A bábok játszották a főszerepet március 19–20-án a székelyudvarhelyi művelődési házban, ahol a kulturális intézmények vezetői a bábszínház világnapja alkalmából több programmal is várták a gyerekeket. Az eseménynek köszönhetően nagyobb figyelem irányult az Udvarhely Bábműhely jövőjére, mint máskor. A világnapi forgatag hétfő délután kerekasztal-beszélgetéssel ért véget, amelyen az intézményvezetők, a polgármesteri hivatal képviselői, pedagógusok, pszichológusok, valamint bábművészek és színművészek vitatták meg a bábszínház aktuális helyzetét, illetve jövőbeli kilátásait. A beszélgetésen részt vett Ölvedi Zsolt alpolgármester, Balázs Sarolta, a városháza kultúráért felelős munkatársa, Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Simon Mária Tímea, a művelődési ház vezetője, Dimén-Varga Tünde pszichológus, Nagy Lázár József, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház alapítója, valamint Lukács Emőke, az Udvarhely Bábműhely létrehozója. A vitát Gagyi Katinka, a Tomcsa Sándor Színház PR-referense moderálta.

A beszélgetést megelőzően a jelenlévők az Udvarhely Bábműhely születésére emlékeztek: fotókon nézték végig a kilenc évvel ezelőtt létrejött első előadások pillanatait. Díjazott előadások, szakmai elismerést kapó műsorok, szabadtéri paraván-előadások, vásártéri produkciók, óriás bábok interaktív előadásai, telt házas régi és új gyerekmesék emlékei villantak fel sorra a kivetítőn. A műhely kereken öt évvel ezelőtt kapta jelenlegi nevét, és ugyancsak öt évvel ezelőtt ünnepelhették először a babszínház világnapját intézményes keretek között. A színház igazgatója elmondta, hogy kezdetben a lelkesedés miatt nem látta teljesen át, hogy mivel jár egy bábműhely működtetése, de ma már fel tudja mérni, hogy milyen igényeket kell kielégíteni a bábszínházi projektekkel. A bábszínház jelenlegi helyzetével kapcsolatban a Cimborák vezetője kifejtette: noha a kívülállók kicsinyített színháznak tekintik, leginkább az operához és a cirkuszi bohózathoz hasonló műfaj. 

Személyiségfejlesztő művészeti ág
Abban valamennyien egyetértettek, hogy a gyerekek lelkivilágát pozitívan támogató, illetve a személyiségük fejlődésére kedvezően ható művészeti ágról van szó. A fórumon felszólaló pedagógusok többek közt arról beszéltek, hogy a gyerekek elsődleges nyelve a játék és a mese, nem véletlen, hogy a pedagógusok eszköztárában aktívan jelen van a játékkal való nevelés. Egyikük úgy fogalmazott: ha a tanulást félretesszük, és pusztán örömforrásként tekintünk a bábszínházra, már akkor is megérte színpadra állítani a mesét. Álláspontjuk szerint a bábjáték, sőt, az amatőr színjátszás is szocializálja a gyerekeket a későbbi színházi élmények befogadására. Nem győzték hangsúlyozni a bábműhely közösségformáló erejét. Konszenzus volt köztük abban is, hogy a jövőben is szívesen befogadják az oktatási intézményekbe a színház és a bábműhely produkcióit. A színjátszás a gyerekeknél olyan aktivitást és véleményalkotó párbeszédet eredményez, amelyet addig nem tapasztaltak a tanórákon – állították egybehangzóan.

– A bábszínház egy olyan mese, amely mintát ad az érzelmek kifejezésére, átélésére, a konfliktusok kezelésére, valamint a jó és a rossz közötti különbségtételre – összegezte Dimén-Varga Tünde az elhangzottakat. Hozzátette, nincs olyan pszichológiai helyzet, amire a bábszínház nem tudna példával szolgálni. Egy jó mese láttán az érzelmi megküzdési stratégiák öntudatlanul a gyerekekbe ivódnak.

Családoknak szánt programokkal kovácsolnának közösséget
– A bábszínház olyan művészeti ág, amiből nem lehet kinőni, mert több korosztálynak is szólhat egyszerre – fűzte hozzá az egyik udvarhelyi bábszínész. Nagy Pál színházigazgató ugyanakkor kifejtette: jobb, ha a meseelőadás nem akar mindjárt a háromévestől a tizenévesekig minden korosztályt lefedni, célravezetőbb, ha korosztály-specifikus előadásokat állítanak színpadra, jól megfogalmazott mondanivalóval, az adott életkornak megfelelő tartalommal feltöltve. Mint részletezte, több mint 8500 diák él Székelyudvarhelyen, köztük 1500 óvodás és 2000 elemi osztályos tanuló. A bábműhelynek 3900 gyermekbérletes, a színháznak pedig 500 diákbérletes nézője van. A jövőre nézve szeretnének babaszínházi előadásokat, külön óvodásoknak és külön kamaszoknak szóló előadásokat színpadra állítani. Az igazgató hozzátette: a közösséget továbbra is a családoknak szánt programokkal szeretné összekovácsolni. Ölvedi Zsolt ugyanakkor úgy fogalmazott: a bábműhely fontos színfoltja a város kulturális életének. Az elöljáró biztosította a kulturális intézményeket az önkormányzat támogatásáról.

A bábműhely jövője
A beszélgetés végén a bábműhely jövőjéről esett szó. A jelenlévők többek között szóba hozták, hogy égető probléma a bábszínház számára a színészhiány. Udvarhelyen egyetlen bábszínész kivételével nincsenek más, erre a területre specializálódott előadóművészek, az előadások többnyire meghívott előadóművészekkel, gyakorló egyetemistákkal készülnek el. Ilyen a legutóbbi is, amelynek az Aranyszínű Juliska címet adták, és Nagy Tímea, Stekbauer-Hanzi Réka, Tőrös Szilvia, illetve Vén Evelin mesterszakos bábszínész hallgatók előadásában jött létre. Elhangzott: amint megoldódik a bábműhely humánerőforrás-problémája, utána egy különálló székhelyet, játszóhelyet szeretnének létesíteni a bábszínháznak. A bábműhely vezetője elmondta, hogy legkevesebb négy színészre, egy ügyelőre, egy hang-, egy fénytechnikusra és egy színpadmesterre lenne szükségük. Már folyamatban vannak az előkészületek egy 50-60 férőhelyes stúdió létrehozására, ahol a bábműhely munkatársai megfelelően dolgozhatnak. A bábstúdió a Kossuth Lajos utcában, a Siculus Ifjúsági Ház alagsori termében kapna helyet.