erős felhőzet
kevés felhő
Szimulánsok országa
Egy magyarországi vendégtanár mondta nekünk, diákoknak másfél évtizede, kissé gúnyosan, a kincses város leghíresebb felsőoktatási intézményében, hogy az amolyan
szimulánsegyetem: mindenki úgy tesz, mintha kutatna, olvasna, tanulna... Ezt akkor sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudtuk, azaz sem köpni, sem nyelni. Viszont megállapíthatta volna ugyanezt szűkebb és tágabb vidékünk lakóiról, látva felnőtt emberek viselkedését, alkalmazkodó- és megértőképességét. Mindez legutóbb a tanévnyitón jutott eszembe, a járványügyi szabályok betartása kapcsán. Szigorú szabályok lesznek, ígérték a tévében, nincs érintkezés tanulók között, távol ülnek egymástól, nem adhatják át egymásnak a tárgyaikat, a szülők nem mehetnek be az iskolaépületbe, kötelező a maszkviselés... Mintha ehhez hasonlókat közöltek volna a többnyire maszk nélküli diákokkal és hozzátartozóikkal az iskola udvarán, miközben egyes tanárok tanulókkal ölelkeztek, a rendőr bácsi szeme láttára (rajta azért volt maszk). Sőt, mint megtudtuk, táncóra is lesz! Röhögve képzeltem el a távolságtartást.
Ugyanez volt a helyzet a fent említett városban augusztusban megrendezett egyik koncerten is: a színpadról bemondták, hogy a maszkviselés kötelező – a maszk nélküli tömeg pedig tisztelettel, csendben meghallgatta a kötelező szöveget, majd lapozott egyet. Persze mentségü(n)kre felhozható, hogy – ezúttal nem brit, hanem német – tudósok megállapították, hogy szabadtéren elhanyagolandó mértékű a vírus terjedése, ezért a kültéri maszkviselés eléggé fölösleges, de sajnos a döntéshozók nem hallgatnak rájuk, panaszolták a kutatók. (Ezt nem valamelyik alternatív híroldalon, hanem a román közszolgálati televízió híradójában láttam, amely, lám, nem hallgatta el a „nagy igazságot”, a szerkesztők halált megvető bátorsággal dacoltak háttér- és előtérhatalommal egyaránt – a háttérhatalmi cselszövéseket naponta akár ötször is leleplező internetes hősök nagy bánatára.)
De más téren is ilyenek vagyunk, például amikor szabadkoznak egyes szolgáltatók, hogy hát sajnos muszáj ezt a papírt kitölteni vagy eleget tenni egy-egy szabálynak, és ezt olyan arckifejezéssel mondják, mintha azt mondanák, „szerintem is marhaság, de hát ilyen szabályt hoztak a hatalmasok”. Vagy ott voltak régebben a gyógyszerreklámok, amelyeknek a végén elhadarták a kötelezőt: „...kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” (Az utóbbi időben mintha szebben, lassabban mondanák, a hatóságok bizonyára az időspórló megrendelők és reklámkészítők orrára koppintottak.)
Egyszóval szimulánsok országos összeesküvésének, egy össznépi összekacsintásnak vagyunk tanúi vagy résztvevői mindannyian, amelyben szinte mindenki úgy gondolja, hogy a szabályok csak azért vannak, mert egyesek „ott fent” úgy tesznek, mintha a javunkat akarnák, az emberek viszont ezt csak egy b betűs, bosszantást jelentő szóval jellemzik. Oda vezetett több évtizednyi kommunizmus, majd az azt követő politikai-közéleti „példamutató” tevékenység, hogy a vezetők egy világméretű válságban a farkast kiáltó juhász helyzetébe kerültek: amikor tényleg kellene, már senki nem hisz nekik.
Benedek-Székedy Sándor
