…„Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla). Jn 1:42

Talán Péter az a tanítványok közül, akivel a legtöbbet foglalkozik a Szentírás. Az evangéliumokból nagyon ellentmondásos jellemű embert ismerhetünk meg. Kedveljük Pétert, a nagyon emberi reakcióival, hibáival, erényeivel együtt, mert a mindenkori hívő ember magatartása érhető tetten jellemében.

Első találkozása Jézussal: András, a testvére, viszi oda Urunkhoz azzal, hogy „megtaláltuk a Messiást!”. Ez komoly vallásos érzelemre utal. Meg Szentírás-ismeretre. Azonnal követi testvérét, és így jut Péter Jézushoz. Mai igénk szerint Jézus rátekint és máris elnevezi Péternek – héberül Kéfásnak. Nevén nevezi, a régi, polgári nevén, és máris új nevet ad neki. Vajon a jelleme miatt, határozottsága miatt, megjelenése miatt? Vagy azért, mert Urunk tudja, mire és miként fogja tudni használni őt, de addig még sok van. Sok kudarc és dicséret, amin keresztül Péternek ki kell járni az alázat iskoláját. Ez az iskola a hívő ember lelki fejlődésének útja, amin keresztül kell megtanulni az alázatot és az engedelmességet. Ezért is vizsgáljuk meg Péter életén keresztül, hogyan alakít bennünket is az Úr, hogy a leghatékonyabb eszközökké váljunk az Ő terve megvalósításában, az Ő dicsőségére.

Első fontos üzenete az Igének az, hogy Jézus ismeri Pétert. Tudja, ki ő, és azt is, mire képes, és mivé fog válni majd Isten kezében. Jézus ismer minket. Tudja, kik vagyunk, mi az indíttatásunk, jellemünk. Nem marasztal el bennünket hibáinkért, Pétert sem marasztalja el. Nem ez a célja, de azért érdemes megvizsgálnunk, kik vagyunk, melyek az erényeink, és melyek a hibáink, de leginkább az a fontos, hogy akarunk-e alakulni Isten Szentlelke formálásában. Ez kemény iskola. Feladni saját akaratunkat, elképzelésünket, vágyainkat, megrögzöttségünket, bogarainkat és engedni, hogy Isten tegyen minket olyanokká, akiket a leghatékonyabban tud használni terve elérésében. Péter kijárja ezt az iskolát. Segítsen Urunk ebben bennünket is!

Sokféle megnyilvánulása van Péternek Jézussal kapcsolatban. Hol dicséretes, hol elmarasztaló Urunk értékelése. Egy alkalommal egész éjjel halászik Péter és csapata, és nem fognak semmit. És jön Jézus, majd megkéri Pétert, vigye egy kissé beljebb hajóján, hogy onnan szóljon az összegyűlt emberekhez. Majd a tanítás után utasítja Pétert, vesse ki hálóját fogásra. Péter engedelmeskedik, de nem azonnal. Van véleménye. Szépen fogalmaz: „Egész éjjel kint voltunk és nem fogtunk semmit, de a te szavadra ismét kivetem a hálót.” Mi, emberek tudunk szépen fogalmazni, de sokszor nem azt gondoljuk, amit mondunk. Péter sem így gondolta. Talán az lehetett benne: Uram, te nem értesz ehhez. Ez az én szakmám. Most nem lehet, nincs értelme. De, lásd, győződj meg magad is: megteszem, amit kérsz. És meg szeretné leckéztetni Jézust. Tipikus emberi magatartás. Sokszor nem lehet megtenni, amit Urunk kér. Nem lehet. Nem lehet mindenkit szeretni, mindenkinek megbocsátani, mindig engedelmeskedni. Valóban nem lehet? Annyi halat fognak Péterék, hogy szakadoznak a hálók. És a csodálatos halfogás után Péter térdre borul Jézus előtt: Uram, távozz tőlem, bűnös ember vagyok! De Jézus nem távozik. Péterből emberhalászt akar „faragni”. És sokszor minket is megszégyenít, mert nem az a fontos, mi hogyan vélekedünk, hanem az, hogy hogyan tud rajtunk keresztül másokra is hatni, és így tanít alázatra.

Csodálatos út a Péteré. Az egyházi hagyomány szerint életét adja Urunkért. Benne Jézus Szentlelke teljességre jut, Simonból Péter lesz, a bárkájába fogadó halászból az Urat követő tanítvány lesz. Isten áldott terve az emberrel: aki engedelmesen követi Őt és akaratát, ezt tapasztalja meg: a saját gondolatait, akaratát követő embernek fel kell adnia önmagát, hogy az így megüresedett helyet Krisztus tudja elfoglalni, betölteni és használni az Ő dicsőségére és lelkünk épülésére. Ebben legyen nekünk is segítségünkre! Vezessen, tanítson, alakítson, formáljon és üdvözítsen!