Sokszor örökölt sorsként ivódott bele szüleinkbe, nagyszüleinkbe az elhagyatottságérzés, ezért tudtunk székelyekként az elmúlt száz évben, kisebbségként azonosulni a székely himnusszal – hangzott el a szerda délutáni megemlékezésen Csanády György, a székely himnusz szerzőjének sírjánál. 

Május 22. a székely himnusz napja, ennek alkalmából a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház és a Balázs Ferenc Vegyes Kar kétnapos megemlékező ünnepséget szervezett. Kedden rendhagyó történelemórát tartottak, Katona Zoltán helytörténész, újságíró Költő és rádiós: Csanády György, az ember címmel tartott előadást. Szerda délelőtt közösségi túrára várták a megemlékezőket, akik a Székely Kálváriára látogattak ki az Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében. A túrán részt vett az az oravicabányai küldöttség is, akik a székely himnusz napjára látogattak Székelyudvarhelyre. A küldöttséggel néhány évvel ezelőtt kötött barátságot a Balázs Ferenc Vegyes Kar, amikor felkeresték Oravicabányán a székely himnusz zeneszerzőjének, Mi­halik Kálmánnak a szülő­házát.  
Szerda délután megemlékezést tartottak a székely himnusz írójának, Csanády Györgynek az emléktáblája és sírja előtt. Koszorút helyeztek el a Bethlen Gábor utcai emléktáblánál, majd a belvárosi református temetőkertben emlékeztek a jelenlévők. Az ünnepi beszédekben a megmaradás fontosságára hívták fel a figyelmet, hogy száz év múlva is büszke, kulturális identitásában erős közösség énekelje a székely himnuszt.
A megemlékezés a székely himnusz eléneklésével zárult, a Balázs Ferenc Vegyes Kar közreműködésével.