bevallotta, nem érzi úgy, hogy a székelyeknek ő kellene külhoniként előadást tartson, mert ez arra emlékezteti, mikor egy ugyancsak külhoni hölgy tartott a pálinkafőzésről előadást az oroszhegyieknek.

Mert azt tudni kell, hogy a Jóisten hat nap alatt teremtette meg a földet, a hetediken pedig az oroszhegyiek már megkínálták pálinkával

– értelmezte a hasonlatot Kozma.

A művészettörténész elsősorban arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy bár sokan azon az elven vannak és próbálják bebizonyítani, hogy a székelykapuk alakját más népektől „loptuk”, ez a felvetés közel sem fedi a valóságot.  Mint Kozma rámutatott,

a székelykapuk arányai, a hármas osztású vertikális és horizontális elrendezése merőben ugyanaz a felosztás, miként a régi székely ember ismerte és osztotta fel az év szakaszait.

– A kaput mindig keletre nézve állították, hogy így fogadják a napfényt, a Jóisten áldását, ami kísérte a székely ember mindennapjait. Ezt az áldásos kapcsolatot – mivel az áldás fentről érkezik – a székelykapukon a galambdúc rész jelképezi, hiszen az áldás, az energia és a kegyelem is Istentől érkezik – avatott be.

Kozma szerint a tévhitekkel ellentétben a galambdúcban soha nem laktak galambok, és hogy ezt megelőzzék, el is torlaszolták a bevágott réseket. A kapuk „keletezéséről” hozzátette, hogy ezt a szokást Mária Terézia szüntette be, meghatározva, hogy egy adott területen áthaladó úttól milyen távolságra lehet a kapu, hogy kevesebb logisztikával tudjon katonákat toborozni.

– Ha alaposabban megvizsgáljuk, a magyarok és székelyek életét a hármasság tartja össze és uralja: ugyanúgy hármas osztatú a székely ház, a kapu, maga az emberi test és a világképünk is – mondta.

Mint rámutatott, a székelykapuk hármas osztású függőleges tagolása a világnézetünk hármas tagolását jeleníti meg.

– Alul, amit kapuzábénak szoktak nevezni, az anyag és a táplálék szintje van. Ezen a részen ábrázolják a termékenységet, a fogantatást és a születést, ez az anyaság szintje, innen érkezik a táplálék. A gyökerektől – magyarázta Kozma. A művészettörténész szerint

a motívumokat tekintve a családok összetétele és állapota határozta meg a kapu lábazatának alsó díszítőelemeit, innen tudhatta az arra járó, hogy van-e lány a háznál, áldott állapotban van-e, vagy épp eladósorban levő.

– A kapuk középső része – ide tartoznak a kapulábak, a kaputükör, valamint a naptárszerű kapunyíló tagolás – az ember szellemi fejlődését mutatja be, annak állomásaival és állapotaival együtt – folytatta, kiemelve, hogy a hullámzó motívumok tagoltsága jeleníti meg az életszakaszok váltakozását és az érettség mértékét. – Bár növényi mintákról beszélünk, tudni kell, hogy ezeket mindig vörös színűekre festették le – a friss levélhajtások kivételével –, ez jelentette a kapudíszben, hogy emberi jegyeket hordoz, energiát és életet – fejtette ki. Kozma szerint

a kapuk naptári szerepet is betöltöttek a székelyek életében, mivel azok tájolása, valamint a kapu nagy nyílóján levő deszkák a nap állása szerint pontosan megadták, hogy mennyi idő van még a nyári vagy téli napfordulóig.

– A székelyeknek nem kellett ismerniük régebb a hónapokat és az idő járását, elég volt, ha hitük és tudásuk használták, a kapu – az élet kapuja – pedig megmutatta az irányt – jegyezte meg Kozma, kiemelve, hogy a kaputükör hasonló irányt mutatott a családnak és a családfőnek életvitel szempontjából, így

ahogy a szűrök díszítéséről, a kaputükrök mintázatáról is meg lehetett ismerni egy család értékrendjét.

Kozma arra is rámutatott, hogy a galambdúc szintjét a kapu tükörétől egy eddig nem pontosan azonosított motívum határolta el, ami a Csillagösvényt jelképezi.

– Tulajdonképpen ez választja el a középső és a felső világot, maga a Tejútrendszer, melyet a székelykapu mint az életfa köt össze, egybe – pontosított, hozzátéve, hogy a kapualjak gerincét, a Csillagösvényhez hasonlóan, kék színűre festették, ezzel is szemléltetve, hogy a földi világ motívumai a Hadak útja alatt érnek véget.