Vas Réka kosarakat horgol kenderfonalból – legalábbis sokan így ismerik. A kosarakon kívül azonban más tárgyakat is horgol, nyitott az új ötletekre. Mindig is bütykölt valamivel, de 2013-ban költözött Csíkszeredába. Ekkor kezdődött a reida története is. Vas Réka 2013-ban költözött Csíkszeredába egy olyan lakásba, amely nem volt berendezve, és eldöntötte, hogy készít egy szőnyeget új otthonába. Kenderfonalból körkörös mintával horgolt egy szőnyeget, de rájött, hogy nem ez volt a legjobb megoldás. Azon gondolkozott, hogy mire tudná felhasználni a szőnyeg alapanyagának vásárolt kenderfonalat. Addig csűrte-csavarta az eredeti ötletet, amíg elkészült az első terméke, az úgynevezett levendulás pupák. Barátai és kollégái biztatására eladásra is készített pár ilyen zsákocskát, de akkor még nem akart ezzel foglalkozni. A kézművesség mindig is része volt az életének, de elsősorban ajándékként vagy saját használatra és nem eladásra szánt termékek voltak ezek az alkotások. Ida, a nagymama Mint mondta, az alkotás, kézművesség iránti szeretete a nagymamájától ered. Szerinte nem csak ezt örökölte tőle, hanem a természetét is. Nagymamája állandóan szőtt, varrt, horgolt, és az unokák ebbe nőttek bele – elmondása szerint ő is mindig bütyköl valamivel. Már gyermekkorában megmutatkozott, hogy sok türelme van az apró, odafigyelést és kitartást igénylő dolgok elkészítéséhez, hogy gyorsan tanul, és hogy nagyon egyenletesek a szemek az általa készített kézimunkákban. Kezdetben ajándéktárgyakat bütykölt, saját magának pedig mindennapi használatra szánt dolgokat készített. A reida név csak úgy jött – mondja –, de ha magyarázatot akar találni rá, a névben megjelenik Ida mama is. Egyrészről az ő emlékét viszi így tovább, másrészről pedig a re- kezdőszó az újrakezdésre, a visszatérésre, újragondolásra, ciklikusságra utal. Ezek a folyamatok jellemzik a Réka és sokunk életét, mindennapjait. Arra a kérdésre, hogy mikor és miért kezdett el tudatosabban foglalkozni a kézműves termékek gyártásával, Réka azt válaszolta, hogy számára izgalmas területnek tűnik a kézzel készített termékek eladása, értékesítése. Munkájában a szolgáltatás egyébként is kulcsszó: rendezvényszervezéssel, irodahelyiségek bérbeadásával, valamint projektmenedzsmenttel foglalkozik. Kíváncsi volt a kézművességnek arra az oldalára is, ahol ki tudja próbálni és meg tudja mutatni ezt az énjét is, és értékesíteni tudja azt, amit készít. Emellett úgy véli, hogy a kézműves-társadalom nagyon jó társaság: az első vásár, amelyen eladóként vett részt, meghatározó élmény volt számára. Figyelni kell a vásárlói igényekre Réka szerint kézművesként és szolgáltatóként is egyaránt fontos figyelni a termék vagy szolgáltatás iránt érdeklődők igényeire. Ha valaki érdeklődik a portékák iránt, sokszor történik az, hogy együtt találnak ki valami újat, de a visszajelzéseket is figyelembe veszi, amikor egy-egy darab fejlesztésén gondolkodik, vagy újat szeretne készíteni. – Az elmúlt hónapokban egy nemrég épült családi ház bejáratához kellett tárolókosarakat terveznem és készítenem Illyefalvára. Nagyon élveztem a családdal való közös tervezést – mondta. Úgy véli, a véletlen műve az, hogy ezzel is foglalkozik, de természetesen tudja, hogy nincsenek véletlenek. A már említett sikertelen szőnyegkísérletet Réka nem kudarcként, hanem kihívásként értelmezte, hiszen így készültek el az első termékek, ebben környezete is motiválta. A horgolást és a reidát kísérleti terepnek és feltöltődést adó hobbinak tartja, ugyanakkor igyekszik tanulni és fejlődni a témában. Mint mondta, időközben rájött, hogy mi az, ami kelendő, és mi az, ami kevésbé. Eddigi tapasztalatai alapján a kosarak a legnépszerűbbek. – Szerintem nem azért, mert nincsenek hasonlóak a piacon, hanem azért, mert ez a legjellemzőbb terméke a reidának – mondta. Elmondása szerint a kosarak jelentik a legnagyobb kihívást, hiszen sok munka van velük, nagyon kell figyelni arra, hogyan illeszkednek a szemek és a szálak, hogy olyan tökéletes formája legyen a kosárnak, amilyent szeretne. [caption id="attachment_127809" align="aligncenter" width="960"] Egy rosszul sikerült szőnyeghorgolással kezdődött, mára már sokak otthonát díszítik a munkák        Fotók: Vas Réka saját archívumából[/caption] Szabadidő és munka Muszáj meghúznia a képzeletbeli vonalat, amelyet nem lép át akkor sem, amikor egy kosár méretéről van szó, és akkor sem, amikor mennyiségről van szó, hiszen semmi nem mehet a minőség és az egyediség rovására. Lehet, hogy már klisészerű azt mondani, hogy egy kézművesnek nincs két egyforma terméke, ám ez a Réka kosaraira is igaz, mindegyik kicsit más. – Soha nem lesznek egyformák, mert itt-ott kevésbé húzom meg a fonalat, máshol meg épp meglazítom. Nem is lehet ezt igazán jól elmagyarázni, egyszerűen csak történnek a kosarak – fűzte hozzá. Két-három horgolási technikát használ a termékek megalkotásánál, ezeket kombinálja és variálja. Mint mondta, éppen ezért esik jól, amikor egy profi horgoló elismerően nézegeti az alkotásait. Nagyon szereti a kört mint alakzatot, a spirált és minden olyan formát, ami visszatér az eredeti állapotába, mégis fejlődést, változást mutat. A csigavonalat és a kört a legnőiesebb motívumoknak tartja, nem szereti az abszolút szimmetriát. Réka azt is elmondta, hogy olyan tevékenység ez számára, ami kikapcsolja őt, és feltölti: – Ha aktív pihenés kell, akkor horgolok. Sokat segít a tervezésben is, például amikor egy rendezvényt kell kigondolni, megtervezni. A horgolás ugyanakkor nekem egyfajta meditáció is – mondta. Ami a reidát mint vállalkozást illeti, Réka a közeljövőben nem tervez kapacitásbővítést, de a jelenlegi termékeket igyekszik folyamatosan fejleszteni. Elmondása szerint szívesen fogad egyedi, nagyobb és komplexebb megrendeléseket is. – Ez a történet csak akkor tud szépen működni, ha nem munkaként horgolok, mivel ennek a vállalkozásnak az elsődleges célja nem a profitszerzés, hanem a tanulás és az önmegvalósítás. Tehát tulajdonképpen a reida számomra egy hobbivállalkozás. Ezáltal egy alkotóközösség része lehetek, és olyan emberekkel találkozhatom, akik szeretik széppé tenni a környezetüket, igénylik és értékelik a törődést meg az odafigyelést, és fontosak számukra a részletek – vélekedett.

Péter Ágnes