A Kárpátok délkeleti kanyarulatának különleges, csodaszép és egyben a „legdurvább” hegye, a Nagy-Királykő megmászására vállalkozott a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület néhány tagja és szimpatizánsa 2024. július 13-án Kocsis György és Balázs Bécsi Rozália vezetésével. Korán reggel indultunk útnak Csíkszeredából. Gyalogos túránk kiindulópontja a Botorog kútja (Fântâna lui Botorog) volt, a Zernyesti-szoros bejáratánál. Rövid eligazítás, bemutatkozás és számolás következett. Tőke Dénes túratársunk, komoly királykői tapasztalatokkal rendelkező hegymászó ismertette a hegy földrajzi jellegzetességeit, továbbá ellátott az aznapi túránkra vonatkozó hasznos tanácsokkal. A sárga turistajelzést követve elindultunk a Curmătura menedékház felé. A fenyőerdő takarásában jókora emelkedő után a Zănoaga-tisztásra érve, a pár perc pihenőt kihasználva megcsodáltuk a Nagy-Királykő sziklaszirtekkel tagolt, csipkézett gerincét, miközben Dénes elsorolta a csúcsok nevét. Majd áthaladtunk egy fenyőerdőn. Hatszázötven méter szintkülönbséget legyőzve megérkeztünk a Curmătura menedékházhoz. Rövid pihenő után, vízkészleteinket feltöltve indultunk a Királykő főgerince felé. Pár percnyi erdei úton való haladás után letértünk jobbra, a keskeny ösvény a fenyőerdőben vezetett. Rövid emelkedő következett, majd egy kőlavinán vezetett át utunk. Innentől már nehéz, meredek és kőomlásokkal teli útszakasz következett. Tovább haladva jutottunk el a gerincre vezető út legnehezebb szakaszához, a tűző nap által felforrósított mészkő sziklatömbökhöz. Biztosító sodronykötél segítségével felkapaszkodtunk a rövid, meredek szakaszon. Innen láthatóvá vált a Kis-Királykő gerince, a háttérben pedig a tisztelet parancsoló Bucsecs-hegység. Szusszanásnyi pihenő után még félórás emelkedő leküzdése következett, és fel is értünk a főgerincen lévő 2150 m magas Hegyes-csúcsra (Vf. Ascuțit). Rövid pihenő után csapatunk néhány tagja a visszafordulás mellett döntött, ugyanis az eddigieknél nehezebb szakasz következett.

A Királykő gerince csipkézett, rendkívül meredek élekkel, a túraútvonal nagyon technikás. Tőke Árpád hegymászó túratársunk vezetésével és segítségével folytattuk utunkat. A néha ijesztő, hegyes mészkősziklákkal tűzdelt gerincen, mészkőfalakon és szakadékvölgyeken – óvatosan, kezünket, térdünket, agyunkat, minden porcikánkat használva –, hol felfelé kapaszkodtunk, hol pedig lefelé ereszkedtünk. A mészkősziklák fenséges, csodálatos látványa mellett gyönyörködhettünk a kövek között meghúzódó szerény virágok, a királykői szegfű, a havasi gyopár, valamint megannyi más magashegyi virág szépségében. A körpanoráma lenyűgöző. Innen látható a Bucsecs-hegytömb, előtte a Törcsvári-hágó, nyugatra a Barsa-patak völgye, továbbá a Fogaras keleti gerince, északra a Persány-hegység, a Barcasági-medence, keleti irányban pedig a Keresztény-havas és a Nagykő-havas. Nagy körültekintéssel és egymásra vigyázva, óvatosan haladva a Nagy-Cimbalom 2177 m, a Kis-Cimbalom 2231 m, és még sok meg nem nevezett csúcsokat érintve  jutottunk el a hegység legmagasabb pontjára, 2238 m magas Pásztor-csúcsra (Vf. La Om). Végre: a fő cél teljesítve. Jöhetett a csúcsfotó és a kissé megkésett, de annál jobban megérdemelt ebédszünet. Megmaradt erőnket összeszedve, a csúcs melletti nyeregből indultunk lefelé a piros sávval jelzett ösvényen, a távolban látható Grind menedékház irányába. Óvatosan araszoltunk lefelé a meredeken ereszkedő ösvényen, gondosan vigyázva, hogy el ne essünk a lábunk alatt igencsak instabilnak bizonyuló sziklatörmeléken. Ezután egy ugyancsak meredek, füves részen vezetett ösvényünk, és nemsokára beértünk a fenyves erdőbe, ahol egy nyugodtan álldogáló és minket fürkésző zerge fogadott. Még egyórányi gyaloglás után utunk a Zernyesti-szurdokba vezetett, ahol ismét lenyűgöző látványban volt részünk. A szurdok hatalmas mészkőfalai láttán az ember igencsak jelentéktelennek érzi magát. A kanyonban helyenként információs táblák találhatók, amelyek bemutatják a hegységet, annak növény- és állatvilágát. Huszonnégy és fél kilométer, 1700 méter szintkülönbség legyőzése után visszaértünk a kiindulóponthoz. 
Hálát adtunk a fenn­va­lónak a természet adta szép­ségekért, amit láthattunk, és azért, hogy mindannyian szerencsésen, sérülésmentesen visszaértünk.
Köszönjük Dénesnek a hasznos információkat, Árpádnak a vezetést és a segítséget, túravezetőinknek, Gyurinak és Rozinak a szervezést és társainknak a részvételt. Jó volt együtt.

Gergely Anna, Csíkszentmárton