A Tiboldi István egykori kedei tanító által írt és megzenésített vers címét, Szép a Nyikó s a vidéke viseli az a kötet, amelynek alcíme A kadácsi Marosiak krónikája, s amely magánkiadásban látott napvilágot nemrégiben Korondi Kovács András író szerkesztésében. [dropcap]M[/dropcap]aga a téma, a családi történetiség megszerkesztésének gondolata a Székelyudvarhelyen élő ifj. Marosi Árpád, Kadácsból elszármazott fiatalemberben merült fel. Célja az ősi faluban egykoron megtelepedett Marosi-nemzetség bemutatása volt, tehát sem neki, sem a felkért íróknak, szerkesztőnek nem egy falumonográfia megírása volt a cél. A kadácsi családmonográfia a Marosiak mintegy tíz nemzetségét mutatja be, a levéltári, valamint a családfakutatási munkát Mihály Tibor történész, tanár végezte, megállapítva, hogy a Marosiak származására utaló adatok a 16. századig nyúlnak vissza. A két (Kis és Nagy) Kadács történetét a kötet előszavában a kadácsi származású életműdíjas közíró és néptanító, Gálfalvi Gábor állította össze. A családi képekkel gazdagon illusztrált könyv másik részét a Marosi-család egyes tagjainak levelei, visszaemlékezései töltik ki, amelyeket a családi hagyatékokból bocsátották a kötet szerkesztői rendelkezésére. „A kitaposott utak azt jelzik, amit az emberek alkottak, maguk után hagytak, vagyis az életutat. A jó az, hogy a nyom maradandó, emlékezet után is létező” – írja Gálfalvi Gábor az előszóban. 2015. május havában ezt írja a Marosiak krónikájának ötletgazdája, ifj. Marosi Árpád: „Hadd állítsunk emlékoszlopot e könyvvel drága szülőfalunknak, a kadácsiaknak és a Marosi rokonoknak…”. A nyikómenti Kis- és Nagy-Kadács falutörténetével, annak monografikus feldolgozásával nem sokan foglalkoztak, de igen keveset írtak eddig néprajzi vonatkozásban is róla. Így hát egy összefoglaló, monografikus igénnyel megírt mű még várat magára. Még Orbán Balázs is A Székelyföld leírása című monumentális munkájában is szűkszavúan említi a falut. Balázsi Dénes, Boda Csilla és Gálfalvi Gábor neve fémjelezheti még a két, de egybefüggő helységet, helytörténeti kutatásaikkal járultak hozzá a jelenleg 220-as lélekszámú Kadácsok múltjának megismeréséhez. A könyv emberéleteket, sorsszerű pillanatképeket örökít át az utókornak, így nemcsak a Marosi-nemzetség életének fordulópontjaiba enged betekintést, hanem élvezettel forgathatja azt bárki. Ösztönözhet e kutatás másokat is, mert ha a múltat elfeledjük, hagyományainkat nem ápoljuk akár családi összejöveteleinken keresztül is, jelenünk örökös rohanó világában üressé válhat a jövő. Szente B. Levente