Négy évtizedes hagyománya van a homoródszentmártoni képzőművészeti alkotótábornak. A helyben és a szomszédos településeken élők nagy kiváltságnak örvendenek, hiszen évről évre kapcsolatba kerülhetnek az alkotókkal, láthatják őket munka közben, tanúi lehetnek a művek születésének.

Arról, hogy annak idején milyen céllal alakult a ho­mo­ródszentmártoni képző­művészeti alkotótábor, s milyen késztetéssel érkeztek ide, és mit tartottak szem előtt a képzőművészek, álljon itt egy részlet Kedei Zoltán festőművész régi írásából: „A Nagy-Homoródmente Képzőművészeti Hetének meghívottjaként öröm volt újból találkozni a vidékkel, öröm volt ecsettel a kézben arra vállalkozni, hogy a képzőművészet eszközei­vel teremtsük újjá és tegyük maradandóvá a recsenyédi, szentmártoni, gyepesi, kénosi látomásokat. […] Küldött a falu, s most üzen értünk. […] Erre a hívásra nagyon oda kell figyeljünk, újuló hittel, az erősek hitével, kitartásával. Az idő végtelenségében elmosódnak a gyarló emberi cselekedetek, szétmállik minden a feledés vizében, mit önmaguk fölé emelkedni képtelen kicsinyes érdekek hoznak létre. De megmarad az igazi művészet, mely az el-elakadó szót is kimondja, mely a nehézségektől meg nem torpanók töretlen hitét sugallja. Megmarad és hirdeti századokon keresztül a táj szépségét – és az önmagukat küzdve alakító emberek szépbe szőtt hitét. (Falvak Dolgozó Népe, 1979. szeptember 29. Kedei Zoltán: Üzent értünk Nagy-Homoródmente).

Táncház és népdaltanulás
Az istentisztelet után tartott kiállításmegnyitót délután fél öttől kezdődően hajnalig tartó „össznépi táncház” követte, amelyben az abásfalvi cigányzenekarok húzták a talpalávalót. Közreműködtek gagyi, székelykeresztúri, szé­kely­ud­var­helyi, sóvidéki és far­kas­laki népdalkörösök.

December 9-én, vasárnap is egy alkotói visszatérés, hazatérés tanúi lehettünk, hiszen Kádár-Dombi Péter és Kalló László közös kiállítását tekinthettünk meg a helyi művelődési házban.
Kádár-Dombi Péter valóban hazatért, mert a falu szülötte. Térbeli kisplasztikáival számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, ezek főbb helyszínei: Erdőszentgyörgy, Marosvásárhely, Korond, Csíkszereda, Barót, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Budapest, Ajka, Kiskunfélegyháza, Karcag, Amiens (Franciaország), Unna (Németország); továbbá rendszeres résztvevője a nyári alkotótáboroknak (Homoródszentmárton, Makfalva, Zeteváralja). Korondon tanárként dolgozott a hetvenes-nyolcvanas években, és a fazekasfalu agyagvilága csírát bontott lelkében: csendesen gyűjtötte magába a vizuális élményeket, tanulva az agyagformázás formai és technikai mesterfogásait. Székelykeresztúrra kerülve tudta, hogy az elraktározott ismeretek, a vágy immár kiteljesedést követel, agyagba kell öntenie lelkének titkolt szépségeit. Egytől egyig kedvelhető figurák.

Kádár-Domi Péter kisplasztikái leginkább Benczédi Sándor szobrász, keramikus alkotásaival rokoníthatók. Míg a Benczédi-szobrok már-már ironikusak, szatirikusak, a Kádár-Dombi Péteréi esendőségükben is életvidám, életrevaló karakterformák. Bátran nevezetjük portrékarikatúra-szobrásznak. De látunk a kiállított alkotások között Dávid Ferencről készült kisplasztikát, ugyanakkor az is bizonyossá válik számunkra, hogy Kádár-Dombi ugyanolyan tehetségesen formázza a követ, a fát, és ezek a munkák egyértelműen a stílusváltás jegyében születtek, ezeken a modern vonalvezetés mentén halad a véső éle, és születnek az új, hatásos műalkotások.

Kalló László jelen kiállítási anyagával a befogadó, szeretett település, Homoródszentmárton előtt kíván tisztelegni. Az itt látható alkotások mindegyike itt készült, a szentmártoni táj- és építészeti örökség elevenedik meg rajtuk. Akvarellalkotások, kifinomult ecsetvonásokkal, kiválóan illenek a fennmaradt archaikus faluelemekhez. Munkásságát tekintve 1986-tól jelentkezik egyéni tárlattal Székelyudvarhelyen, Gyergyószetmiklóson, Kolozsváron, Székelykeresztúron, sőt a határon túl is: Budapesten, Debrecenben, Egerben, Kaposváron, Kiskőrösön, Mohácson, Pilisvörösváron, Székesfehérváron, valamint az olaszországi MailArt kiállításokon. A homoródszentmártoni alkotótábor mellett számos hazai és külföldi művésztelep vendége, ahol elismert képzőművészek társaságában alkot. A helyszínek: Abásfalva, Csík­rákos, Csíkszentdomokos, Gyi­mes­felsőlok, Karcfalva, Libán, Lövéte, Makfalva, Mezőmadaras, Nagypetri, Recsenyéd, Zeteváralja, Zsobok, a magyarországi Barcs, Napkor, Or­govány, Söjtör, Solt, Vonyarcvashegy, és a horvátországi Jelsa.
Többféle technika és anyaghasználat jellemzi alkotásait: olaj, tempera, akril, pasztell, rézkarc, linómetszet, alkalmazott grafika, kisplasztika, de mindezek közül a legkedveltebb és leggyakrabban használt az akvarell. Így vall erről: „Sokszor teszik fel nekem a kérdést, miért pont vízfestékkel festek?… Nagyon hozzámnőtt, folyamatos izgalmat, kihívást jelent számomra ez az anyag és technika.”
A kiállítás az adventi és az ünnepi időszakban, egy hónapon át lesz megtekinthető.

HN-összeállítás