Nyolc éve, négy hónapja és négy napja mindennap pontban hatkor kel. Nyolc éve minden egyes napon (hétvégéket és ünnepnapokat kivéve) először fel­tesz egy kávét, és amíg lefő, fogat mos. Nyolc éve, négy hónapja és négy napja minden reggel odahúzza egyetlen ka­ros­székét a résnyire nyitott ablakhoz, s míg hűl a kávé, dohányt töm egy régi pipába (a pipát jóval azelőtt vette, hogy a cigarettázásról a dohányzás eme exkluzív módjára tért volna át). A művelet alatt éppen fogyasztható hőmérsékletűre hűl a kávé. Kortyol, majd rágyújt, újabb korty, szippantás.
És mivel a koffein-nikotin páros mindig erőteljes perisztaltikát okoz a bélrendszere alsó traktusában, könyvvel a kezében vécére megy, ahol szigorúan négy és fél oldalt olvas el. Kiszámolta, négy és fél oldal elolvasása éppen annyi időbe telik, amennyit aranyér veszélye nélkül az ülőkén (párnázott) eltölteni lehetséges (olvasta valahol). Ezután zuhany. Miután benedvesítette magát, elzárja a csapot (kiszámolta: ezzel cirka húsz százalékot spórol a fogyasztásán). Szappanoz (csakis krémszappan). Öblít (langyos vízzel). Öltözés.

Biciklivel jár, mert közel a hivatal, alig 666 méterre (megmérte). Rossz időben gyalog megy be (kell a testmozgás). A jár­dán jobb oldalon halad (bezzeg Svájcban!). Este nem eszik édességet. Nyolc­kor hideg zuhany, kilenckor vil­lanyoltás. Hétfőn agykontroll, szerdán jóga, pénteken fallabda, szombaton ko­cogás.
Nyolc éve, négy hónapja és négy napja, öltözéskor a zoknit mindig az ing követte. Most úgy dönt, kilép a komfortzónájából, és ad egy csavart a mindennapi rutinnak: csak azért is az inget veszi fel először! Méghozzá a hétvégékre szánt kockást. És csak ezután zoknit (méghozzá a hétvégi színesek közül). És tizennyolc év, négy hónap és négy nap után úgy dönt, aznap farmerben megy a hivatalba. Ekkor már kissé szédül. És váratlanul bakancsot húz. Füle bedugul, mintha távoli sípolást hallana. A szekrény mélyéről előkotor egy fekete-piros csuklyás melegítőt meg egy terepmintás barettsapkát. Ekkor már enyhén remeg a jobb keze, szíve ki-ki­hagy. Vigyorogva néz a tükörbe:
– Szevasz, genya! Mi a pálya?
A helyi meg a központi sajtó tu­dó­sítása szerint az ámokfutó először a be­vásárlóközpontban tűnt fel. A nála lévő sporttáskából egy kis láncfűrészt vett elő, mellyel jelentős anyagi kárt okozott, majd sietve távozott. Az ámokfutást a közeli parkban és annak környékén folytatta: választási plakátokat, luxusautókat ron­gált meg. A lapoknak névtelenül nyi­lat­kozó szemtanúk elmondták, arca nyu­godt volt, már-már átszellemült. A ren­­d­őrség szerint az elkövető megrongált több bankfiókot, majd lángokba borított egy pártirodát is. Több szemtanú arról számolt be, hogy a gyújtogatás előtt csak ennyit mondott: „Szvetlacsek!”, majd benzinnel locsolta le a padlószőnyeget, és felgyújtotta. A rendőrség sajtószóvivő­je úgy fogalmazott, az elkövető azo­no­sítása folyamatban, a lehetséges gya­­­­­nú­sítottakkal kapcsolatban a nyo­mozásra való tekintettel egyelőre nem nyilatkozhatnak.
Napokkal később, a helyi horgászok körében az a szóbeszéd terjed, hogy a városszéli halastó környékén néha meg­­jelenik egy piros-fekete melegítőt, barettsapkát viselő, harmincas férfi, aki a jelek szerint a vízen jár. A jelenséget so­kan sokféleképpen magyarázzák. A helyi sport­horgász egyesület a sajtó többszöri megkeresésére sem válaszol, a történelmi egyházak nem reagálnak, viszont a Jehova Tanúi térítő tevékenysége in­tenzívebbé válik. Egy névtelenül nyi­latkozó horgász beszámolója szerint, valahányszor a barettsapkás férfi fel­bukkan a tó víztükrén, a haltartó szákok azonnal degeszre telnek, és az égből halkan, ám jól hallhatóan punkzene szól.