A holland Wijhe településen működő Let’s Go Wijhe Egyesület alapítói közös ismerős által vették fel a kapcsolatot a Sógor családdal, Sógor Géza kányádi református lelkésszel és feleségével, Sógor Gyöngyivel, a helyi általános iskola igazgatójával. A holland egyesület célja az volt, hogy egy erdélyi kisközösségben végezhessenek önkéntes munkát. Mint Berdien Klein Ovink, az egyesület egyik tagja a Hargita Népének elmondta, egyesületük 1995 óta működik, akkor készítettek felmérést közösségük körében arról, hogy mi hiányzik az életükből. A legtöbben az önkéntes munkát említették, és azt, hogy segíteni szeretnének más országok fiataljain. Így megalapították egyesületüket, amellyel az évek során rendszeresen vállaltak munkát Lettország kisebb településein. Tavaly sikerült felvenni a kapcsolatot a Kányádban élő Sógor családdal, és mivel a hollandok mindenképp közösségi ügyet szerettek volna szolgálni, így esett a választás a helyi általános iskola tatarozására.

A tavaly kisebb csoport látogatott Kányádba, tagjai felmérték az iskola állapotát és kiszámították az alapanyagszükségletet, majd július 8-án megérkezett a harmincnégy fős csapat, hogy elvégezze a munkát.

Szakemberek jelentkeztek

Sógor Gyöngyi iskolaigazgató elmondta, a javításoknál felhasznált anyagot teljes mértékben a holland egyesület állta, az önkéntesek között érkezett tizennégy csapatvezető, közülük több szakember, ács, villanyszerelő, varrónő, valamint húsz fiatal, akik többnyire még diákok és az önkéntesség során kívánnak szakmát tanulni. Mint elhangzott, volt közöttük olyan, aki a kányádi önkéntes munka során kezdett el villanyszereléssel foglalkozni.

– Ez nemcsak önkéntes munka, nemcsak segítség a kányádi közösségnek, hanem csapatépítő és szakmai gyakorlat a számunkra – emelte ki Marijke Brouwer-Geerligs önkéntes.

Sógor Géza helyi református lelkész elmondta, a csoporttal ő kommunikál, mivel beszél hollandul, de a helyi közösség is szívélyesen fogadta a vendégeket. A hollandokkal való beszélgetésünk során is a lelkész volt a tolmács, így könnyedén érdeklődhettünk motivációjukról. Mint elmondták, az önkéntes munka, a másokon való segítség számukra létfontosságú, gyerekkoruk óta úgy nevelik őket, hogy ez a fajta segítségnyújtás része legyen a mindennapjaiknak. Erdélyt azért választották célpontjuknak, mert egy holland ismerősük nagyon sokat járt ide, és ő mesélt nekik a régióról, ő járt több alkalommal Kányádban is, így esett a választás erre a településre. 

Az önkéntesek gyűjtést szerveztek

Mivel az iskola javításához szánt anyagok költségét is az önkéntesek finanszírozták, elmesélték, hogy az év során több közösségi eseményen gyűjtötték össze az erre szánt összeget. Részt vettek a közösségükben szervezett karácsonyi vásáron, ahol fánkot, süteményt és kézműves termékeket árultak, egy fesztiválon vállaltak munkát, valamint a helyi protestáns egyházi gyülekezetben is gyűjtöttek a célösszeg eléréséhez. Azt is elmondták, hogy ez a program nagyon népszerű volt a fiatalok körében, húsz személyt tudtak elhozni, de ennél sokkal többen szerettek volna Erdélybe jönni.

Sógor Gyöngyi, a kányádi iskola igazgatója arról számolt be, hogy a csoport július 8-án érkezett meg Kányádba, az új községházán szállásolták el őket, étkeztetésüket pedig a közösség támogatja, az iskola munkaközössége és a diákok szülei főznek rájuk, az étkezéseket az iskola tornatermében bonyolítják le. Az igazgató kiemelte, öröm számára látni, hogy a holland önkéntesek érkezése a helyieket is megmozgatja, szívesen bekapcsolódtak a munkába, részt vettek a kalákában.

Több konnektor kellett

A közel egyhetes munka során az önkéntes csoport bővítette az iskola villanyhálózatát, új konnektorokat szereltek be, mivel eddig minden osztályteremben csak egy csatlakozó volt, ősszel pedig digitális eszközöket kap az iskola egy pályázat útján, így szükség volt több konnektorra. Meszeltek az osztálytermekben, új padlót raktak le, sötétítőket varrtak az ablakokra, egyes osztálytermekben lebontották a régi, használaton kívüli csempekályhákat, új padokat helyeztek el az iskola udvarán, valamint lebontottak egy régi fészert az udvaron, és teljesen újat építettek a helyébe. Keddtől vasárnapig dolgoztak az iskolában, mindennap közel tíz órát, majd a délutáni, esti órákban programokat szerveztek számukra a helyiek. Meglátogatták a csoporttal a székelykeresztúri falumúzeumot, a székelydályai bivalyfarmot, egy jásfalvi székelykapu-faragó mestert, emellett íjászkodtak és néptáncot is tanulhattak ittlétük alatt.

Az önkéntesek kiemelték, nagyon tetszik nekik Erdély, Kányád, kíváncsiak voltak az itt élők mindennapjaira, elvarázsolta őket a gyönyörű táj, a hegyvidék és a helyi gasztronómia, a meleggel azonban nehezen birkóztak meg, Hollandiában ugyanis jelenleg jóval hűvösebb az idő. 

Takarítottak maguk után

Sógor Gyöngyi iskolaigazgató kiemelte, számára hihetetlen volt látni azt a pontosságot, amivel a hollandok dolgoznak, minden este kiértékelték az aznap végzett munkát, a munkafolyamatokat sorrendben végezték el, és mindennap végén rendet tettek maguk után, még akkor is, ha reggel ugyanott folytatták, ahol este abbahagyták.

Az igazgató kiemelte, bízik benne, hogy nemcsak azért volt jó ez az egy hét, mert a holland önkéntesek segítségével megújult az iskola, hanem azért is, mert ezáltal példát kaptak a helyiek, hogy egy kis összefogással milyen nagy eredményeket lehet elérni, és reméli, jövőre már hollandok nélkül is összefog az iskola közössége, hogy közös munkával, kalákában rendszeresen időt fordítsanak az iskola takarítására, javítására, rendbehozatalára.