borús égbolt
Pihenni, de hogyan?
Tikkasztó meleg van, amikor ezeket a sorokat írom, a hideg citromfűszörp csak némileg enyhít a „panaszaimon”, legszívesebben egy hűtött helyiségbe vagy vízpartra varázsolnám magam, de a nyári pihenésem már lejárt. Mivel egyáltalán nem éreztem tettre késznek magam a több mint két hét szabadság után, elgondolkodtam azon, mi az, amit másképp kellene csinálnom. Valószínű, hogy az online térből kellett volna kikapcsolnom magam teljesen, hogy sikerüljön egy olyan tudatállapotba kerülnöm, amikor csak egy dologra figyelek, nevezetesen arra, amit éppen csinálok. Nagy erőfeszítés és önuralom kell ehhez, pláne, ha az ember egyébként egész napokat tölt online állapotban, még késő este is ellenőrizgetve ezt-azt, befejezve egy halaszthatatlan feladatot. Még akkor is, ha tudja, hogy hosszú távon milyen figyelemzavaros állapotot vagy akár az egészség megromlását is eredményezheti a folyamatos készenlét.
A világhálón több oldal foglalkozik azzal, hogy tippeket adjon, hogyan lehet kütyümentesen tölteni a szabad perceket, amiből arra következtetek, hogy sokaknak már a spontán időtöltés sem megy. (Lehet, hogy nekem sem?) A percre beosztott napok, az állandó rohanás miatt a mókuskerékből nehéz hirtelen kiugrani és semmittevéssel tölteni a forró nyári napokat. Pedig valójában csak nyugalomra és egyszerűségre vágyunk.
Talán egy kalandra vállalkozva könnyebben menne a „méregtelenítés” – olvasom, hogy a Dolomitokban egy kísérlet során tíz, egymásnak idegen ember töltött el öt napot a magas hegyekben, mindenféle elektronikus eszköz nélkül. A digitális detox hatásait egy velük lévő pszichológus figyelte, s egyértelműen pozitív hatásokról tudott beszámolni: az összezártságban barátságok születtek, és remek szabadtéri programok, tartalmas beszélgetések fűszerezték a kütyük nélkül töltött napokat. Egy másik dimenzió nyílik meg ilyenkor, hiszen van időnk és energiánk megfigyelni, meghallgatni, észrevenni a mellettünk lévő embert és akár önmagunkat is. Mert az állandó rohanásban, telefonsimogatással töltött hétköznapokban önmagunkkal sem találkozunk. Nem találjuk az utat legbelsőbb énünkhöz, zavaros gondolatainkhoz, s ez hosszú távon negatív következményekkel járhat. Ha lehetne, receptre kellene felíratni a gondtalanságot, a befelé figyelés idejét, a szeretteinkkel töltött minőségi időt és a semmittevős napokat. Amikor nincs telefon és laptop a közelünkben, a természet szépségeit a szemünkkel fotózzuk le, akárcsak az általunk sütött-főzött finomságokat, és minden élményünket nem kívánjuk megosztani másokkal is a közösségi oldalakon. De amíg nem lehet receptet kiváltani, próbáljuk megteremteni magunknak ezt az állapotot: kiváló alkalom erre egy meleg nyári nap, egy árnyékos kert vagy park, és kezdődhet a detox!
Én most elkezdem, kerek egy órát „mindenmentesen” pihenni fogok.
Boncina-Székely Szidónia
_web.JPG)
