Csomortáni Gál Judit több mint tíz éve találkozott először a nemezeléssel. Elleste az ősi mesterség trükkjeit, kísérletezni kezdett – kifejlesztette egyedi módszerét, ami a tűnemezelés és a hagyományos nemezelés egyvelege. A kézművessel különböző technikai fortélyokról, az ideális alapanyagról és a néphagyomány tovább éltetéséről beszélgettünk. A nemezelés folyamatát nehéz néhány szóban öszszefoglalni, tulajdonképpen az összegubancolódott gyapjúszálakkal való kreatív munkát jelenti. Nem egyszerű körülírni, és Judit szerint nem volt könnyű elsajátítani sem. – Sokszor feladtam a tanulást, mert olyan elemi részekkel nem voltam tisztában, ami meghatározta a végeredményt. Nem értek egyet azzal, hogy a nemezeléshez lúgos szappanra lenne szükség, ugyanis a gyapjú csak akkor áll szépen össze, ha megfelelően gyúrjuk. A gyapjúszálak pikkelyei egymásra csúsznak, a meleg víz hatására kinyílnak, de önmagában a házi szappan nem elég ahhoz, hogy a szálak összekapaszkodjanak, inkább az erős kezeknek van ebben meghatározó szerepük. Simogatással nem érek el arra a szintre, ami egy tartós nemezelést eredményez – ismertette az alapokat. Funkcionálist alkotni Öt év kísérletezés után rájött a nemezelés fő szerepére: olyat alkotni, amit más emberek örömmel használnak. Elkészültek az első mellények, ezeket még kimondottan családtagoknak alkotta. A gyerekeknek szánt cipők hozták magukkal az első kíváncsi megrendelőket. – Amikor mellényt készítek, előkerül egy szürke nemezlap, amit nem gyúrok össze teljesen. Kimosom, kiszárítom, majd ezt követi a szabás. Nem kell pontos méretre szabni, hiszen később még össze fog menni az anyag. Erre teszem rá a mintát tűvel, ráadásul a hagyományos és a tűnemezelt technika ötvözetével olyan eljárást használok, amit más nem gyakorol, viszont én csak ebben érzem magam kiteljesedni – avatott be a nemezelő. Kicsiknek, nagyoknak Judit figurái és mintái egyediek: gyakran inspirálódik képzőművészeti könyvekből, de alapjaiban a hagyományos motívumokból indul ki. Nagyrészt az erdélyi mintakincset használja, illetve a csángó népviseletet is példamutatónak tekinti. – Minden minta személyre szabott, fontos, hogy egy-egy megrajzolt vonal vagy elkészült mellény mondanivalója a viselőjét képviselje. Gyakran előfordul, hogy a megrendelővel együtt tervezem meg a ruhadarabokat. Közös munkával szerettetem meg az érdeklődőkkel a nemezelt készítményeket, épp ezért minden darab egyedülálló, páratlan, nem hasonlít a többihez. Nem is tudnék két egyforma tárgyat készíteni, mert abban nem látok kihívást. Képzőművész alkat vagyok, aki mindenben az újdonságot keresi. A szépen díszített mellényeken kívül Judit legújabban játszószőnyegeket is alkot – térbeli formákkal, állatkákkal, folyókkal, barlangokkal színezi ezeket. Elmondása szerint a szőnyegek nagyon népszerűek, mert órákig lekötik a gyerekek fi gyelmét, míg belekóstolnak a szerepjáték rejtelmeibe. A tevékenység egy igazi türelemjáték, ugyanis a játékszőnyeg elkészítése három-négy hétig is eltarthat, hiszen az apró, élethű állatkák megformálása rengeteg szabadidőt igényel. Mindenből a legjobbat Az igényes munkához azonban nemcsak az idő, hanem a minőségi alapanyag is létfontosságú. Judit a szappant helyi üzletekből vásárolja meg, a szürke, fehér s natúr gyapjút pedig Barótról szerzi be. – Amikor férfimellényt készítek, akkor berkegyapjút használok, mert az ad egy merev tartást a ruhadarabnak. A női mellények esetében a merinó megfelelőbb, mert finomabb tapintású. Merinógyapjú Romániában nincs, ezt általában Németországból rendelem meg. A gyapjúkat növényi festéssel vagy textilfestékkel színezem. A hosszú távú célom, hogy csak növényi festéket használjak, ami sokkal több időt igényel, de jobb minőségű anyagot eredményez. A képzőművészet irányába A nemezelés korábban nem volt egy divatos kézműves-foglalkozás, Judit azonban elhivatott a mesterség népszerűsítését és újítását illetően. Nem áll tőle távol az oktatás sem: jelenleg kézműves-foglalkozásokat tart felnőtteknek, a Nemzeti Művelődési Intézet szentgyörgyi szakkörén belül. Példaértékűnek tartja Vidák István és Nagy Mari magyar nemezművészek munkáját, akik felkutatták a tevékenység hagyományait. Valójában a neves kecskeméti házaspárnak köszönhető, hogy napjainkban élő kézművességként tartjuk számon Magyarországon és Erdélyben egyaránt. Judit véleménye szerint az eredményeikre, illetve oktatási módszerükre alapozva életben tartható Csík-, illetve Udvarhelyszéken is e mesterség hagyománya. – Csíkcsomortán környékén a gyapjút elsősorban szövésre használták. Fél éve bukkantam rá egy kosteleki fényképre, amely egy nemezcsizmát viselő kisgyereket ábrázol. Ez az első példa volt arra, hogy a településen nemezeléssel találkoztam – vélekedett a nemezelő. Amikor újításra gondol, akkor nem a modern mesefigurák ábrázolása jár a fejében, hanem egy ősi varázslatos világ képviselete. Nagy hangsúlyt fektet a nemezdomborművekre, melyek gyakorlatával képzőművészeti szintre emelné a mesterséget. Munkásságának másik oldalán az iparművészet áll, ami viszont arra összpontosít, hogy a nemezelt tárgyak ne díszként, hanem a mindennapokban használt eszközként váljanak az otthonunk részévé. – A mellények, játékok készítését soha nem adom fel, de szeretnék elindulni a képzőművészet irányába is – osztotta meg terveit Csomortáni Gál Judit.

Miklós Dalma